Egy televíziós beszélgetésben egy nő Putyin elnököt faggatta a magas élelmiszerárakról.
Miért olcsóbb az ecuadori banán Oroszországban, mint a hazai termesztésű sárgarépa? – idézte a Reuters a lipecki Valentyina Szlepcovát, aki azt is megkérdezte, miként tud az édesanyja a létminimumból megélni, ha még a burgonya is drága.
Putyin elismerte, hogy a magas élelmiszerárak fejfájást okoznak. Megdrágult a többi között az alapvető zöldségeket tartalmazó úgynevezett borscskosár. Mindezért a globális áremelkedést és az áruhiányt okolta. Az orosz kormány lépéseket tett a probléma megoldására, és további intézkedésekről is tárgyalnak – tette hozzá nagy általánosságban.
Szlepcova és a hozzá hasonlók gondot jelentenek Putyin számára, aki a széles körű közmegegyezésre támaszkodik.
A fogyasztói árak meredek emelkedése elbizonytalanítja a szavazókat, kivált a kisnyugdíjasokat, akik nem szeretnék, ha visszatérnének a kilencvenes évek, amikor az egekbe szökő infláció élelmiszerhiányt okozott.
Ez késztette Putyint arra, hogy a kormányt az infláció elleni intézkedések megtételére ösztönözze. Ide sorolható a júniusban bevezetett, a búzaexportra kivetett adó, valamint a létfontosságú élelmiszerek kiskereskedelmi árának maximalizálása.
A választók elégedetlenségének csillapításával azonban kárt okoz a mezőgazdaságnak. A termelők arra panaszkodnak, hogy az új adók visszafogják a hosszú távú beruházásokat.
A világ legnagyobb búzaexportőrének számító Oroszország intézkedései a gabona áremelkedésével másutt is gerjesztik az inflációt. A már január közepén belengetett exportadó hét éve nem látott magasságokba emelte a világpiaci árakat.
Putyinnak gyakorlatilag nincs politikai vetélytársa a szeptemberi parlamenti választások előtt, miután az orosz hatóságok levadászták a bebörtönzött Alekszej Navalnijhoz köthető ellenzékieket. Navalnij szövetségesei nem indulhatnak a választásokon, ezért arról próbálják meggyőzni az embereket, hogy szavazzanak bárkire a kormányzó Putyin-párton kívül. Ennek azonban szinte semmilyen jelentősége sincs, mert a többi párt a legtöbb fontos politikai kérdésben osztja a Kreml nézetét.
Az élelmiszerárak azonban politikailag érzékenynek számítanak. Az általános elégedettség fenntartása régóta Putyin stratégiája.
„Ha az autók ára emelkedik, azt csak kevesen veszik észre – mondta egy orosz illetékes, a kormány inflációs politikájának bennfentese. – De ha mindennap élelmiszert vásárolunk, úgy érezzük, hogy az infláció drámaian emelkedik, még ha ez nem is igaz.”
Az orosz gazdasági minisztérium szerint a 2021 eleje óta bevezetett intézkedések stabilizálták az élelmiszerárakat. A cukor ára idén eddig három százalékkal emelkedett a 2020-as 65 százalékos növekedés után, a kenyér ára pedig ugyancsak három százalékkal nőtt a 2020-as 7,8 százalékos drágulás után.
Az élelmiszereket, valamint az egyéb árukat és szolgáltatásokat magába foglaló fogyasztói infláció azonban tovább emelkedett Oroszországban. Júniusban 6,5 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, ami öt éve a leggyorsabb ütem. Ugyanebben a hónapban az élelmiszerárak 7,9 százalékkal emelkedtek az előző évhez képest.
Az oroszok egy része elégtelennek tartja a kormány erőfeszítéseit.
A reálbérek csökkenése és a magas infláció miatt a kormányzó Egységes Oroszország párt megítélése többéves mélyponton van.
Nem léptek, és ez negatívan befolyásolja a kormányról alkotott véleményét – ezt mondta egy 57 éves nyugdíjas Szocsiból. A sárgarépa ára 40, majd 80, végül 100 rubel (egy rubel valamivel több mint négy forint) lett. Ez mivel magyarázható? – méltatlankodott Alla Atakjan, az egykori tanárnő.
„Az a nyomorúságos segítség, amit az emberek kaptak, szinte semmit sem ér” – panaszolta Galina, a 72 éves moszkvai nyugdíjas.
A gazdák megértik a hatósági lépéseket, az adót azonban rosszallják, mert úgy vélik: a kereskedők kevesebbet fognak fizetni a búzáért, kompenzálandó a megnövekedett exportköltségeket.
„Értelemszerűen csökkenteni kell a termelést, hogy ne keletkezzen veszteség, és emelni kell a piaci árakat” – véli egy dél-oroszországi nagy mezőgazdasági vállalkozás vezetője.
Az orosz kormány az elmúlt években több milliárd dollárt fektetett be a mezőgazdasági ágazatba.
Ez fellendítette a termelést, segített Oroszországnak abban, hogy kevesebb élelmiszert importáljon, miközben munkahelyeket teremtett.
Ha a mezőgazdasági beruházásokat visszafogják, a mezőgazdasági forradalom, amely a 20. század végén Oroszországot nettó búzaimportőrből -exportőrré alakította át, a végéhez közeledhet – vélik a gazdák és az elemzők.
„Támogatjuk, hogy termelőink pénzt keressenek az exportból. De nem az Oroszországban élő vásárlóik kárára” – mondta Mihail Misusztyin miniszterelnök májusban a Dumában, a parlament alsóházában.
A kormányzati intézkedések a kereskedők szerint az orosz búza versenyképességét is mérsékelhetik. Az utóbbi hetekben rendszeresen változó adó megnehezíti számukra a jövedelmező határidős értékesítést, amikor a szállítások több hétig is elhúzódnak.
Ez arra késztetheti a tengerentúli vevőket, hogy máshol, például Ukrajnában és Indiában keressenek árut – mondta egy bangladesi kereskedő a Reutersnek. Az elmúlt években egyébként Oroszország gyakran a legolcsóbb beszállítója volt az olyan nagy búzavásárlóknak, mint Egyiptom és Banglades.
Az orosz búza egyiptomi értékesítése az exportadó bevezetése óta alacsony. Egyiptom júniusban hatvanezer tonna orosz búzát vásárolt, holott februárban még 120 ezer, áprilisban pedig 290 ezer tonnát rendelt.
Az orosz gabonaárak még mindig versenyképesek. Az adó miatt viszont az orosz piac már kevésbé kiszámítható. Következésképpen Oroszország veszít exportpiaci részesedéséből – hangoztatta egy magas rangú kormányzati illetékes Egyiptomban, a világ legnagyobb búzavásárló országában.
(Borítókép: Aratás Oroszországban. Fotó: Eduard Korniyenko / Reuters)