Az iszlám vallásjog, a saría keretein belül értelmezi az emberi jogokat a talibán. Ezt már első sajtótájékoztatójukon leszögezték a szélsőségesek, ami megpecsételte az afgán nők, az ellenzék sorsát. A kilencvenes években már bizonyította kegyetlenségét a szervezet, a közép-ázsiai ország történelmének különösen sötét időszakát hozva el. De pontosan mi is az a saría? Tényleg csonkítanak, köveznek a muszlimok? Cikkünkben egy szakértővel járjuk körbe a kérdést.
A fundamentalista iszlámot képviselő talibán először 1996-ban vette át a hatalmat Afganisztánban, majd egészen a nyugati koalíció 2001-es támadásáig kormányozta az országot. Az iszlamisták nevével fémjelzett öt év különösen sötét időszak volt. A férfiak és a nők öltözékét egyaránt szigorú szabályokhoz kötötték, hangszereket, zenéket tiltottak be, mindennapos büntetés volt a csonkítás, kövezés és akasztás.
Nem meglepő, hogy a tálibok kedden tartott maratoni nemzetközi sajtótájékoztatóján az afgán nők sorsa kiemelten foglalkoztatta az újságírókat. Miután ugyanis 2001-ben a nyugati szövetségesek megdöntötték a tálib rendszert, jelentősen javult a nők helyzete. Az elmúlt húsz év munkája azonban az iszlamisták visszatérésével valószínűleg a semmibe vész. A tálib vezetők persze alig győzték ennek ellenkezőjéről meggyőzni az újságírókat, többször is hangoztatták a nők biztonságának, társadalmi szerepvállalásának fontosságát.
Azt azonban mindig megjegyezték: ők az iszlám keretein belül értelmezik ezeket a kérdéseket.
Itt válik bonyolulttá a helyzet, a saría, vagyis az iszlám vallásjog ugyanis nem egységes, letisztult jogrendszer. Nyugaton inkább a sötétebb arca ismert, különösen miután számos, európai országban élő muszlim közösség követelte a saría bevezetését. A Múlt-kor történelmi portál egy korábbi cikkében összeszedte a saría szerinti vétségeket, a tizennyolc tétel között szerepel például a pletykálás, a hallgatózás, az ének és a zene, de az idegen férfi, nő megtekintése, vagyis a szemezés is.
Az iszlám vallásjog alapvetően három kategóriában értelmezi a bűnt:
Ahogyan a felsorolásból is sejthető, a saría értelmezése meglehetősen képlékeny lehet az egyes muszlim közösségek között. Erre hívta fel az Index figyelmét Galgóczi István arabista, politológus is.
A saría valójában nemcsak jogrend, hanem az iszlám hívő morális iránytűje, egyfajta etikai támpont a hétköznapi élet döntéseihez
– mondta Galgóczi István. A saría három legfontosabb pillérre: a szent könyv, a Korán, a hadísz, vagyis Mohamed próféta mondásai, illetve a cselekedetei. Ha ezek alapján sem egyértelmű, hogy egy helyzetben mi a helyes döntés, következik a közösségen belüli konszenzus megteremtése, az idzsmá. Ebből pedig következik, hogy a saría földrészenként, kultúránként, de még közösségekként is változhat.
Nem véletlen, hogy egyes muszlim országokban árulnak alkoholt a boltokban, hogy eltérőek az öltözködésre vonatkozó szabályok
– mondta a példákat Galgóczi. A politológus szerint bonyolítja a helyzetet, hogy az iszlám térhódításával a helyi szokások, joggyakorlatok beépültek a vallásgyakorlásba. „A pastu törzsek már az iszlám megjelenése előtt Afganisztán területén éltek, az ő szokásaik a mai napig meghatározzák a vallásjog helyi értelmezését” – tette hozzá.
Galgóczi szerint ezt a helyi egyveleget értelmezi szélsőségesen a talibán, ami a hírhedten kegyetlen szabályokhoz, büntetésekhez vezetett.
Mindez a tálibok számára hatalomtechnikai eszköz, az Indexnek nyilatkozó arabista úgy véli, szándékosan magyarázzák félre az iszlámot és saját kultúrájukat egyaránt. „Nyilván könnyebb nekik, ha a nők a konyhában maradnak, egy gonddal kevesebb” – folytatta.
Érdemes megnézni az ötvenes-hatvanas években Afganisztánban készült felvételeket. Akkor az ország a részleges nyugatiasodás felé indult el, Afganisztán multikulti országgá vált
– tette hozzá Galgóczi István, aki szerint ez is azt bizonyítja: a közép-ázsiai országban is megvannak az alapok az iszlám vallás egészséges értelmezéséhez.
(Borítókép: Tüntetők az afgán függetlenségi nap alkalmából tartott tüntetésen. Fotó: Stringer / Reuters)