A komplett világsajtót, a biztonságpolitikai szakértők többségét, de még Joe Bident is meglepte a tálibok gyors győzelme Afganisztánban. Az Egyesült Államok elnöke például még egy július 8-án tartott sajtótájékoztatón újságírói kérdésekre válaszul azt közölte:

Egy hónappal később már a stratégiai szempontból fontos, északi területeket is megszerezték a fundamentalisták, augusztus 15-én pedig a fővárost. Adott tehát a kérdés, hogy mit tudnak a fundamentalisták, akik Afganisztán húsz évig tartó nyugati megszállása alatt, eredményesen rendezték soraikat.

Merénylőkből stratégák

A háború kitermelt egy generációt, akiknek már a NATO-val szemben kellett megküzdenie. Ez nyilván magával hozott egyfajta katonai fejlődést

– válaszolt az Index megkeresésére Csiki Varga Tamás. A Stratégiai Védelmi Kutatóintézet munkatársa is elmondta, bár a tálibok győzelmére volt esély, arra kevesen fogadtak volna, hogy ilyen gyorsan visszaszerzik az országot.

A szaksajtó az elmúlt években már felfigyelt a tálibok katonai, hadművészeti fejlődésére. A Westpoint katonai akadémiához tartozó Modern Warfare Institute 2018-ban értekezett arról, hogy a fundamentalisták meghaladták a 90-es évek mudzsahedinek által alkalmazott, hagyományos gerilla hadviselést. A Helmand tartományban, 2011-ben vívott harcok NATO-beszámolói már kitértek arra, hogy a tálibok komplex manővereket hajtottak végre, a rajtaütések során a nyugati hadviselésben ismert taktikát alkalmaztak. 

„A talibán a hagyományos, villámháborús taktikát alkalmazva szerzi meg az ellenőrzést Afganisztán felett (...) Ezekben a műveletekben olyan katonai képességet mutattak meg, melyekben nagyban meghaladja ellenfeleit” – írta a Westpoint kiadványa. A szerző szerint ennek a képességnek az alapja az alapos kiképzés, amiben az iszlamisták különösen sokat fejlődtek az elmúlt két évtized alatt.

Pár nappal a kabuli kormány megdöntése előtt, hosszabb tanulmányban írt a tálibok katonai, politikai fejlődéséről a washingtoni székhelyű Atlantic Council is. A cikk arra hívja fel a figyelmet, hogy a korábbi gerillamódszerek helyett a tálibok az információs térben éppúgy sikeresek, mint a harcmezőn. A szerző szerint stratégiájuk az alábbi elemekből épült fel:

• Az afgán kormányerők elszigetelése: A táliboknak sikerült megakadályozniuk, hogy a hadsereg, az ország különböző pontjain állomásozó alakulatai számára az afgán légierő utánpótlást biztosítson. Zavarták továbbá a kommunikációs csatornákat, megakadályozták a csapatösszevonásokat.
• Ütős propaganda, pszichológiai hadviselés: A talibánnak sikerült aláásnia a harci kedvet, a fundamentalisták ugyanis a közösségi média felületein különösen aktívak voltak. A sorra kapituláló afgán kormányerőkről adott híradásaikkal a lakosság 70 százalékát elérték, ekkora arányban birtokolnak ugyanis a helyiek okostelefont Afganisztánban. A törzsfőnökök átállításával is lélektani nyomást helyeztek a kormányerők tagjaira.
• A terror új formája: Míg korábban a tálibok vállalták pusztító merényleteiket és politikai gyilkosságaikat, az elmúlt években az iszlamista csoport taktikát váltott. Számos politikai, ideológiai ellenségüket meggyilkolták, ezeket azonban nem ismerték el. Az Atlantic Council szerzője szerint nyílt titok volt, hogy a tálibok állnak a merényletek hátterében, a figyelem azonban így a nyugatbarát Gháni-kormány tehetetlenségére irányult. A kormány támogatottsága jelentősen csökkent.
• Időnyerés, az amerikai erők korlátozása tárgyalásokon keresztül: A tálibok megérezték az új idők szelét, diplomáciájukkal jelentősen hozzájárultak az Egyesült Államok kivonulásához. Hatékony politikájuknak köszönhető, hogy Donald Trump korábbi amerikai elnök békemegállapodást írt alá vezetőikkel, az erre a pontra elvezető tárgyalásokkal fokozatosan csökkent az amerikai katonai nyomás. Az Egyesült Államok pacifikálásával sikerült elérniük, hogy erejüket az afgán kormányerőkre fordítsák.

Nincs hadsereg zsold nélkül

Csiki Varga Tamás azonban hozzátette: a tálib sikerhez mindenekelőtt a másik oldalon elkövetett hibák kellettek. „Az elmúlt hónapokban már arról is érkeztek hírek, hogy még a biztonsági erőkben szolgáló fizetését sem folyósították” – folytatta a szakértő. Ráadásul az Egyesült Államok kihátrálásával minden gát elhárult a korrupció elől, erre utal, hogy Ashraf Ghani elnök állítólag több autónyi készpénzzel távozott az országból. Mindez aláásta a kormányba vetett bizalmat, Kabul elvesztette az emberek lojalitását.

