Afganisztánt először a Szovjetunió szállta meg 1979-ben, kilenc évre. Aztán az amerikaiak vonultak be 2001-ben. Húsz évig maradtak. Mindkét nagyhatalom mérhetetlen árat fizetett az afganisztáni kalandozásért, amely részben a szovjet birodalom széthullását okozta. A legnagyobb szenvedést azonban az afgánok viselték el.
A Szovjetunió beavatkozását a Saur forradalom váltotta ki. Az 1978-as puccs után az afganisztáni kommunista párt vette át a hatalmat, majd gyökeres korszerűsítésbe kezdett, és földreformok sorozatát indította el.
Az intézkedések azonban enyhén szólva sem találtak kedvező fogadtatásra, sőt mélységesen népszerűtlenek voltak a hagyományokhoz kötődő vidéki lakosság és a hatalmi struktúrák körében. Az úgynevezett Demokratikus Köztársaság erőteljesen elnyomta az ellenzéket és politikai foglyok ezreit végezte ki, ami a kormányellenes fegyveres csoportok felemelkedéséhez vezetett. Egy évvel később, 1979 áprilisában az ország nagy részén nyílt lázadás tört ki.
A párton belüli rivalizálásban 1979 szeptemberében a parancsnokhelyettes, Hafizullah Amin utasítására megfojtották a Népi Demokratikus Párt főtitkárát, Nur Mohammad Tarakit. Noha Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár Aminra bízta Taraki sorsát, a gyilkosság elmérgesítette a kapcsolatokat Moszkvával. Mivel félő volt, hogy Amin az Egyesült Államok oldalára akar átállni, a szovjet kormány Brezsnyev vezetésével úgy döntött, hogy 1979. december 24-én a 40. hadsereget átvezényli a határon. A szovjet csapatok kabuli érkezésüket újabb puccsal ünnepelték, amelyben megölték a közben főtitkárrá előléptetett Amint.
Az erősen felfegyverzett szovjet csapatokkal az elszánt mudzsáhidok, a dzsihád katonái vették fel a harcot. A háborút Moszkva negyvenezer katonával kezdte. A becslések szerint számuk 1985-ben elérte a 118 ezret, közülük legalább tízezren a szovjet titkosszolgálat és a különleges erők tagjai voltak.
Mégis alulmaradtak az utóbb amerikai segítséggel immár korszerűen felszerelt felkelőkkel szemben.
A kilenc évig tartó vérontást és pusztítást megrázóan illusztrálják a The Atlantic portálján megjelent fotók.
Ez alatt az idő alatt, egészen pontosan 1979. december 25. és 1989. február 15. között összesen 620 ezer szovjet katona szolgált Afganisztánban (bár egyidejűleg csak 40–118 ezren állomásoztak az országban). Rajtuk kívül 21 ezer civil látott el egyéb munkaköröket.
Pontos összegzés szerint közülük 14 453 szovjet katona sosem tért haza, Afganisztánban estek el – részletezte a szovjet veszteségeket G. F. Krivosheev Londonban megjelentetett könyvében 1997-ben.
A bevetett katonák közül 53 753-an sebesültek meg, 415 932-en pedig megbetegedtek. A Szovjetunió 118 repülőgépet, 333 helikoptert, 147 harckocsit, 1314 páncélozott szállítójárművet, 433 tüzérségi ágyút és aknavetőt, valamint 11 369 teherautót, illetve üzemanyag-szállítót vesztett – áll Lester W. Grau és Ali Ahmed Dzsaláli anyagi károkat összegző cikkében.
A CIA becslése szerint 1979 és 1986 között a szovjet hadsereg 18 milliárd rubelt költött az afganisztáni háborúra, ami akkor 50, 2019-ben pedig már 115 milliárd dollárnak felelt meg. Ezenfelül Moszkva 9,1 milliárd rubellel segítette az általa támogatott afgán kormányt. Ez mai árfolyamon összesen nagyjából 170 milliárd dollárra tehető.
