Napvilágot láttak az elrabolt Raman Prataszevics múltjának szinte már elfeledett részletei. A fiatal ellenzéki az ukrán szélsőséges Azov zászlóalj egyenruhájában pózol fegyverekkel, ami a belorusz KGB szerint azt bizonyítja: harci tapasztalait aktívan a belorusz állam megdöntésére használta. De valóban részt vett a harci cselekményekben? És mi a baj az Azovval?
Hatalmas nemzetközi vihart kavart a múlt héten bombafenyegetés címén Belaruszban földre kényszerített Ryanair-járaton utazott, majd a belarusz hatóságok által letartóztatott Raman Prataszevics újságíró ügye. A fiatal ellenzéki elfogása miatt amerikai és európai szankciók sortüze zúdul Belaruszra, amely egyre inkább Oroszország medveölelésébe sodródik.
A tizenéves kora óta ellenzékiként tevékenykedő Prataszevicset lényegében terrorizmussal vádolják, és ha elítélik, akár 15 évre börtönbe vethetik.
A nyugati világ vezetői és sajtója a 26 éves ellenzéki elfogását rendre az Aljakszandr Lukasenka vezette rezsim elnyomásának és bosszúszomjának újabb, kirívó példájának tekinti. Így nem is véletlen, hogy a belarusz hatóságok az orosz állami médiával karöltve ellentámadást indítottak, hogy hiteltelenítsék Prataszevicset, mint ártalmatlan ellenzéki aktivistát és a mellette kiálló nyugati országokat.
Lám, lám! A Nyugat megint egy fasisztát támogat a legitim hatalom megdöntése érdekében
– összegezhető a már a kijevi Majdan-tüntetésekről szóló orosz narratívát idéző minszki (és moszkvai) üzenet.
Ivan Tertelj, a belorusz állambiztonsági szolgálat (KGB) vezetője azt állította Prataszevicsről, hogy részt vett a kelet-ukrajnai harcokban az ukrán ultranacionalista Azov zászlóalj kötelékében, ezzel is azt éreztetve, hogy a harci tapasztalattal bíró újságíró kifejezetten fenyegetést jelentett a belorusz állambiztonságra.
Tömeges zavargások szervezőjeként a közemberek és a rendvédelmi szervek tagjainak életét és egészségét veszélyeztette. Egy olyan internetes portál vezetője, amelyet törvényhozásunk szélsőségesnek nyilvánított
– mondta, utalva a Nexta Telegram-csatornára, amelyen keresztül valóban a 2020-as, széles körben elcsaltnak tekintett belorusz elnökválasztás után kitört tüntetéseket szervezték, mozgósították a tiltakozókat, és a lehető legtöbb rezsimellenes – kritikusok szerint olykor féligazságokkal operáló – tartalommal töltötték meg.
A KGB szerint Prataszevics azonban aktívan hasznosította a kelet-ukrajnai konfliktusövezetben szerzett tudását Belarusz ellen, ami „legitimálja" az elfogását. Ügyén az sem segít, hogy az Azovot nemcsak az oroszok tekintik neonácinak, de Ukrajnában és a Nyugaton is furcsállják az ukrán nemzeti gárda részét képező, időközben magát ezreddé kinövő szervezetben meghonosodott ideológiai vonulatot.
Az orosz média előszeretettel veszi elő az Azovot, amikor az ukrán fegyveres erőket le akarja fasisztázni. Nem alaptalanul.
A kelet-ukrajnai háború kitörésekor alakult zászlóalj tömegével vonzotta be a szélsőjobboldali nézeteket valló önkénteseket. Nem is csoda, hiszen
az alapító, Andrij Bileckij korábban az ilyen körökben már ismert volt, a mendemonda szerint Fehér Vezérként utaltak rá.
Az Azovi-tenger partján fekvő délnyugat-ukrajnai Mariupol kikötőváros és a közeli Sirokine település visszafoglalásában volt központi szerepe az alakulatnak, majd az ukrán önkéntes zászlóaljaknak a hadseregbe történő integrálásával a nemzeti gárda kötelékébe került, miközben megvetette a lábát a térségben, több bázist is kiépítve magának.
