Gigariportban számol be a kínai kormányzat által szervezett hszincsiangi újságírói körútról Nagy Mariann, az MTI pekingi tudósítója. A feszített tempójú programokkal a kínai hatóságok igyekeztek az utazáson részt vevő külföldiek számára alátámasztani a hivatalos álláspontot, miszerint a többségében muszlim ujgurok lakta nyugat-kínai tartományban szó sincs a nyelvükben, vallásukban és kultúrájukban a kínaitól szögesen eltérő nemzeti kisebbség elnyomásáról. Mi több, a kínai hatóságok biztosítják a szabad vallásgyakorlást, védik a kisebbségi nyelvi és kulturális hagyományokat, és a kívülről erőltetettnek tűnő integráció az ujgurok javát szolgálja. Az MTI tudósítója objektívan írja le a látottakat, beszámolójából viszont mégis az sejlik fel, hogy a körtúra Hszincsiangban nem volt annyira meggyőző, mint ahogy azt a kínai hatóságok szerették volna. Az MTI riportja.
Az elmúlt mintegy öt évben Hszincsiangban a kínai hatóságok szigorú intézkedéseket hoztak a türk etnikumú ujgur népcsoport tagjainak asszimilációja érdekében. Peking cáfolja az ujgur nemzetiséggel szembeni célzott fellépést, és a drákói intézkedéseket a terrorizmus és szélsőségesség elleni küzdelem hatékony eszközeiként állítja be.
Az 1990-es évektől kezdve ujgur szakadár csoportok robbantások és késeléses támadások tucatját követték el, javarészt Hszincsiangban. A kínai kormányzat hangsúlyozza: immár több mint negyven hónapja nem fordult elő ilyen jellegű támadás ezen a vidéken.
Az ENSZ becslése szerint az egymilliót is meghaladhatja azon ujgurok száma, akiket a kínai hatóságok akaratuk ellenére az elmúlt években kialakított "átnevelő központokba" vittek. Az AP amerikai hírügynökség jelentései, valamint az Ausztrál Stratégiai Politikai Intézet (ASPI) tanulmányai arról is beszámoltak, hogy információik szerint az ujgurokkal szembeni fellépés részeként a nemzetiség tagjait kényszersterilizációnak vetik alá, kényszermunkára fogják, vagy mondvacsinált okokkal börtönbüntetésre ítélik. Az Ausztrál Stratégiai Politikai Intézet szerint
Hszincsiangban több ezer mecsetet semmisítettek meg a terrorizmus elleni kampány keretében.
Kína minden ilyen jellegű vádat rendszeresen visszautasít.
Az autonóm területre – amely Kína legnyugatibb és több mint 21 millió lelket számláló legnagyobb tartománya – külföldieknek nehézkes az önálló utazás. Külföldiek Hszincsiangban csupán erre kijelölt szállodákban szállhatnak meg, a hivatalosan szervezett úton a csoporttól különválásra sincs lehetőség.
A külföldi újságíróknak szervezett program során csupán olyan helyiekkel van lehetőség beszélgetni, akiket a szervezők erre kijelöltek. A válaszaik gyakran szóról szóra egyeznek.
Az egy hétig tartó úton az újságíróknak bemutatott falusi ujgurok többsége azt állította magáról, hogy nem vallásos. Peking egyebek mellett egy 2019. július 21-én, Hszincsiang történelmével és nemzetiségeivel kapcsolatos állásfoglalásáról szóló fehér könyvben már bizonygatta, hogy az ujgur népnek nem őshonos vallása az iszlám, a nemzetiség pedig nem is egységesen muszlim. A nyugati sajtóban megjelent, javarészt kiszivárgott dokumentumokra hivatkozó tudósítások alapján azonban a vallás gyakorlóit akár már szakáll viseléséért is szankcionálják.
Utunk során alig látni szakállas férfiakat a hszincsiangi városokban.
