A pandémia kitörésekor Keresztes Zoltán egyedüli magyarként maradt Vuhanban. Több mint egy év telt már el a szó szerint világrengető és sorsfordító események óta. Milyen manapság az élet a vírus egykori bölcsőjében?
A kínai egészségügyi vezetés 2019 decemberének legvégén értesítette az Egészségügyi Világszervezetet arról, hogy egy korábban ismeretlen lefolyású tüdőgyulladás-járvány tört ki Vuhan városában. A pekingi kormány szerint egy élő állatokkal is kereskedő helyi halpiacról indulhatott el a megbetegedéshullám, mivel az első fertőzöttek mindegyike valamilyen módon összefüggésbe hozható volt a piac dolgozóival. A Covid–19-járvány eredete azóta is szakmai (és politikai) viták tárgya, a kínai hatóságok első reakcióit pedig szintén sokan bírálták már.
A magyarországi nyilvánosság autentikus tájékoztatásában az első napoktól sokat segített Keresztes Zoltán zeneszerző, aki hat és fél éve él Kína egyik legnépesebb városában, az elhíresült Vuhanban. A Magyar Külügyminisztérium természetesen tavaly januárban többször is felajánlotta neki, hogy hazahozza, ám mivel a kedvese és nevelt fia nem jöhetett volna vele, számára nem volt kérdés, hogy inkább a családjával marad. Ráadásul a színházat, amelyben dolgozik, nem akarta olyan helyzetbe hozni, hogy az újranyitáskor esetleg ne tudjanak számítani rá. Tette mindezt annak ellenére, hogy tavaly januárban rendszeresen járt sznúkerezni alig egy kilométerre attól a bizonyos piactól, ahonnan a vírust eredeztetni szokás.
Összesen nyolc regisztrált magyar tartózkodott Vuhanban, a többiek úgy döntöttek, elmennek Kínából. Keresztes Zoltán és családja végül 51 napig nem hagyhatta el vuhani lakását, a város lezárása pedig összesen két és fél hónapig tartott.
A zeneszerző szerint a kínai emberek nagyon fegyelmezettek, és persze a politikai berendezkedés miatt sem igazán lehetett ellenvéleménye senkinek, ezért sikerült a rendkívül szigorú járványügyi intézkedéseket mindenkivel példásan betartatni. A kormány mindeközben rengeteget segített az otthonukban ragadt embereknek, pár hét alatt kifejlesztett egy mobiltelefonos applikációt például, amellyel alapvető élelmiszereket lehetett rendelni, majdhogynem féláron a megszokotthoz képest.
Bő egy év múltán Kínában gyakorlatilag nincsenek már hivatalosan újabb esetek, a drónokkal vigyázott totális tartományi zárlat hatásosnak bizonyult, a lakhelyelhagyási tilalom a jelek szerint bevált. Lassan újra kinyitott szinte minden, az üzletek, az éttermek, a szórakozóhelyek, az élet visszatért a normális kerékvágásba.
Alig utal ma már valami arra, hogy itt járvány volt. A boltok bejáratánál még ott vannak a hőkamerák, hiszen Kína a megfigyelés és a technika országa, az emberek minden lépését kamerák figyelik amúgy is. Még ha a személyzet, aki a hődetektorokat kezeli, történetesen alszik is a gép mögött, de azért ott van. A maszkviselés is hivatalosan kötelező még, de azt sem igazán ellenőrzi már senki a kórházakat, a közintézményeket és a repülőtereket leszámítva talán. A többség persze hordja a maszkot, természetesen én is, de azért nem mindenki
– mondta el az Indexnek Keresztes Zoltán.
