Kaotikus összképet mutatnak a közép-kelet-európai régióba érkező kínai beruházások. A nehezen átlátható adatok között egy budapesti központú kutatócsoport próbált rendet tenni, elemzésükből pedig kiderül: mind a helyi kormányok, mind a pekingi külügy túloz a térségbe érkező kínai működő tőkét illetően. Bár az adatok mérsékeltebb kínai befolyásról árulkodnak, az átláthatóság hiánya a szkeptikusok érveit erősíti.
Kína bő tíz éve mutat fokozottabb érdeklődést a közép-kelet-európai térség iránt, s a hangsúly már a kezdetektől a gazdasági kapcsolaton van. Ez részben Peking külpolitikai pragmatizmusából következik, amely az ideológiától, politikai szándékoktól mentes, üzleti alapokon nyugvó terjeszkedést hirdeti. Másrészt, az állandó tőkehiánnyal küzdő régiónak is éppen erre van szüksége, miközben a nyugati szövetségesek is elnézőbbek, ha jó üzleti lehetőségekkel magyarázzák a keleti kapcsolatokat.
A papírforma azóta sokat változott. A Kína és a térség közötti, 17+1 Együttműködésben már a politikai befolyásszerzés leplezett szándékát látták meg a nyugati kritikusok, és a gyanút fokozták a megtérülés szempontjából vitatható üzleti alkuk – gondoljunk például a Belgrád–Budapest-vasútvonal felújítási projektre, vagy a Fudan Egyetem budapesti campusa körül éppen zajló vitára.
Miközben a Kínával szemben ellenséges politikusok, kutatók és újságírók igyekezték ideológiai síkra terelni a vitát, az érintett kormányok a gazdasági lehetőségeket hangoztatták. Ennek következtében Magyarországon is évek óta születnek a kínai gazdasági kapcsolatokat, az ázsiai országból érkező beruházásokat méltató kormányzati bejelentések. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter például tavaly az 5 milliárd dollárt (több mint 1495 ezer milliárd forint) meghaladó kínai összberuházásról beszélt. Ennek részleteiről tavaly októberben érdeklődtünk a Külgazdasági és Külügyminisztériumnál, megkereséseinkre azonban végül nem kaptunk választ.
Egy budapesti központú kutatócsoport megpróbálta feltérképezni a térségbe irányuló kínai működő tőke helyzetét, kutatásuk több szempontból is meglepő eredménnyel zárult. A CEECAS legfontosabb megállapítása talán az,
hogy a gazdasági kapcsolatokat nyomatékosító kommunikáció ellenére nincs egzakt mérőszáma a kínai kapcsolatok sikerességének.
Az adatgazdák, mint a jegybankok, a régiós kormányok, a kínai kereskedelmi minisztérium és a nagykövetségek ugyanis több országban is teljesen eltérő számokat közöltek. Magyarország esetében például a tanulmány szerint összesen 5,4 milliárd eurós kínai beruházásról számolt be a kormány. Ezzel szemben a kínai kereskedelmi minisztérium 1 milliárd eurót sem elérő, Magyarországra áramló beruházást tart nyilván, miközben az ázsiai ország budapesti nagykövetsége 4 milliárdot meghaladó összegről nyilatkozott. A kutatócsoport gyűjtése nyomán a reális érték egyébként valahol 3,5 milliárd euró körül lehet.
Más országok esetében is vannak eltérések a különböző számítási módok miatt, a globalizált világban amúgy is nehéz követni a pénz útját. De ekkora különbségek azért nem szoktak lenni, mert más országok esetében nem ennyire átpolitizált a dolog
– mondta el az Indexnek a kutatócsoport vezetője, Matura Tamás. A Kína-szakértő szerint az egyes kormányok szeretik felbecsülni Kína jelenlétét a régió országaiban, jellemző ezért, hogy a tervek szintjén létező projekteket is a teljes beruházások közé sorolnak. De az is előfordul, hogy a kormányzati kommunikációban olyan kínai hitelből készült projektek jelennek meg, melyeket végül az adott régiós ország költségvetése finanszíroz.
A számok alapján Szerbiába vándorolt a legtöbb kínai beruházás, déli szomszédunk esetében ennek összege 9,7 milliárd euró. Ezt követi Magyarország 5,4 milliárd euróval, a harmadik helyen áll Románia (2,8 milliárd euró), majd Lengyelország (2,8 milliárd euró), illetve Bosznia-Hercegovina (1,9 milliárd euró). A tanulmány ugyanakkor megjegyzi, hogy Kína a Nyugat-Balkánon zajló infrastruktúra-fejlesztésekben aktív, ami nem minősül külföldi működő tőkének.
A számtani ellentmondások ironikus következménye, hogy végül a szkeptikusok álláspontját erősíti. Ahogyan arra a tanulmány is felhívja a figyelmet, a mindkét oldalról túltolt, „beruházási cunamikról” közölt beszámolók féltékennyé tették a nyugati országokat, tovább fokozva vélt és valós aggályaikat. A magyarországi beruházások körül zajló, szinte pánikhangulatú vita is jól mutatja, hova vezet a homályos átláthatóság és az irreális költségek villogtatása. A szélsőséges túlzásoktól az ellenzék sem mentes, az adósságcsapdával, kínai kémekkel riogató narratívára pedig a bizonytalanságban tartott társadalom is egyre vevőbb lesz.
(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök részt vesz a Kína és a kelet-közép-európai országok közti videókonferencián a karmelita kolostorban 2021. február 9-én. Fotó: Fischer Zoltán/ MTI)