A kínai alkotmány vallásszabadságról szóló cikkelye szerint minden 18 év feletti ember szabadon dönthet arról, hogy milyen vallást kíván gyakorolni – mondja Abdurekip Tomurnijaz, az Ürümcsiben található Hszincsiang Iszlám Intézet vezetője. Minthogy a kínai jog szerint a vallásszabadság csak felnőttkorúakra érvényes, a kiskorúak oktatásának nem képezhetik részét vallásos tanulmányok.
Egy hotani gimnázium 15 éves diákja azonban még a kérdés elől is kitér, hogy a szülei vallásosak-e?
Az az ő szabad joguk
– feleli a már sokat hallott szavakkal.
A Hszincsiang Iszlám Intézet új kampusza Ürümcsiben 2017-ben készült el, és csaknem hatszor akkora, mint a korábbi – mondja el Tomurnijaz. Az intézetben mintegy 1100 diák számára tudnak képzést biztosítani. A kurzusoknak csaknem 70 százalékát teszik ki a vallási tanulmányok, 20 százalékát pedig a kínai jogi tanulmányok. Emellett arab és kínai nyelvet, valamint a kínai nemzetiségek kultúráját oktatják a diákoknak. A végzett diákokból imám, valláskutató, vallásoktató, vagy a különféle muszlim szervezetek munkatársa válhat – teszi hozzá Tomurnijaz.
A helyi tisztségviselők rendszeresen hangsúlyozzák: Hszincsiangban teljes mértékben érvényesítik Kína szabad vallásgyakorlásról szóló politikáját.
Peking a szabad vallásgyakorlást azok számára biztosítja, akik az államilag kijelölt vallási vezetőket követik.
Elidzsan Anajat, a hszincsiangi pártbizottság Egységes Front nevű részlegének helyettes vezetője egy május 13-án, Ürümcsiben tartott sajtószalon keretében elmondja: az iszlám sinizációja, azaz „kínaiasítása" nem egyenlő a vallás megváltoztatásával. Úgy fogalmaz:
a muszlimoknak alkalmazkodniuk kell a társadalom változásához és fejlődéséhez, minden muszlimnak a szocialista család tagjává kell válnia.
Egy Hotan városa mellett élő család, akikhez a program részeként elvisznek minket, saját elmondása szerint tartja a látogatásunkkal egybeeső ramadáni böjtöt. Arra a kérdésre, hogy szabadon olvashatják-e a Koránt, igennel felelnek, ám az otthonukban nem tartják a szent könyvet. Ezt azzal magyarázzák, hogy arabul nem tudják elolvasni, az ujgur fordítást pedig nem tudják önállóan értelmezni.
A hotani Dzsama Mecset érkezésünkkor kong az ürességtől. Az 1848-ban épült, a város legnagyobbjának számító mecset imatermében kifüggesztett imarend szerint mintegy húsz perccel mulasztottuk el az aznapi harmadik imádságot. Arra a kérdésre, hogy hányan vettek részt az imán, az imám azzal válaszol, hogy az ima levezetése közben nem szokta számolni az embereket.
Fényképezkedő turistákon kívül más nem tartózkodik a vallási szimbólumoktól nagyrészt megfosztott, 1468-ban épült kasgari Id-kah mecsetben sem. Abbász Mohammat, a mecset hatipja (az imámnál magasabb rangú muszlim vallási vezető) szerint ez azért van így, mert a hívek csak az ima idején jönnek a mecsetbe. Azt állítja, naponta 300-400 hívő imádkozik ott.
Mohammat azzal büszkélkedik, hogy az Id-kah Kína négy legnagyobb, és Közép-Ázsia tíz legnagyobb mecsetének egyike. 1962-ben a hszincsiangi kormányzat vette kultúrörökségnek járó védelem alá, majd 2001-ben a kínai Államtanács a fontos nemzeti kulturális örökség státuszába helyezte. Utoljára 2011-ben újították fel, ehhez a kormányzat 11 millió jüan (495 millió forint) támogatást biztosított – számol be a hatip.