Ha egy katona nem kap fizetés és nem érez lojalitást a kormány iránt, nem fog harcolni

– tette hozzá Csiki Varga Tamás. A tálibok így gyorsan nyomultak előre, városi harcokra nem is került sor. A szakértő kiemelte továbbá, hogy az ópiumtermesztésnek köszönhetően a táliboknak komoly gazdasági hátországuk volt.

Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala szerint 2020-ra 37 százalékkal nőtt az Afganisztánban előállított ópium mennyisége. Ebből lehetett finanszírozni a háborút

– tette hozzá.

A mosolygós tálib

A következő nagy kérdés, hogy mit tesz a talibán a hatalommal. Afganisztán az 1990-es években az iszlamisták vezetése alatt állt, ami különösen sötét időszak volt az egyébként is nehéz sorsú ország számára. A fundamentalista iszlámot képviselő, saría vallásjogot alkalmazó államban egyebek mellett súlyosan korlátozták a nők jogait, hangszereket tiltottak be, kövezéssel, csonkítással büntették az elítélteket. A tálibok látszólag ezen a téren is fejlődnének, legalábbis kommunikációjuk erről győzködi az afgán népet és a külvilágot egyaránt. Bejárta a világhálót a vidámparkban körhintázó, dodgemező iszlamistákról készült felvétel, Csiki Varga Tamás szerint ez a cukiságkampány is a tálib PR része. „ Ennek nem dőlnék be. Egy év múlva tudjuk majd meg, hogy valóban finomodott-e a tálib rendszer” – folytatta a szakértő.

Kedden az iszlamisták több órás nemzetközi sajtótájékoztatót is tartottak. Ebben többek között megerősítették a háború utáni, általános amnesztiát, hangsúlyozták a nők jogainak biztosítását, a média részleges szabadságát.

Látványosan a populista vonalat erőltetik. Fontos számukra, hogy a lakosság körében népszerűek, a nemzetközi kapcsolatokban vállalhatók legyenek

– ezt már Novák-Varró Virág Afganisztán-szakértő mondta el az Index megkeresésére. A tálibok számára most válik igazán kiélezetté a helyzet, az ország egységének megtartása több szempontból is kihívást jelent. Novák-Varró Virág elmondta, a talibán nem egységes, centralizált szervezet, így aztán a sajtótájékoztatón elhangzott ígéretek megtartása is kérdéses.

A talibánnak van központi szervezete, a helyi, lokális tálib vezetők döntése azonban fontos. Erre utal, hogy a hatalomátvétel után előfordultak lefejezések, vagyis nem minden helyi vezető ért egyet az amnesztiával. Az afgán kultúrára egyébként is jellemző, hogy a központi kormányzat iránt csekélyebb a lojalitás. Az elmúlt húsz év, és a Gháni-kormány bukása is ezt mutatja: nem szeretik, ha Kabulból mondják meg a helyi törzseknek, mit csináljanak

– tette hozzá a szakértő.

Ezzel nincs vége

Novák-Varró Virág szerint nagy felelősség hárul a tálib vezetőkre. A szervezetet 2016 óta Haibatullah Akhundzada vezeti, elődjével egy amerikai drón végzett Pakisztánban. Bár Akhundzada a tálibok legfőbb vezetője, Novák-Varró Virág szerint érdemesebb a politikai vonal első emberére, Abdul Ghani Baradarra figyelni.

Ő a talibán arca, várhatóan Afganisztán következő elnöke lesz

– folytatta a szakértő

A szervezet egyik alapítójaként ismert  Baradar hosszú évekig raboskodott Pakisztánban, elfogásában az Egyesült Államok vélhetően nagy szerepet vállalt. Már a Szovjetunió elleni harcokban részt vett, 1994-ben ott volt a talibán mozgalom megalapításakor, majd a 96-os hatalomátvétel után a védelmi tárca egyik vezetője lett. A nyugati erők 2001-es támadása után elmenekült, s csak most, húsz év után tért vissza Afganisztánba. Ennek ellenére a háborúban elért győzelmet az ő számlájára írják. Az elmúlt időszakban a diplomáciai fronton szerzett magának elismerést, márpedig – ahogyan arról az Index is írt –, ezen a területen a talibán különösen aktív volt. Nem csak az Egyesült Államok, de a térség valamennyi meghatározó szereplője kereste a kapcsolatot az iszlamistákkal. Ezen tárgyalások többségét vezette Baradar, például  ő írta alá 2020-ban az amerikai csapatkivonásokról szóló Dohai Egyezményt. Novák-Varró Virág szerint azonban majd a jövőben derül ki, hogy a tálib vezető képes lesz-e megtartani a hatalmat. Baradarnak és társainak úgy kell most megteremtenie az egységet, hogy közben a nemzetközi térben sem szigetelődik el.

(Borítókép: Tálib harcos Kabulban 2021. augusztus 18-án. Fotó: Wakil Kohsar / AFP)