A japán kormány új, éves gazdaságpolitikai iránymutatásai szerint a vállalatok engedélyezhetik alkalmazottaiknak, hogy a szokásos heti öt helyett négy napot dolgozzanak.
A hivatali környezetben eltöltött idő csökkentésének célja a munka és a magánélet egyensúlyának helyreállítása.
A koronavírus-járvány gyökeresen megváltoztatta a mereven és hagyományosan gondolkodó japán vállalatok munkamódszereit. A politikusok abban bíznak: sikerül meggyőzniük a cégvezetőket arról, hogy a rugalmas munkaidő, a távmunka és egy sor más fejlesztés előnyökkel jár, ha az egészségügyi válsághelyzet megszűnése után is fennmarad.
A négynapos munkahét bevezetésével a vállalatok megtarthatnák a hozzáértő és szakmailag tapasztalt munkatársakat, akik egyébként családalapítás vagy hozzátartozóik gondozása céljából esetleg a távozást fontolgatnák.
A négynapos munkahét arra is ösztönözné az alkalmazottakat, hogy további képesítéseket szerezzenek, vagy akár mellékállást vállaljanak rendszeres munkaviszonyuk mellett.
A kormány nem titkolt reményei szerint a heti egy plusz szabadnap arra késztetné a lakosságot, hogy vásároljon, költekezzen, és így lendítse fel a gazdaságot.
A kormány értékelése szerint a fiataloknak több ideje maradna ismerkedésre, házasságkötésre és családalapításra, ami némileg javítaná a csökkenő születési rátát, és lassítaná a társadalom elöregedését, illetve a népességfogyást.
„A kormány abban bízik, hogy a szemléletváltás gyökeret ereszt a japán vállalatoknál” – idézte a Deutsche Welle a Fujitsu globális piacelemző részlegének vezető közgazdászát.
A japán kormányok megannyi módszerrel próbálták kezelni a nemzetgazdaság lassulását. A fiskális politika kifutott, a jegybank rendelkezésére álló eszközei pedig korlátozottak. Ezért aztán a japánok millióinak életmódját és munkastílusát érintő reformok jelentik a következő megközelítést – mondta Martin Schulz.
„A járvány alatt a vállalatok újfajta működésre tértek át, mégis a termelékenység fokozatos növekedését tapasztalják” - érvelt Schulz.
A Fujitsu élt a lehetőséggel: a vállalat tokiói székhelyén a felére csökkentette az irodaterületet, mivel az alkalmazottak közül sokan távmunkára álltak át.
A kormány terveinek azonban vannak hátulütői, mivel Japánban már most is munkaerőhiány van. Egyre kevesebb a fiatal a munkaerőpiacon.
Aggodalomra ad okot, hogy a cégvezetések nem szívesen változtatnak hozzáállásukon még akkor sem, ha egyértelműen bebizonyosodik, hogy a hagyományos megközelítések kevésbé hatékonyak.
A munkavállalók viszont vonzónak találják a rövidebb munkahetet. Ugyanakkor aggódnak a bércsökkentés mellett amiatt: az a vád érheti őket, hogy nem eléggé elkötelezettek a vállalatuk iránt.
Az üzleti és nyelvi tanulmányait épp most befejező Sigeno Junko több állásajánlatot kapott néhány nagyvállalattól. Helyettük egy kisebb informatikai vállalatot választott, amely ugyan távolabb van otthonától, mégis úgy érezte, hogy a cég filozófiája közelebb áll hozzá.
„Sokat kutattam a teljes munkaidős állást kínáló cégek után, közben arra is ügyeltem, hogy mindenütt négy-öt alkalmazott véleményét is kikérjem” – mondta. „Megdöbbentett, amikor az egyik nő, akit a munka és a magánélet egyensúlyáról kérdeztem, egyszerűen sírva fakadt” – tette hozzá a végzős hallgató.
A fiatalok egyik legnagyobb gondja az elvárt, fizetetlen túlóra. Sigeno új munkáltatója ígéretet tett, hogy sosem kell havonta 15 óránál többet túlóráznia.
Egy másik cég az állásinterjú során tudatta vele, hogy havonta 60 túlórára kell számítania.
A japán médiában rendszeresen közölnek történeteket azokról a fiatal alkalmazottakról, akik a túlzott túlóra miatt megbetegednek, vagy az elviselhetetlen stressz öngyilkosságra kényszeríti őket. A karosi, azaz a túlhajszolt munka okozta halál néven ismert esetek vizsgálata során a kutatók megállapították, hogy a munkavállalók a több mint 100 órás, hónapokon át tartó túlórázás után törtek meg.