2015-ben készült fotókon a főbejárat felett még látható egy Korán-idézeteket tartalmazó, arab nyelvű tábla, amelynek ottjártunkkor csak a csupasz helyét látjuk.
A vallási szimbólumot a kínai állam jelképei váltották fel.
Az imateremben a hatip egy, a falat díszítő szőnyeg díszítésének szimbolikáját magyarázva elmondja, hogy a hat gránátalma Hszi Csin-ping, a kínai nemzetiségek összetartásáról szóló útmutatását jelképezi, miszerint olyan szorosan kell összekapcsolódniuk egymáshoz, mint a gránátalma magjai.
Mohammat a mecsetben található, számos biztonsági kamera jelenlétét azzal indokolja, hogy a mecset korábbi hatipját 2014-ben szélsőségesek meggyilkolták, a kamerákra tehát a biztonság garantálása miatt van szükség. Dzsuma Tahir, a meggyilkolt vallási vezető 2008 és 2013 között a kínai népi gyűlés tagja volt, és az állami felügyelet alatt álló Kínai Iszlamista Szövetség elnökhelyettesi pozícióját is betöltötte. Rendszeresen szólalt fel az ujgur szakadár törekvések ellen, bírálói pedig a pekingi kormányzat bábjának tartották.
Kérdésünkre válaszolva Mohammat elmondja, hogy
a napi öt ima előtt tartanak imára hívást, ám a meglátogatott három hszincsiangi város egyikében sem halljuk a müezzin hangját, pedig, mint a hatiptól megtudjuk, Hszincsiang területén több mint 24 ezer, Kasgar városában pedig több mint 160 mecset áll.
Egy másik, Kasgar közelében található mecset ajtaját zárva találjuk. A mecset, amelyet azért keresünk fel, mert a közelben meglátogatott falubeli vendéglős elmondja a csoportunknak, hogy oda jár imádkozni, a környék egyik legfontosabb turistalátványosságának számító Apak Khodzsa Mauzóleum parkjában áll. Kísérőink intézkednek, az egyik helyi tisztségviselő előkeríti a mecset kulcsát, így végül bemehetünk az imaterembe, ahová a hivatalos beszámoló szerint napi 50-60 hívő jár imádkozni.
A bejárat közelében csoportunk egyik tagja regisztrációs könyvre lesz figyelmes, amelyben a naponta mecsetbe járók névsorát rögzítik. A füzet fellapozásakor azt látjuk, hogy a látogatók napi száma hozzávetőleg 3 és 20 között alakul. Az utolsó bejegyzés azonban 2020 áprilisából származik. Az ezzel kapcsolatos kérdésre a helyi tisztségviselők elmondják: a lista vezetésére a koronavírus-járvány miatt volt szükség, ám a járvány megfékezésével a gyakorlatot nem folytatták tovább.
A ramadáni böjt megtörésének ünnepe, az íd al-fitr – ujgur nevén rozi – az iszlám világ egyik legfontosabb ünnepének számít. A ramadán havát lezáró ünnep közös imával kezdődik. Az Ürümcsiben található Janghang mecsetben az ima megkezdése előtt a hívők az udvarban gyülekeznek.
Felhangzik a kínai nemzeti himnusz, és az udvar közepén álló zászlórúdra felvonják a kínai lobogót.
A vallási szertartás a zászlófelvonás után veszi kezdetét. Az imát követően a részvevők sietve távoznak, néhányan üdvözlik egymást a mecset udvarán, de láthatóan mindenki igyekszik valahová.
Az Ürümcsi kiállító- és vásárcsarnokában, a terrorizmus és szélsőségesség elleni küzdelemről szóló állandó kiállításon egy 2017. június 26-án, az íd al-fitr az évi ünnepén készült fénykép a személyesen látottaktól eltérő képet mutat az ünnepről. A mecset udvarán összegyűlt hívek táncolva ünnepelnek. A képen látható továbbá, hogy a mecset homlokzatát akkor még egy arab nyelvű Korán-idézet díszítette, a három főkapu felett pedig ujgur feliratok függtek. Mindezeknek látogatásunkkor már csak a lecsupaszított helyét találtuk. A 2017-ben készült képen továbbá feltűnő különbség, hogy a mecset udvarán nem állt zászlórúd.