Becslések szerint Afganisztán lakosságának 6,5–11,5 százaléka veszett oda a konfliktusban.
A pontos számok sosem fognak kiderülni.
Egyesek szerint 562 ezer, mások szerint kétmillió afgán halt meg, és ötmillió ember menekült el, jobbára Pakisztánba és Iránba.
A nyolcvanas években a világ összes menekültjének a fele afgán volt.
A szovjet–afgán háború elképesztő pusztítást okozott az országban.
A halálos áldozatok mellett 1,2 millió afgán rokkant meg, és további hárommillió vesztette el végtagját vagy sebesült meg. A Nemzetközi Vöröskereszt 1994-es becslése szerint 4300 évbe telne az összes afganisztáni szovjet taposóakna eltávolítása.
Afganisztán második legnagyobb városának, Kandahárnak a lakossága a háború előtti kétszázezerről 25 ezerre zsugorodott, miután 1987-ben a szovjetek és az afgán kommunista katonák hónapokig tartó szőnyegbombázással tarolták a várost.
Az amerikaiak nem okultak a szovjet kudarcból.
Hetekkel a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után George W. Bush támadást rendelt el az Afganisztánban rejtőzködő terroristasejtek és a tálibok ellen.
Az amerikai elnök szerint az Afganisztán nagy részét kormányzó tálibok elutasították azt a követelését, hogy adják ki az al-Káida vezetőit, akik afganisztáni támaszpontjaikról tervezték az összehangolt támadásokat.
Az ifjabb Bush már akkor is arra figyelmeztetett, hogy a Tartós Szabadság hadművelet „olyan hosszú hadjáratot von maga után, amire még nem volt példa”.
Baljós előrejelzése beigazolódott.
Washington évről évre növelte az Afganisztánban állomásozó katonák számát. Tíz évvel a megszállás után, 2011-ben már 110 ezer amerikai szolgált a forrongó országban.
Az amerikai jelenlét napi háromszázmillió dollárt emésztett fel. Az amerikai adófizetőknek összesen több mint kétezer milliárd dollárjába került az Egyesült Államok leghosszabb, két évtizedes katonai bevetése. Ebből 84 milliárd dollárt költöttek az afgán reguláris hadsereg képzésére és fejlesztésére. Ablakon kidobott pénz volt.
A kiadásoknak azonban koránt sincs vége: a számítások szerint az Egyesült Államok további kétezer milliárd dollárt költ majd a mintegy négymillió afganisztáni és iraki veterán egészségügyi, rokkantsági, temetési és egyéb költségeinek kifizetésére. A költségek tetőzése 2048 után várható.
Az idei év áprilisáig Afganisztánban 2448 amerikai katona esett el. Rajtuk kívül 3846 amerikai vállalkozó lelte halálát a távoli országban.
A szövetséges erők és a NATO kötelékéből 1144-en haltak meg.
A segélymunkások áldozatainak száma 444, 72 újságíró pedig soha többé nem fog tudósítani.
Afgán nemzeti katonák és rendőrök közül 66 ezren vesztették életüket.
A megszállás a helyi civileket sem kímélte: 47 245-en haltak meg.
A harctéren elesett tálib és más harcosok száma 51 191.
Ugyanakkor ez alatt a csaknem húsz év alatt megfeleződött a gyermekhalandóság, a tizenéves írástudó afgán lányok aránya pedig elérte a 37 százalékot.
A megszállások befejeztével nagy valószínűséggel elmarad Afganisztán felvirágzása. A tálibok visszatérésével vélhetően visszatérnek a szovjet megszállás előtti, maradi állapotok.
(Borítókép: Afgán menekültek a repülőtéren gyülekeznek, hogy elhagyják az országot 2021. augusztus 20-án. Fotó: Wakil KOHSAR / AFP)