Ha nem lenne Budapesten szemétszállítás, akkor mit tenne a szemetével? Hova tenné? Az utca végére? Az erdőbe? Gyártelep mellé? Vagy a Rákos-patak partjára? 

Ez derül ki Ljasuk Dimitry ma este a YouTube-on debütáló, A Tisza nevében című filmjéből. Az 55 perces dokumentumfilm négy országban, Ukrajnában, Magyarországon, Szerbiában és Romániában játszódik, a probléma ugyanis nem csupán egy nemzetet, hanem a Kárpát-medence összes országát érinti. A film tíz szereplő érzésein és személyes példáján keresztül, különös érzékenységgel mutatja be a környezetszennyezés határokon átívelő problémáját. A képsorok annyira kijózanítóak, hogy mire az ember a végére ér a dokumentumfilmnek, garantáltan elmegy a kedve attól, hogy PET-palackos üdítőitalt vásároljon a közértben.

Míg a nézőnek ez jut eszébe, illetve a képsorok láttán mardossa a szekunder szégyen, addig a filmben felbukkanó civilek egyike például cselekszik, és szemétlerakó telepet nyit önerejéből, mert a gyerekére egy szebb Tiszát hagyna.

A film rendezője is ezért ragadott kamerát. Ljasuk Dimitry Tisza iránti szeretete 4 éves korára vezethető vissza, amikortól édesapja rendszeresen elvitte őt a Tisza-tóra horgászni. Azt mondja, hogy állandóan mozgásban lévő gyerekkorában egyetlen biztos pont volt az életében, a Tisza. A folyó ezért tér vissza filmjeiben minduntalan. Apja emlékét is megidézi a mozijában, ahogy nyomon követi a szemét útját a Tiszán, a Duna-deltában, mely a Fekete-tengerig sodorja a műanyaghulladékot.

Apám egész életében arra vágyott, hogy itt horgásszon, egyszerre a tengerben és folyóban. Annyit mesélt róla, és jó, hogy most végre láthatom, igaz, sosem gondoltam, hogy azért jövök majd ide, hogy a szemétben turkáljak.

S, hogy miért matat benne könyékig? A műanyag palackok állapotából tapintásra és ránézésre megállapítja, mekkora utat tett meg az elhajított tárgy. A helyi halászt a palackok kora és útja érdekli kevésbé, ő inkább arról panaszkodik, hogy ha kiveti a hálóját, abban ma már több a szemét, mint a hal.

A film azért is figyelemre méltó, mert az alkotó teljesen egyedül rakta össze és forgatta, nem jelenik meg benne szponzor vagy támogató. „Így akartam megőrizni az alkotói szabadságomat” – mondja az Indexnek Ljasuk Dimitry, akinek nem ez az első témába vágó filmje. 

Jelen alkotásában a legnagyobb szerep Ukrajnának jut, ahol a szemét 4 százalékát hasznosítják újra, a többi lerakókba vagy a természetbe kerül. A film a rahói szeméttelepen Kárpátalján, közvetlenül a Tisza partján indít, ahol drámaiak a PET-palackokból, műanyag papucsokból magasodó szeméthegyek. A rendező a filmben Ukrajna elnökéhez, Volodimir Zelenszkijhez szól, üzen neki a Tisza nevében, ezzel is bízva a cselekvésben.

10 ok, amiért a szerző szerint e filmnek el kellett készülnie

1. A TISZA MEGÓVÁSA – közvetetten a filmem általi üzenetekkel.
2. SZEMÉLYES TÖRTÉNETEK BEMUTATÁSA: Emberközeli módon mutassam be a két főszereplő és az összes többi szereplő gondolatait, tetteit, vívódásait és érzéseit – ezzel közelebb hozva a néző szívéhez a teljes történetet. Mert a személyes történeteknek mindig több ereje van. Fontosnak tartom, hogy ne csak a folyó felső szakaszával foglalkozzunk, hanem megértsük azt is, hogy hogyan érez az ember a folyó másik végén.
3. SZTEREOTÍPIÁK LEBONTÁSA: Megértessem a magyar lakossággal, hogy mi a probléma oka, és lebontsam a Kárpátaljával szemben kialakult sztereotípiákat.
4. LOKÁLIS FELELŐSSÉGVÁLLALÁS: Megértessem a kárpátaljai lakossággal, hogy hogyan hat a probléma a Tiszára és más országokra, és hogy mit tehetnek ennek megoldása érdekében.
5. KÖZÖS PROBLÉMA, KÖZÖS MEGOLDÁS: Ez nemcsak Ukrajna és Magyarország ügye, hanem A Kárpát-medencéé. Nem áll meg a szemét a határokon, hanem megy tovább a miénkkel együtt. A súlyos téma pozitív megközelítésével szeretném elérni, hogy a tárgyalópartnerek közeledjenek, és ne pedig eltávolodjanak a témától.
6. ELNÖKI ÜZENET: A problémát nem tudjuk megoldani komoly állami segítség, beavatkozás és persze szándék nélkül. Az önkéntesek, a lakosság és szervezetek munkáját az állam tudja felemelni és nagy löketet adni neki. A folyókat mindig a forrásától kezdve kell megtisztítani. A Tisza forrása pedig Ukrajnában van. Ezért fordulok Ukrajna elnökéhez. Ezzel is nyomatékosítva az ügy fontosságát.
7. EDUKÁCIÓ: Egy ember is tehet a probléma ellen, sok kis lépés pedig óriási előrelépés lesz. De mégis mit kell tennie? (edukációs cél minden néző felé)
8. A TERMÉSZET IRÁNTI SZERETET ERŐSÍTÉSE: Erősítsem a kárpátaljai lakosság (és persze minden néző) szeretetét a Tisza és a természet iránt, mert meggyőződésem, hogy ezzel tudatosabban fognak tenni a környezetvédelemért.
9. FÖLDRAJZ: A legtöbb ember csak annyit ismer környezetéből, ami a közvetlen közelében van. Filmemmel szeretném, hogy többet tudjon a néző a Tiszáról és a Kárpát-medence vízrajzáról.
10. LEGO-gyár: Segítsek a kőrösmezői általános iskola diákjainak eljutni a nyíregyházi Lego-gyárba. 

(Borítókép: A Tisza nevében)