„Ez nem nekem való” – vallja Sigeno.
Alig várom, hogy dolgozhassak és új készségekre tegyek szert, ugyanakkor szeretném, ha lenne saját szabadidőm, amit a családomnak, a barátaimnak vagy hobbijaimnak szentelek.
Sigeno esetében ezek a mércék döntötték el, hol fog dolgozni.
Schulz szerint a megoldás a termelékenység növelése.
„Az elmúlt évben a munkavállalók bebizonyították, hogy fizikailag nem kell heti öt napot és késő estig egy irodában maradniuk ahhoz, hogy produktívak maradjanak” – mondta.
„A legnagyobb kockázat jelenleg az, hogy egyes vállalatok visszatáncolnak a régi módszerekhez, és ragaszkodnak ahhoz, hogy minden alkalmazottjuk újra egész napot, minden áldott napot az irodában töltsön” – tette hozzá. „Ahol ezt a hibát nem követik el, ott a végeredmény mindkét fél számára előnyös lesz” – hangsúlyozta a közgazdász.
Új-Zélandon sikeresnek minősítették a kísérletet, amelyben egy új-zélandi cég dolgozói heti öt nap helyett csak négy napot dolgoztak ugyanannyi fizetésért.
Spanyolország lehet az első európai országok egyike, amely tesztelni fogja a négynapos munkahét bevezetésének lehetőségét, miután a madridi kormány beleegyezett egy kísérleti projekt elindításába az érdeklődő vállalatok számára.
Szlovákiában négynapos munkahét bevezetését javasolja a volt kormányfő pártja, amennyiben a szervezetek és a munkáltatók meg tudnak ebben egyezni. A munkahét lerövidítését a munka törvénykönyve módosításának keretén belül javasolják olyan munkahelyek esetében, ahol erre lehetőség nyílik.
A négynapos munkahét jelentheti azt is, hogy az emberek 32 órát dolgoznak, ebben az esetben 8 óra/nappal számolhatunk. De használhatja a 4 napot költségcsökkentésre is a tulajdonos. Ebben az esetben marad a heti 40 óra, azt 4 nap alatt kell ledolgozni, viszont az 5. napon nem kell kinyitni, fűteni, világítani a gyárban vagy az irodában.
A kísérletek során nem csak az előnyöket vizsgálták. A negatívumok közül a legtöbbször a megemelkedett stresszt említették. Ezt valószínűleg az okozta, hogy egységnyi munkát egy nappal kevesebb idő alatt kellett elvégezni, és ez sokakat frusztrált.
A próba az 50 évesnél idősebb alkalmazottak körében kifejezetten sikeres volt, és lelkesen támogatták. Ugyanis az így kapott egy szabad hétköznapon minden ügyes-bajos dolgukat el tudták intézni anélkül, hogy az a munkanapjuk rovására ment volna.
Lukács Bence kutató magyar vállalat- és HR-vezetőket kérdezett a járvány kapcsán változó otthoni munkavégzésről, illetve a home office-os munkaidő pontos ellenőrzéséről. Egyik alanya – egy munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég kereskedelmi igazgatója – igen frappánsan fogalmazta meg a változás egyik fontos elemét: „Nem munkaidő van, csak elvégzendő feladat.”
A munkaidő szigorú ellenőrzése és betartatása elsősorban a fizikai munkákra korlátozódik. A zömében szellemi munkához kötődő otthoni munka ellenőrzésére alkalmas elektronikus megfigyelő és nyilvántartó rendszerek még nem terjedtek el nálunk, legfeljebb a multiknál.
Az ELTE Szociológia Doktori Iskola doktorandusza azt mondta, hogy a magyar cégvezetőkkel felvett interjúk tapasztalatai azt mutatják, a járvány miatt engedélyezett otthoni munkavégzés várhatóan nem átmeneti jelenség lesz. Az átállást mind a munkáltatók, mind a dolgozók rugalmasan kezelték, és alapvetően pozitívan értékelték.
Az esetlegesen csökkenő heti munkaidővel kapcsolatban az interjúk azonban nem vetítettek előre jelentős és széles körű változást Magyarországon. A vezetők a járvány alatt éltek ugyan a munkaidő csökkentésével, de kizárólag átmeneti megoldásként: egyértelmű céljuk a költségcsökkentés és az elbocsátások elkerülése volt – mondta Lukács Bence.
(Borítókép: Dolgozók egy irodában Tokió belvárosában 2015. november 4-én. Fotó: Christopher Jue / Getty Images)