Indiában él a veszélyeztetett ázsiai elefántok legnagyobb populációja. Tizenhárom ázsiai országban találhatók példányok, ám számuk folyamatosan csökken a mezőgazdasági termőterületek növelése és a lakóterületek terjeszkedése miatt. India 1,4 milliárd lakosa folyamatosan foglal el területeket a vadontól. 

India egyik legnagyobb problémája, hogy területének mindössze öt százalékát népesíti már csak be vadvilág, és indiaiak milliói élnek ezeknek a területeknek a közvetlen közelében vagy éppen magában a vadvédelmi térségben – mondja Krithi Karanth környezetvédelemmel foglalkozó tudós, a bangalore-i Vadvédelmi Központ vezetője.

Az országban száz nemzeti park és harminc, kifejezetten elefántok számára fenntartott rezervátum található. Ugyanakkor az Indiában élő mintegy harmincezer elefánt jelentős része a vadrezervátumokon kívül él és próbál meg keresni magának élelmet. Ilyenkor jönnek a veszélyes találkozások az emberekkel.

Mit akarnak az elefántok?

Egy átlagos, kifejlett ázsiai elefánt három méter magas, öt tonnát nyom és naponta 150 kilogrammnyi élelmet fal fel, zömében füvet, levelet és fakérget, de ha fogára való csemegét talál, akkor szívesen belakmározik banánból, cukornádból vagy rizsből. Általában véletlenszerűek a találkozások az emberek és az elefántok között – mondja a tudós, hozzátéve, hogy dokumentáltak azonban sok olyan halálos találkozót, amikor valaki késő éjjel tartott hazafelé a falujába, és belebotlott egy kisebb csordába.

Az elefántok számlájára írható és Ázsiában történő halálesetek hetven-nyolcvan százalékát Indiából jelentették. Az országban mintegy félmillió család van veszélyben, mert az ő földjükön található termést fenyegetik leginkább a behemót állatok. Az emberi tevékenységhez köthetően évente mintegy nyolcvan-száz példány pusztul el, vagy a termény legázolása miatti bosszútól, vagy áramütéstől, néhányat pedig vonat gázol el.

Hogyan védekezzünk az elefántokkal szemben?

A gazdák gyakran éles fénnyel vagy zajjal igyekeznek távol tartani a csordákat a termőföldjüktől, de idővel az állatok hozzászoknak ezekhez a trükkökhöz, és nem zavartatják magukat. Vannak, ahol a közösségeket megtanították, miként vezessék vissza az állatokat békésen a megszokott erdei csapásukra. 

Máshol átálltak olyan növények termesztésére, amelyeket nem kifejezetten szeretnek az elefántok, mint például citrom, gyömbér vagy chili. Van, ahol nagy árkokat ásnak a termőföldek mentén, hogy ne tudjanak betörni az állatok a megművelt földekre, de gyakori, hogy riasztórendszert telepítenek a termőföldek közelébe, amely időben riaszt, ha megjelennek a szürke óriások.

Az elefántok okozta gazdasági károkra már a delhi kormányzat is felfigyelt, és létrehozott egy alapot, amely kártalanítja a vadak okozta károk miatt a gazdákat. A kérvény beadása azonban nagyon sok adminisztrációt igényel, és a kifizetés is hosszadalmas. Éppen ezért működtet Krithi Karanth környezetvédelmi tudós és csapata egy olyan rendszert, amely segít a károsult gazdáknak. Egy ingyenes számot hívhatnak, ahol szakértők veszik fel a kárigényt, segítenek a papírok kitöltésében és a kárigény benyújtásában. Az elmúlt öt évben segítségükkel 18 ezer kárigényt nyújtottak be és 800 ezer dollár fizetett ki a kormányzat kártalanításra.

Az elefántokkal foglalkozó szakértők szerint hosszú távon úgy lehetne csökkenteni az állatok és emberek közötti konfliktusok számát, hogy fel kellene tárni és karban kellene tartani azokat az erdei csapásokat, „folyosókat”, amelyeket az elefántok az évezredek során kialakítottak maguknak a vadonban. Ezek azok a sávok vagy erdei csapások, amelyek összekötik az elefántok természetes élettereit, tehát ha karbantartják és járhatóvá teszik ezeket, akkor az állatok sokkal kisebb valószínűséggel térnek le ezekről és keresnek élelmet ember által megművelt területen. Eddig százegy ilyen folyosót azonosítottak a dzsungelben.

Indiában a hindu többség szent állatnak tartja az elefántot, amely szerintük Ganésa isten inkarnációja. Éppen ezért a vidéken élők alapvetően toleránsak az állatokkal szemben, de persze ezen a téren is van még mit javítani.

(Borítókép:  Johanes Christo / NurPhoto / Getty Images)