A washingtoni székhelyű Radio Free Asia – amelyet az amerikai kormányzat finanszíroz alapítványon keresztül – hszincsiangi tisztségviselőkre hivatkozva arról számolt be a minap, hogy az autonóm területen megszüntették az ujgur nyelvű oktatást, és a tanintézményekben kifejezetten tiltják az ujgur nyelv használatát. Kína minden ilyen jellegű vádat rendszeresen visszautasít, utunk során pedig vendéglátóink célzott programokkal igyekeztek cáfolni a bírálatokat.
Míg Hotanban és Kasgarban feltűnően sok ujgur nyelvű feliratot látni, Ürümcsiben ennek ellenkezője tapasztalható.
Ürümcsi a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület székhelye, hárommillió lakost számláló város.
Még a város többségében ujgurok lakta negyedében is csak elvétve látni ujgur feliratot, néhány épület falán pedig csupán a levésett ujgur feliratok helye éktelenkedik.
Tien Ven hszincsiangi propagandaminiszter mindazonáltal azt mondja: a területen támogatják a nemzetiségi nyelvhasználatot, négy nyelven adnak ki újságot és több, nemzetiségi nyelvű televízió- és rádióműsort sugároznak.
Hotan városa a Hszincsiang déli részén fekvő Hotan megye székhelye, a Karakorum déli lábánál, a Hotan folyó partján. A város melletti egyik faluban élő, ujgur származású Szaidnisza Iminnijaz kínai tolmács segítségével arról számol be, hogy a gyerekei ujgurt és kínait is használhatnak az iskolában. Elismeri, hogy kínai nyelvtudás nélkül nehezebb munkát találni. A fiatalabb generáció már beszéli a kínai nyelvet – teszi hozzá.
Iminnijaz a férjével és három gyerekükkel egy több épületből álló udvarházban él.
A szobákat bejárva semmilyen személyes tárgyat nem látni.
A gyerekszobának mondott helyiségben két ágy, és köztük tükrös komód áll. A kérdésre, hogy a gyerekek holmija hol van, az édesanya azzal válaszol, hogy a két lányuk csak hétvégére jár haza az iskolából. A szomszédos házban már látható néhány személyes tárgy: a konyhában főzőedények, egy polcon pedig családi fotók sorakoznak.
A fényképek között feltűnik Mao Ce-tung volt kínai vezető kerámiából készült mellszobra.
A családlátogatásokkor csoportunkat számos vezető helyi tisztségviselő kíséri. Végig közelről hallgatják a falusiakkal – hivatalos tolmácson keresztül – folytatott beszélgetéseinket. Az út során végig velünk tart Vang Vu-lung, Hszincsiang helyettes propagandaminisztere, különböző állomásainkon pedig a helyi párttitkárok is csatlakoznak.
Az amerikai New York Times című napilap 2019 novemberében több mint 400 oldalnyi, kiszivárgott kínai kormányzati dokumentumról közölt cikket. A dokumentumok egyebek mellett arról szóltak: a kínai vezetés házon belül állítólag elismerte, hogy a terrorellenes kampány részeként családokat szakítanak szét. A Human Rights Watch (HRW) nemzetközi emberi jogvédő szervezet szerint a kínai hatóságok a szülők beleegyezése nélkül állami intézményekben, illetve bentlakásos iskolákban helyezték el azokat a gyermekeket, akiknek a szülei őrizetben vannak, vagy a hatósági intézkedések elől külföldre menekültek.
A hatezer diák befogadására kialakított, hotani Csaojang iskola hatalmas udvara érkezésünkkor kong az ürességtől, amit kísérőink azzal magyaráznak, hogy épp órát tartanak.
