Elege lett több száz, Belgiumban tartózkodó migránsnak abból, hogy kilátástalanná vált a helyzete. Az ideiglenes menekültszállóvá alakított Béguinage-i Keresztelő Szent János-templomban több százan indítottak éhségsztrájkot. Immár két hónapja.
A Politico tudósítása szerint
van, aki összevarrta a száját, van, aki öngyilkosságot kísérelt meg, mások már folyadékot sem vesznek magukhoz.
A tüntetésnek eme formáját kezdeményezők abba fáradtak bele, hogy
nem kapnak állandó tartózkodási engedélyt Brüsszeltől, annak ellenére sem, hogy évek óta az országban élnek.
A brüsszeli lap szerint a migránsok kilátástalan helyzete begyűrűzte magát a helyi politikába is, és akár a hétpárti kormánykoalíciót is megtörheti. Baloldali politikusok azzal ostorozzák a politikai sokszínűsége miatt Vivaldi-kormánynak nevezett hatalmat, hogy figyelmen kívül hagyja a közelgő humanitárius katasztrófát azzal, hogy ignorálja a migránsok sorsát.
Hétfőn már azzal fenyegettek a kabinet baloldali pártjai, hogy kilépnek a koalícióból, ha bármelyik éhségsztrájkoló meghal.
A migráció kérdése érzékeny téma Belgiumban, buktatott is már kormányt. Legutóbb 2018-ban Charles Michel volt miniszterelnöknek – aki az Európai Tanács jelenlegi elnöke – a kabinete omlott össze azért, mert miután elfogadta az ENSZ 2018-as globális migrációs egyezményét, a nacionalista Új Flamand Szövetség kisétált a koalícióból.
A sztrájkolók viszont úgy érzik, kimerítettek minden lehetőséget arra, hogy kérésüket figyelembe vegye Brüsszel. A Politico beszámolója szerint a nekik otthont nyújtó templomban áldatlan, lehangoló, egy túlzsúfolt kórházra emlékeztető állapotok uralkodnak, napi szinten járnak a mentők, és viszik a rászorulókat sürgősségi ellátásra.
A templomban minden matracon kiírják, hogy milyen végzettsége van a rajta alvó éhségsztrájkolónak: például asztalos, villanyszerelő, számítástechnikus, ápoló vagy fodrász.
Bár a világ különböző tájairól érkeztek, a brüsszeli lap szerint évek óta Belgiumban élnek és dolgoznak. A probléma csak az, hogy a hatóságok nem biztosítottak nekik hivatalos okmányokat, így sem társadalombiztosítás, sem munkavállalói jogok nem illetik őket, de a társadalmi kirekesztésből bőven kijut nekik. Belgiumban ezért úgy hívják őket, hogy sans-papiers, azaz a papír nélküliek.