Egy francia mérnök 1946-ban botrányos női ruhadarabbal rukkolt elő. A bikini a strandon és a medence mellett többet mutatott, mint amennyit elfedett.
Louis Réard francia gépészmérnök azonban nem talált olyan modellt, aki hajlandó volt viselni, ezért Micheline Bernardinit, a Casino de Paris sztriptíztáncosnőjét szerződtette a bikini 1946. július 5-i bemutatójára – idézte fel a történteket egy korabeli cikk, míg egy másikban az eredeti tervrajzot illusztrálták.
Az időzítés nem volt véletlen. Az amerikai hadsereg négy nappal korábban éppen azzal hívta fel magára a világ figyelmét, hogy atombombát tesztelt a Csendes-óceán déli részén található Bikini-atollon. A bikini méretéhez hasonlóan parányi szigeteket az őslakosok Pikinninek hívták – ezt vették át a német gyarmatosítók.
Réard azt remélte, hogy az általa tervezett fürdőruha leleplező stílusa a névadó Bikini-atollnál történt kísérlethez hasonló „robbanásszerű kereskedelmi és kulturális reakciót” vált ki.
A mérnök nem tévedett: a testfelület ilyen mértékű mutogatása akkoriban nem volt elfogadható. A nőknek szoknyát és hosszú kötényt kellene felvenniük ahelyett, hogy szégyentelenül levetkőznének – hőzöngtek az erkölcs csőszei.
A bikinit hosszú évekre betiltották a nyilvánosság előtt. Még a híres divatlap, a Vogue is elvetette az apró fürdőruha népszerűsítését. A rebellis – és persze vonzó, jó testű – Marilyn Monroe és Brigitte Bardot azonban makacsul ragaszkodott a bikinikhez, amelyekben rendszeresen fotózták őket – írta a Deutsche Welle.
A fordulópont csak a kétrészes fürdőruha megjelenése után 15 évvel, 1962-ben következett be. A Dr. No című James Bond-filmben a svájci szexbomba, Ursula Andress egy felejthetetlen jelenetben viselt egyet, amivel a szójátékos Dr. No bikini néven vonult be a történelembe.
Az emlékezetes darab 2001-ben, egy árverésen 61 500 dollárért kelt el.
Szó szerint. A kétrészes ruha ugyanis már az ókorban megjelent.
Egy két leopárdon lovagló anyaistennő bikinire hasonlító öltözéket viselt Çatalhöyükben, méghozzá a kálkolit korban, vagyis i. e. 5600 évvel – legalábbis James Mellaart régész leírása szerint. Çatalhöyük mellesleg igencsak messze van a tengerparttól; Anatólia szívében fekszik. A kétrészes viselet a görög–római világig vezethető vissza, ahol a női sportolókat bikiniszerű ruhadarabokban ábrázolják a feltárt urnákon és festményeken, amelyek jóval az időszámításunk előtti évezredekből maradtak fenn.
A Győztes megkoronázása elnevezésű, egy, a Diocletianus-korszakban (Kr. u. 286–305.) emelt szicíliai, római villa padlóján található mozaikon fiatal nők bikiniszerű öltözetben súlyt emelnek, diszkoszt vetnek és labdajátékokban versenyeznek. A Villa Romana del Casale mozaikján látható tíz leányt anakronisztikusan „bikinis lányoknak” nevezték el.
Tulajdonképpen az ókori, kihívó ruhadarab újbóli megálmodása sem Réard nevéhez kötődik.
Jacques Heim párizsi divattervező néhány hónappal Réard előtt, 1946 májusában már bemutatott egy kétrészes fürdőruhát, amelyet Atome névre keresztelt, és „a világ legkisebb fürdőruhájaként” hirdette. A korszak fürdőruháihoz hasonlóan azonban az atom is eltakarta a köldököt, így nem keltett nagy feltűnést.
A bikini – az atommal szemben – olyan női kétrészes fürdőruha, amely a köldököt szabadon hagyja. Felső része két, háromszög alakú szövetdarabból áll. Ezek a kebleket fedik. Alsó része ugyancsak két, háromszög alakú textília: az elülső a medencét, a hátsó rész pedig – értelemszerűen – a hátsót takarja.
Leleplező kialakítása miatt ellentmondásosnak tartották, és a nagyközönség csak lassan békélt meg vele.
Franciaország 1949-ben megtiltotta a bikini viselését a tengerparton. A prűd Németország egészen hetvenes évekig tiltotta a bikinit a nyilvános uszodákban. A kommunisták „kapitalista dekadenciának” minősítették. A feministák azt sérelmezték, hogy a férfiak, és nem a nők ízlésére tervezett ruhadarab.
Fejlődése a hosszas tiltakozások dacára töretlen. Megannyi formában jelent meg. A férfiak számára kihívóbb, a felsőrész nélküli monokini sosem lett sikerszám. A zsebkendőnél is kisebb a mikrokini. A tankini egy piciny alsó hosszú felsővel; a trikini háromrészes, mert melltartója két részből áll; az osztrák származású Rudi Gernreich által tervezett, gyakorlatilag semmit sem titkoló a pubikini; a vállpánt nélküli a bandeaukini, míg a szoknyácskával megtoldott a skirtini.
A fürdőruha-forradalom a női emancipáció egyik jelképe, aminek korszakát a fogamzásgátló tabletta, a miniszoknya és a hatvanas évek társadalmi viharai fémjeleztek.
Sok nő számára a bikini a felszabadulás jelképe volt.
A bikini 75 év elteltével is felbukkan rendezvényeken, strandokon és medencékben – világszerte. A nyolcvanas és kilencvenes években a bikinisek népszerűbbek voltak a menyasszonyi ruhás divatbemutatóknál. Claudia Schiffer, Linda Evangelista és Naomi Campbell versengett a kifutós szereplésért.
(Borítókép: Brigitte Bardot egy filmben, 1958-ban. Fotó: Atlantis Films / Pictorial Parade / Getty Images)