Időközben egy egészen egyéni ideológiát honosítottak meg, amely személyi kultuszban, ideológiai nevelésben és a náci karlendítéstől egy karnyújtásnyira álló tisztelgésben nyilvánul meg.
Minden reggel elszavalják az úgynevezett ukrán nacionalisták imáját, viking és ószláv, szvasztikára emlékeztető jelképeket használnak, a második világháború nácikkal is kollaboráló, vagy tőlük ihletet merítő történelmi alakokat dicsőítenek, a fontosabb alkalmakat (például előléptetés) fáklyás ünnepségek rituális keretében tartják meg.
Egyik gyakran ismételt, az ukrán nacionalisták körében népszerű harci kiáltásuk, vagy mondhatni, mottójuk az
„éljen a nemzet, halál az ellenségre!".
Ettől függetlenül egy kifejezetten ütőképes szervezet, amely nagyon büszke harcképességére, és egy időben jobb felszereléssel és ellátással bírt, mint az ukrán hadsereg.
Mindezt nem is rejtik véka alá, saját sajtós részlegük van, amely rendszeresen jelentkezik videókkal. Mi több, még nyári táborokat is szerveznek gyerekeknek.
Jómagam még egy független projekt keretében jártam az Azov két bázisán, amikor első ízben mutatták meg az ukrán sajtónak. Több kollégát megrémisztettek a látottak.
Az Azov azonban olyannyira kétes megítélésű, hogy még az Egyesült Államok is módosított katonai költségvetésén, hogy ne jusson anyagi támogatás a „neonáci félkatonai szervezetnek".
No, de hogy jön ide Prataszevics? Hát így, a Fekete Nap című azovos kiadvány borítóján:
Mondani sem kell, hogy a magát a nácizmus legyőzőjeként definiáló Oroszország és a poszt-szovjet családi közösségbe húzó minszki rezsim szemében súlyosbító körülmény, hogy Prataszevics egy szélsőjobboldali fegyveres csoportban harcolt az oroszbarát szakadárok ellen. Egyúttal – bizonyos szempontból – hiteltelenné válik Washington felháborodása Prataszevics miatt, amikor éppen a fehér nacionalizmust állapítja meg az Egyesült Államok nemzetbiztonságára legnagyobb fenyegetést jelentő tényezőként.
Azt, hogy Prataszevics megfordult 2015-ben az Azovnál, az alapító, Andrij Bileckij is megerősítette. A volt parlamenti képviselő azonban hangsúlyozta, a belarusz ellenzéki nem vett részt harci cselekményekben, riporterként volt jelen.
Velünk volt Sirokine alatt, ahol megsebesült. De nem gépfegyverrel harcolt, hanem szavakkal
– írta Bileckij.
Ugyanezt állítják Prataszevics családtagjai és barátai is. Az Index egy ukrajnai forrása, a 2015-ben az Azovban harcoló, Sirokine offenzívájában fontos szerepet játszó Fox is megerősítette, hogy a belarusz fiatal valóban az Azovnál volt. Mindazonáltal Fox emlékei szerint Prataszevics nem vett részt harci cselekményekben, „a sajtósokkal lógott". Az ukrán veterán hozzátette: jó srácnak ismerte meg Prataszevicset, barátként gondol rá.
Felmerül annak kérdése azonban, hogy Prataszevics miért éppen a már akkor közismerten jobbra húzó alakulatnál tudósított a kelet-ukrajnai harcokról, és még inkább: miért van egyenruhában a róla nyilvánosságra hozott képeken?
Fox szerint ezen semmi meglepő nincs: amikor sok időt tölt az ember katonák között, egyenruhába bújik, fegyverekkel pedig mindenki szeret pózolni. Emlékeztetett arra is, hogy rengeteg külföldi érkezett az ukrán önkéntes zászlóaljakhoz, hogy„Ukrajnában álljanak ellen az orosz terjeszkedésnek, hogy küzdjenek a Putyin-rezsim agressziójával szemben, vagy éppen elégtételt érkezett venni régi sérelmekért. Grúzok, izraeliek, belaruszok, amerikaiak, de még oroszok és csatlakoztak az ukránokhoz."
