Letartóztatták a hetvenéves Maria Licciardit, a Camorra nevű bűnszövetkezet egyik befolyásos vezetőjét. A hírhedt nápolyi keresztanya a példa arra, hogy egy kellően kegyetlen, intelligens és törtető nő akár a délolasz maffiacsoportok szigorúan férfiközpontú világában is karriert építhet. Cikkünkből kiderül, hogyan került az alacsony termete miatt „Kicsike” becenéven ismert, törékeny nő a Camorra élére, majd bemutatjuk a nők lassú, de fokozatos térhódítását az olasz maffiaszervezetekben.
Maria Licciardit a csendőrség speciális műveleti egysége tartóztatta le a római Ciampino reptéren, miközben éppen Spanyolországba készült. A Nápolyt és a környező Campania tartományt uraló bűnszövetkezet egyik első embere nem vakációt tervezett, hanem a Málagában élő lányához utazott volna, hogy eltűnjön az olasz hatóságok látóköréből. A csendőrök már hónapokkal korábban ellepték a Maria Licciardi érdekszférájához tartozó nápolyi Secondigliano kerületet, ezért a Camorra vezéralakja egyszer csak úgy döntött, hogy az éjszaka közepén egy szál pizsamában kereket old az egyik testőre által vezetett kocsival.
Bár ekkor még nem körözték, jobbnak látta, ha távozik Olaszországból, azonban az utazása napján megjelentek a csendőrök a reptéren, és közölték vele, hogy a nápolyi ügyészség letartóztatási parancsot adott ki ellene.
Maria Licciardi végig megőrizte legendás hidegvérét,
a szeme sem rebbent a hír hallatán. Az olasz belügyminiszter az állam által folytatott maffiaellenes küzdelem egyik mérföldkövének minősítette Licciardi elfogását.
A Licciardi-klán uralta Secondigliano neve ismerősen csenghet mindazok számára, akik látták Roberto Saviano „Gomorra” című könyvének sorozatadaptációját, amelyben az éles eszű, gátlástalan Chanel karakterét a szerző elmondása szerint kifejezetten a Camorra most letartóztatott nagyasszonya inspirálta. A Camorra köreiben „Keresztanya” névvel illetett Maria Licciardi 1951-ben született egy tősgyökeres secondiglianói maffiacsalád sarjaként. Már az apja is tekintélyes helyi főnök volt, a hagyományt pedig az öccsei, Gennaro, Vincenzo és Pietro is követték. Maria Licciardi maga is a Camorra egyik tagjával, Antonio Teghemiével kötött házasságot.
Az 1980-as évek végén Gennaro Licciardi két társával együtt megalapította a Camorrán belül „Secondiglianói Szövetségként” ismert bűnszövetkezetet, ami hamar magához ragadta a csempészet és a drogkereskedelem feletti totális ellenőrzést, valamint a védelmi pénzek beszedését a város északi kerületeiben. Ezenkívül a portfóliójuk fontos részét képezi az általuk hamisított márkás ruhák, kiegészítők és műszaki cikkek értékesítése is. Angelina Jolie amerikai színésznő például a Camorra egyik szabója által készített hófehér kosztümöt viselt a 2001-es Oscar-díj-átadó gálán, tehát a bűnszervezet minőségi hamisítványai már elözönlötték az egész világot.
Maria Licciardi csillaga akkor emelkedett fel a Camorra egén, amikor a ’90-es években a vezetők sorozatos letartóztatása miatt válságba került a „Secondiglianói Szövetség”. 1992-ben elkapták Gennaro Licciardit, aki két évvel később elhunyt egy lombardiai börtönben, ekkor nyílt meg az út Maria előtt, hogy elfoglalja a „Secondiglianói Szövetség” trónját.
A fivére halálát követően vaskézzel uralkodott, megakadályozva, hogy véres konfliktus robbanjon ki a Camorra-klánok között,
sőt a nyereség érdekében sikerült együttműködésre bírnia őket. 2001-ben ő is megjárta a börtönt egy isztambuli heroinszállítmány miatt, amit az engedélye nélkül értékesítettek. A túl erős kábítószer sorra szedte az áldozatait, így a nyomozók tömegével tartóztatták le a Camorra embereit. 2007 végén rendőrkézre került a „Secondiglianói Szövetség” másik emblematikus figurája, Edoardo Contini, majd pár hónap múlva Vincenzo Licciardi is bilincsben végezte, így a bűnszervezet vezetése a 2009-ben szabadult Maria kezébe került.
A vállalkozói mentalitást képviselő, könyörtelen keresztanya kezelte a klán kasszáját, és ő felelt a bebörtönzött tagok családjának járó támogatás, a mesata kifizetéséért. Licciardi uzsorával is foglalkozott, de belefolyt néhány, árverésre bocsátott secondiglianói ingatlan ügyébe is. Egy villa eladása odáig fajult, hogy megfenyegette, majd késsel megsebesítette az unokahúga barátnőjét, akit azzal vádolt, hogy meglopta őket. A „Bloody Mary”-ként is emlegetett Maria Licciardi még politikai ambíciókat is dédelgetett, saját jelöltet indított a tartományi választáson. Ő volt az, aki felélesztette a 19. században a Camorra egyik klasszikus üzletágának számító, majd „erkölcsi” okokból betiltott prostitúciót. A nápolyi keresztanya 2000 dollárért vásárolt sokszor még kiskorú lányokat az albán maffiától, majd bedrogozta őket, nehogy megszökjenek, vagy feljelentést tegyenek. De korántsem Maria Licciardi az egyetlen olyan nő, aki maffián belül vezető pozícióba került.
