A menstruációs szegénység, az alultápláltság és a legveszélyesebb trópusi betegségek ellen küzdött az a magyar orvosi misszió, amely a napokban tért haza az ugandai Manafwából. Ez már a sokadik alkalom volt, hogy megpróbáltak a helyiek életminőségén javítani, legfrissebb kalandjaikról az Indexnek meséltek elsőként.
Könczöl Zsófia még a gimnáziumi évei alatt szeretett bele az afrikai kultúrába. Édesapja katona, így mindig is mozgatta, hogy mi történik a nagyvilágban, édesanyja pedig kiskorától kezdve arra tanította, hogy nincs annál szebb, mint másokon segíteni. Négy évvel ezelőtt az eredetileg győri, ma már azonban Budapesten élő nő ilyen gyökerekkel vágott neki Ugandának, ahol első látásra beleszeretett egy Manafwa nevű pici faluba.
A vidéki település az ország legszegényebb, legelmaradottabb részéhez tartozik, ahol a mai napig nincs vezetékes víz és áram. Ahogy a helyi nőkkel beszélgetett, első kézből értesült a problémáikról, így hamar rálátott, hogy melyek azok a területek, ahol a segítségre a legnagyobb szükség lenne. Ehhez mérten az elmúlt években csapatot szervezett maga köré, megalapította a Szívemben született Afrika Egyesületet, melynek az egyik legfőbb tevékenysége az orvosi missziók kiküldetése. Egy ötfős csapat idén májusban is három hetet töltött Afrikában, Farkas Ferenc Balázs, dr. Hargita Gyöngyi és dr. Beniczky Nikolett Jusztina orvosként vette ki a részét a munkából, de velük tartott egy táplálkozástudományi szakember, Kiss Anna is, míg Zsófi az operatív ügyeket intézte, a hazatérést követően pedig részletes élménybeszámolót tartott az Indexnek.
Bár kinti tevékenységük több elemből állt össze, mindegyiknél szem előtt tartották, hogy a segítségnyújtás ne csak átmeneti legyen.
Nem szeretnénk, hogy a jóllétük tőlünk függjön, a cél az, hogy a tanultakat hosszú távon is beépítsék a mindennapjaikba, és önfenntartókká váljanak
– mondta lapunknak a 28 éves nő. Hozzátette: sajnos ennek ellenére minden alkalommal vinnünk kell magunkkal élelmiszercsomagokat, mert hiába tanítjuk meg őket bármire, ha közben éhen halnak.
A Magyar Önkéntes Liga Hungary Helps Önkéntes Programjának támogatásával megvalósuló misszió előtt nincs lehetetlen, mindezt bizonyítja, hogy képesek voltak egy minilaboratóriumot létrehozni egy olyan helyen, ahol még víz és áram sincsen. Az orvosok csupán néhány napelemre tudtak hagyatkozni, így nemegyszer az elemekkel is harcolniuk kellett. A Hungary Helps jelenleg egy iskolafejlesztési projekten is dolgozik az egyesület által működtetett suliban, így első sorban az idejáró gyerekeket vizsgálták meg, a legszembetűnőbb betegség pedig még mindig a malária.
„Amellett, hogy megkapták a szükséges gyógyszereket, több száz szúnyoghálót vittünk nekik, ugyanis úgy gondoljuk, hogy a legjobb, ha a probléma elő sem áll, vagyis a megelőzésre is nagy hangsúlyt kell fektetni” – mesélte a misszió operatív vezetője.
Emellett a minilaboratóriumban az is kiderült, hogy rengeteg gyerek küzd bélférgességgel, ami az agyműködésre is negatív hatással van. Éppen ezért a kicsik az iskolában sem tudnak jól teljesíteni.
„Az ő ellátásukon túl általános állapotfelmérést, többek közt látásvizsgálatot végeztünk, a 7 és 13 év közötti kislányok pedig a szülők beleegyezésével megkapták a HPV elleni védőoltás első adagját. A második szeptemberben lesz esedékes, amikor szintén kiutazunk egy újabb misszióval, ahol a nőgyógyászati problémák lesznek előtérben” – mondta Zsófi.
Miután Kiss Anna táplálkozástudományi szakértő megmérte a kicsik fejkörfogatát, felkarfogatát és súlyát, megállapította, hogy melyek azok a gyerekek, akik súlyosan alultápláltak. Nekik úgynevezett terápiás ételt készített, amit hat héten át kell fogyasztani. A leginkább mogyoróvajra emlékeztető pépes élelem minden olyan fehérjét, szénhidrátot és zsírt tartalmaz, amire egy egészséges szervezetnek szüksége van. A recept megalkotásakor az Egészségügyi Világszervezet ajánlásait is figyelembe vette, az étel elkészítésére pedig egy helyi nőt is megtanított. Ez a lépés hosszú távon is kulcsfontosságú lehet a küzdelemben az alultápláltság ellen, amely nap mint nap gyerekek százait sodorja életveszélybe.
Ugandában az állami iskola sincs ingyen, a tanároknak ugyanis nem fizetnek egy fillért sem. Az óvoda még olcsónak számít, ám ahogy halad előre egy gyermek, a tandíj egyre csak drágul. Sokan már felső tagozatba se tudnak járni, míg a középiskola egyenesen elérhetetlen.
A kislányok egy része ezért már 12-13 évesen férjhez megy, és anya lesz, ami újabb és újabb társadalmi problémákhoz vezet.
„A leányanyaprojektben előadásokat tartottunk nekik arról, hogy mi az a termékenységtudat, hogyan védekezhetnek, miként gondozzák csecsemőiket. Emellett a menstruációs szegénységen is igyekeztünk javítani azzal, hogy mosható betéteket vittünk nekik, melyeket a jövőben már ők maguk is el tudnak készíteni. Megdöbbentő, de sokan most hallottak ilyesmiről életükben először” – mondta az egyesület vezetője, aki csapatával együtt a nők anyagi helyzetét is megpróbálta stabilizálni. Ékszerkészítést és varrást tanítottak nekik, portékáikat pedig hazahozták, hogy itthon adományként eladják, aztán a pénzt visszajuttathassák. „Így válhatnak önfenntartókká, odáig azonban még nagyon hosszú út vezet” – tette hozzá Zsófi, aki a következő utazást őszre tervezi.
(Borítókép: Szívemben született Afrika)