Fülkeforradalom történt február 14-én Koszovóban, miután hatalmas, ötven százalék feletti többséggel a szavazók egy radikális, politikai fenegyerek hírében álló formációt választottak meg. A földcsuszamlásszerű győzelmet arató Önrendelkezés Mozgalom egy vehemens utcai tüntetések szervezésére szakosodott csoportosulásból nőtt ki az elmúlt évtizedben.
Köztéri megmozdulásai gyakran erőszakossá váltak, két aktivistájuk például 2006-ban meghalt az ENSZ-rendőrök gumilövedékekkel leadott sortüzében. A demonstrációk a 2000-es évek első évtizedében utat engedtek a koszovói albán fiatalok dühének és frusztrációjának, amit rossz életminőségük, kilátásaik beszűkültsége és a mindennapokban elszenvedett megaláztatásaik tápláltak.
Elégedetlenek voltak az ENSZ arrogáns és akadozó nemzetközi igazgatásával (UNMIK), a korrupt helyi politikusokkal és azzal ténnyel, hogy a sok háborús szenvedés után még tárgyalniuk kell a jövőjükről Szerbiával.
Miközben a koszovói albánok többsége csak lenézést, verést és golyót kapott a szerbektől. Innen ered a mozgalom neve is: nem tárgyalunk, hanem rendelkezünk a saját sorsunkról. Persze ez albánul frappánsabban hangzik: Jo negociata, vetëvendosje!
A diadalmas februári választásokat követően március 22-én alakult meg az új koszovói törvényhozás, amely immár a hatodik a függetlenség óta eltelt tizenhárom évben. Elnöke Glauk Konjufca lett, egy olyan politikus, aki látta azt az 1999-es kataklizmát, amikor a szerb hatóságok Koszovó albán lakosságának a felét erőszakkal kitelepítették a szomszédos országokba. Tinédzser fiúként élte meg, hogy a szerb állam egyenruhás képviselői símaszkban betörtek a családja pristinai lakótelepi lakásába, hogy csőre töltött fegyverekkel zavarják ki őket egyik percről a másikra, majd irány az észak-macedóniai határ.
A pár napja megalakult koszovói törvényhozás egyik alelnökét 22 évvel ezelőtt, még bakfislányként állították falhoz több társával a hírhedt szerb félkatonai alakulat, a skorpió tagjai. csodával határos módon élte túl a kivégzést, több golyóval a testében.
A törvényhozás hétfőn megválasztotta az új kormányt, amelynek élén Albin Kurti áll. A veterán politikus már negyed évszázados politikai tapasztalattal rendelkezik saját hazájában, pályafutása azonban távolról sem nevezhető szokványosnak. Iskoláiban kitűnő tanuló volt, később azonban nem karriert csinált vagy pénzt keresett, hanem diáktüntetéseket vezetett a szerb rezsim ellen az 1990-es években. Dolgozott a Koszovói Felszabadító Hadsereg (UÇK) politikai szárnyának, amiért éveket töltött szerb börtönben, ott folyékonyan meg is tanulta a nyelvüket. Szabadulása után is inkább hitt az utcai politizálásban, mint az ENSZ nemzetközi igazgatása által bevezetett és felügyelt választásos demokráciában. Ennek következtében persze egyáltalán nem volt népszerű a nyugati diplomaták körében.
Amikor azonban 2010-ben az Önrendelkezés végre elindult a választásokon, rögtön a harmadik helyen végzett. Azóta minden alkalommal csak több és több szavazatot kapott a párt, pedig elég rögös utat járt be. Mivel párttársaival tiltakozásként könnygázgránátokat robbantottak a parlamentben, megvonták Kurti immunitását, és előzetes letartóztatásba helyezték. Egyszer szétverték alatta a pártot, és elhagyták régi harcostársai, köztük a fiatal koszovói albán értelmiség komoly koponyái is, akik viszont azóta annyi szavazatot sem tudnak összeszedni, hogy bekerüljenek a törvényhozásba. Aztán, amikor 2019-ben az Önrendelkezés első helyen végzett a választásokon, és 2020 februárjában koalíciós kormány alakult Kurti vezetésével,
az amerikai diplomácia egyik akkori befolyásos tagjának biztatására a koalíciós partnere, a Koszovói Demokratikus Liga szúrt kést a hátába.
Bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatta Kurtit, négy hónap után át kellett adnia a hatalmat. A koszovói szavazók tomboltak a dühtől, de a koronavírus-járvány miatti gyülekezési tilalom kevés teret adott érzéseik szabadjára engedésének. Jobb híján a pristinai lakótelepek népe minden este hétkor kiállt az ablakba, vagy kiment az erkélyére, és fazekakat verve siratta miniszterelnökének távozását, akiben hittek, hogy talán változtatni tud a fojtogató korrupción és a munkanélküliségen.
Albin Kurtival pár héttel a puccs után találkoztam legutóbb személyesen. Kesernyés mosollyal az arcán emlékezett vissza:
Tíz évvel ezelőtt (a nemzetköziek) rábeszéltek, hogy legyek a választási demokrácia része. Azóta minden alkalommal megpróbálnak távol tartani a hatalomtól.
Aztán elgondolkodva hozzátette, át kellene gondolnia, hogy jól döntés volt-e levonulnia az utcákról. Nos, a februárban tartott előrehozott választások, amelyekre azért került sor, mert a Kurtit leváltó kormány mandátumát érvénytelenítette az Alkotmánybíróság, azt mutatta, hogy az Önrendelkezésnek továbbra is van keresnivalója a parlamenti demokráciában.
Kurti elsősorban azért kapott ekkora felhatalmazást, mert elhitette választóival: vissza tudja szorítani a balkáni országban az emberek mindennapi életét kísérő, az oktatástól az egészségügyön át a hivatalokig jelen lévő korrupciót. Másrészt abban bíznak, hogy őt nem tudja az Európai Unió és az Egyesült Államok valamilyen esztelen kompromisszumba belekényszeríteni a Szerbiával folytatott tárgyalásokon, amelyeknek a folytatása viszont elengedhetetlen a kapcsolatok normalizálása és az európai integrációs perspektíva fenntartása érdekében. Politikai ellenfelei szívesen bélyegzik Kurtit radikálisnak, önfejűnek, sőt diktatórikus hajlamúnak. Akármennyi is ennek az igazságtartalma, az tény, hogy Koszovó lakosságának döntő része most benne látja az utolsó reményt arra, hogy normális közállapotokat teremtsen, és élhetővé tegye azt az országot, amely negyed évszázados küzdelemben nyerte el a függetlenségét 2008-ban.
A szerző a Külgazdasági és Külügyi Intézet vezető kutatója, Magyarország volt nagykövete Pristinában.
(Borítókép: Albin Kurti, az ellenzéki koszovói Vetevendosje (Önrendelkezés) párt vezetője interjút ad a The Associated Press amerikai hírügynökség újságírójának Pristinában 2021. február 14-én. Fotó: Visar Kryeziu / MTI / AP)