A Camorra és a calabriai ’Ndragheta esetében a nők mindig is aktívabb szerepet játszottak a bűnszervezetek üzelmeiben, mint a sokkal konzervatívabb közegnek számító Szicíliában. A Camorránál előfordul, hogy nők is részt vesznek a vérbosszúkban, közreműködnek egyes bűncselekmények végrehajtásában, például a csempészett fegyverek elrejtésében és a drogügyletek lebonyolításában. A ’80-as években, amikor a ’Ndrangheta még milliárdosok elrablásával kicsikart váltságdíjakból kovácsolt tőkét, gyakran az asszonyokat bízták meg azzal, hogy szemmel tartsák a hegyvidéki területeken rejtegetett túszokat.
Legtöbbször mégis a pénzügyek kezelése és a börtönbüntetésüket töltő maffiózók rokonait megsegítő szociális háló szerepének betöltése hárult a nőkre, akik rendszerint akkor kerültek előtérbe, amikor már minden férfit letartóztattak, vagy azok rejtőzködni kényszerültek. Ekkor lépnek színre a család nő tagjai, hogy élet és halál uraivá válva átvegyék a maffiasejt feletti irányítást.
A Camorra legbefolyásosabb asszonyai között érdemes megemlíteni Maria Licciardi ellenfelét, a forcellai Erminia Giulianót is, akinek a klánjával gyakorlatilag háborúban álltak. A most letartóztatott nápolyi keresztanya példaképe azonban a bűnszervezet egy másik női vezéralakja, az idén februárban elhunyt Raffaele Cutolo nővére, Rosetta volt, aki sosem ment férjhez, egész életét a börtönben raboskodó öccse által alapított „Újjászervezett Camorra” (Nuova Camorra Organizzata) vezetésének szentelte. Rosetta Cutolo egy darabig a testvére által megvásárolt ottavianói Medici-palotában élt, ahol a zónafőnökök által kizsarolt bevételek könyvelését vezette, és közreműködött a bebörtönzött camorristák családjának támogatásában is. 1981-től bujkálni kényszerült a rendőrség elől, végül 1993-ban feladta magát, de alig hat év után visszanyerte a szabadságát. Róla mintázták Rosaria karakterét Giuseppe Tornatore 1986-os, „Il camorrista” című filmjében, ami Raffaele Cutolo bűnözői pályafutását mutatja be, tehát a maffiás hierarchia csúcsát meghódító asszonyok az írókat és a filmkészítőket is megihlették.
Szicíliában a tradíciókhoz foggal-körömmel ragaszkodó maffiacsaládok értékrendje miatt a Cosa Nostra történetében a női vezetők sokáig olyan ritka jelenségnek számítottak, akár a fehér holló. Azonban a szükség időnként náluk is törvényt bont, ezt bizonyítja Giusi Vitale esete is. Ő volt az első olyan nő, aki a bátyjai letartóztatása után vezető pozícióban találta magát. Már hatévesen a börtönbe járt, mert a fivérei rajta keresztül üzentek a többi maffiózónak. 1998-ban lett a partinicói maffiasejt vezetője, és a testvérei útmutatása szerint irányította a bűnszervezetet.
Amikor másodjára is letartóztatták, a gyermekei érdekében végül úgy döntött, hátat fordít a maffiának, és együttműködik az igazságszolgáltatással. A 2007-ben elfogott palermói maffiavezér, Salvatore Lo Piccolo neje, Rosalia Di Trapani pedig a férje és a fia rejtőzködése alatt debütált vezetői szerepkörben. Először csak a maffiafőnök üzeneteit és utasításait tolmácsolta a maffiózóknak, majd a férje tanácsadójaként ő intézte a védelmi pénzek behajtását, ezért nyolc év börtönbüntetést kapott.
Amikor a 2016-os cataniai rajtaütéssel felgöngyölítették az egész Laudani-klánt, fény derült arra, hogy három nő is kulcsszerepet játszott a maffiasejt működésében és az örökös, Giuseppe Laudani nevelésében. A gyilkosságokat is elrendelő Concetta Scalisi vezette be az ifjú Laudanit a maffia szabályaiba. Paola Torrisi a nemzetközi csempészhálózat koordinálásáért felelt, de a legfőbb hatalom Santo Laudani özvegyének, Maria Scruderinek a kezében összpontosult. A háromgyermekes édesanya intézte a pénzügyeket, a kábítószer eladását, a befektetéseket, sőt azt is ő döntötte el, kiktől szednek védelmi pénzt.
Maria Scruderi részletes listát vezetett azokról a cégekről és vállalkozókról, akik sápot fizettek a klánnak. Az utóbbi két évtizedben tehát Szicíliában is egyre szaporodnak az olyan esetek, amelyek a nők maffián belüli előretörését bizonyítják. Az olasz sajtó már a definíciók szintjén is felkészült a változásokra: a maffiaszervezetek női vezetőit „keresztanyának” vagy a maffiózók önmeghatározásának mintájára „tiszteletre méltó hölgynek” nevezik.
(Borítókép: Olasz rendőrök őrködnek Nápolyban 2021. július 22-én. Fotó: Filippo MONTEFORTE / AFP)