A vuhani vírusmentességnek persze ára van: a külföldiek beutazása gyakorlatilag tilos (nem csak Vuhanba, egész Kínába), illetve speciális engedélyek kellenek hozzá. „Három hét szállodai karantén van előírva, plusz még egy hét otthon, két nappal az utazás előtt pedig negatív vírustesztre van szükség, és Kínában kell még egy újabb teszt is – mindez önköltségi alapon, amikor a jegy csak ide másfél millió forint. Finoman fogalmazva nem is túl nagy biznisz most Vuhanba, illetve Kínába jönni, a belföldi turizmus viszont újra beindult” – magyarázza honfitársunk.
A járvány kitörése szerencsétlen módon éppen a kínai holdújév ünnepére esett, amikor is hagyományosan sokan látogatják meg vidéki vagy külföldi rokonaikat. És mivel a hatóságok nem rendelték el idejében a teljes országos zárlatot, nem is tudták megakadályozni milliók mozgását. Az emberek hetekig szabadon utazgathattak bárhova, így jutott ki a vírus Vuhanból.
És bár a drákói szigornak köszönhetően tavaly április óta csak elvétve vannak esetek, de azért egy-egy „importált” fertőzés olykor még előfordul. Keresztes Zoltán szerint viszont hatalmas különbség, hogy ma Kínában pontosan az ellenkezője történik annak, ahogyan a legelején reagált a kormány:
Vuhanban a késlekedés, a hanyagság, illetve a figyelmeztető jelek totális ignorálása vezethetett oda, hogy elszabadult a vírus, aminek köszönhetően ma gyakorlatilag egy új világrendet él mindenki a földön. Ezzel szemben ha ma Kínában bárhol felbukkan akár csak a vírus gyanúja is, a hatóságok azonnal riadót fújnak, mindent egyik percről a másikra lezárnak, hogy csírájában fojtsák el a továbbterjedést. Ha úgy tetszik, ez a kommunista berendezkedés egyik előnye, Európában ugyanezt biztosan nem lehetne megtenni.
A zeneszerző szerint az is nagy különbség, hogy Kínában – az ország méretéből, illetve hangyabolyszerű mentalitásából adódóan – arra is lehetőség van, hogy bármikor átirányítsanak sok ezer orvost és nővért más tartományokba, ami Európában nyilvánvaló képtelenség volna.
Mivel Kínából száműzték a vírust, legalábbis ezt állítja a kormány, az oltás nem is beszédtéma arrafelé. Mára csupán minimális korlátozások maradtak, és ez leginkább a maszkhasználatban merül ki.
Úgy tudom, az egész országot be akarják oltani, de személyes tapasztalataim szerint egészen az elmúlt hetekig nem igazán beszéltek az átlagemberek vakcinákról. Az én családomnak már volt lehetősége regisztrálni, de most főleg az időseket és az óvodáskorúakat oltják, olykor lehet látni sorban várakozó embereket itt-ott
– festi le a helyzetet Zoltán.
Emlékeztet arra is, hogy Kínában az emberek lakóközösségekben élnek, ezeknek pedig van egy adminisztratív hivatala, ott szerveznek meg mindent, a tömeges teszteléseket is. Érdekesség, hogy tízesével tesztelnek. Tehát tíz ember mintáját összeöntik, és ha akad benne pozitív, akkor tesztelik csak le újra egyenként az embereket.
Vuhan majdnem ugyanolyan tehát, mint a járvány előtt volt. Keresztes Zoltán a világ egyik leglátványosabb színpadtechnikájával büszkélkedő Han Show Színház zenei rendezőjeként dolgozik ott, de a kétezer férőhelyes teátrum fizetővendégeket jelenleg még nem fogadhat. Pár napja viszont hosszú idő után játszottak egy előadást, egyelőre még csupán kis létszámú közönség előtt.
Május elsején lesz az igazi visszatérés, amikor a gigantikus álomszínház is újra megnyithat. Ami újabb fontos jele lesz annak, hogy a vuhaniak élete lassan tényleg visszazökken a megszokott kerékvágásba.
(Borítókép: Vuhan városa 2020. február 3-án. Fotó: Stringer / Getty Images)