A témával foglalkozó írások felhívják a figyelmet, hogy Prataszevics többek között a Szabadság Rádió belorusz kiadásának is tudósított, amivel meglehet, önmagát leplezte le.
A jobb oldali fotón gyanúsan Prataszevics látható állig felfegyverkezve, ami még nem jelent semmit. Az ukrán Fókusz nevű lapnak például azt mondta, hogy harcolni nem harcolt, de átesett az Azov katonai kiképzésén.
Csakhogy ugyanezzel a képpel jelent meg egy 2015-ös interjú a Kim becenevű belarusz azovossal a Szabadság Rádióban annyi különbséggel, hogy kitakarták az arcát. Kim az interjúban kifejtette, hogy a – belorusz pagonyás lobogó inspirálta – belaruszok alkotta Pagonya osztaghoz tartozik, és azért vesz részt a harcokban, mert a háború nemcsak Ukrajnáért, de Belaruszért is folyik.
Ha nem állítjuk meg Putyin hordáit most, akkor a következő célpont a mi vagy a ti országotok lesz
– érvelt Kim, akinek elmondása szerint ukrán vér csörgedezik ereiben.
Utalt arra is, hogy az oroszok a kommunizmus örökösei, és hát neki bizony van elszámolni valója a kommunistákkal.
Beszélt arról is, hogy a szigorú fegyelem, az erős ideológiai háttér, a családi légkör, a parancsnokság hozzáállása és a hatásos képzések miatt választotta a szerinte leütőképesebb ukrán fegyveres csoportnak számító Azovot.
Saját politikai nézeteiről pedig úgy nyilatkozott, hogy a korlátozott demokrácia híve, nincs baja a melegekkel, de nem támogatja az örökbefogadásukat. Nincs problémája a nemzeti kisebbségekkel sem, de szigorítana a bevándorláson.
Nem vagyok a demokrácia ellen, de megszabadítanám néhány abszurdumtól.
Kim az interjúban amúgy azt a Pavel Szevrjanyic belarusz ellenzéki politikust nevezte számára szimpatikusnak a belorusz politikai palettából, akivel az Index is próbálta felvenni a kapcsolatot, mert homofób megjegyzései miatt az Európai Parlament visszavonta Szaharov-díj jelölését. Szevjarinyec megkeresésünkkor már hónapok óta őrizetben volt, a héten pedig több év börtönre ítélték.
A nagy kérdés az, hogy Kim vajon ugyanaz a személy, mint Prataszevics. És ha igen, valóban harcolt, vagy csak lódított? Előbbi az ellene folytatott eljárásban súlyosbító tényező, utóbbi újságírói hitelességét csorbítaná.
Egy dolog biztos. Arra a kérdésre válaszolva, hogy Prataszevicsnek volt-e valamilyen harci neve, ukrán veterán forrásunk azt mondta:
igen, az, hogy Kim.
Megjegyzendő, hogy a Nasa Niva belorusz független hírportál más magyarázattal szolgál Prataszevics azovos ténykedésére. A lap szerint a fiatalban nem bízott Bileckij, hírszerzőnek nézték, ezért nem engedték részt venni semmilyen katonai műveletben.
Részt vett az alapkiképzésben, szelfizett egy fegyverrel a lőtéren, majd valószínűleg rájött, hogy nem fogják bevenni a csapatba, ezért lelépett. Harcolt vajon? Ha igen, nem hiszem, hogy az Azovval
– emlékezik vissza a portál tudósítója.
Az ukrajnai kalandozása miatt fogták el Prataszevicset a belarusz hatóságok? Kétséges. Most ellene fordítják? Bizonyosan.
(Meduza/Novaja Gazeta/Szabadság Rádió/Fókusz/Anatolij Sarij/Nasa Niva)
(Borítókép: Az Azov önkéntes zászlóalj ukrán veteránjai 2020. március 14-én. Fotó: STR / NurPhoto / Getty Images)