Az ablakokon át nem látható mozgás, a függönyök mindenhol behúzva, lámpafény nem szűrődik ki.
Az ott töltött, mintegy egy órán keresztül csakis azokkal találkozunk, akikhez a látogatás szervezői kifejezetten odavisznek. Egy folyosón néhány tanteremben órák zajlanak, az iskola udvarán pedig diákok fociznak.
A csoportunkat körbevezető tanár elmondja, hogy bár az oktatás hivatalos nyelve a kínai, de a tanárok magyarázhatnak ujgurul is. Heti három ujgur nyelvórát tartanak, ami a 7.-8. évfolyamon tanuló ujgur diákok számára kötelező – teszi hozzá.
Egy tanteremhez vezetnek minket, amelynek ajtaja mellett ujgur és kínai, kétnyelvű tábla áll „nemzetiségi nyelvoktatás tanterme" felirattal. A teremben éppen ujgur nyelvóra zajlik, amelyen mintegy 40 diák felelget kórusban a tanárnő kérdéseire.
A táblán krétával írt ujgur szöveg, a tábla felett pedig kínai zászló, és Hszi Csin-ping kínai elnök 2014-es, Hszincsiangba tett látogatásakor készült fényképe látható, csapatnyi gyerek karéjában.
A fotó a város több pontján köszön vissza óriásplakátokról, kivetítőkről.
A csaknem 27 hektáros, új komplexum 2020-ban nyílt meg, de az iskola már 40 éve működik – számol be kísérőnk. A főépület homlokzatán vörös írásjegyekből álló kínai felirat hirdeti:
„embereket nevelünk a pártnak, tehetségeket képzünk az országnak".
Jóllehet, kísérőnktől megtudjuk, hogy a diákoknak napi három étkeztetést biztosítanak ingyenesen, az 1600 férőhelyes menzán nyoma sincs annak, hogy ott bárki megfordult volna előttünk. Az üveggel elválasztott ételkiadó pultok mögött sem konyhásokat, sem ételeket nem látni.
Egy tanteremben sorba elhelyezett asztaloknál ülve ujgur diákok készítenek ujgur nyelvű kalligráfiát, egy másik sorban pedig a kínai lakosság többségét alkotó, han nemzetiséghez tartozó diákok kínai írásjegyeket festenek. Az egyik ujgur fiú kérdésünkre elmondja, hogy a kínai és az ujgur mellett angolt is tanul. Hogy bemutassa tudását, angolra vált, elmondja a nevét, hogy 15 éves, majd hozzáteszi:
„I love my China" (Szeretem a Kínámat).
Az iskola folyosóján elhelyezett óriásplakátokon egyebek mellett a szocialista oktatás alapelvei, illetve a szocialista alapértékek olvashatóak kínaiul. Az egyik plakáton feltűnik a sarló-kalapácsos kommunista zászló.
Hszi Csin-ping néz le ránk a hszincsiangi látogatásakor készült fényképről egy kasgari óvoda homlokzatáról is. Az óriási plakát két ablaktáblát fed le. Az óvoda két emeletén sorakozó termek mindegyikében különféle foglalkozások zajlanak, az épület előtt elterülő udvaron szintén játszik egy csoport óvodás.
A gyerekek zöme kínai feliratos pólót visel, melyen az áll: „Kína szeret téged".
A csoportunkat körbevezető, ujgur óvónő elmondása szerint az óvodában az ujgur és a kínai nyelvet is használják. Látogatásunkkor az egyik teremben ujgur táncot tanítanak a gyerekeknek, egy másikban pedig kínaiul énekelnek, az óvónő viszont ujgur nyelven beszél a csoporthoz.
(Borítókép: Az etnikai kisebbséghez tartozó hallgatók egyike a Koránt olvassa egy tanórán Hszincsiangben 2021. április 22-én. Fotó: Vu Hong / MTI / EPA)