Eleve kudarcra volt ítélve az a törekvés, hogy korszerű demokráciát építsenek egy olyan országban, ahol soha nem működött központi hatalom – írta az Economistban Henry Kissinger az afganisztáni eseményekkel kapcsolatban.
Az írásban – amelyet a HVG360 szemlézett – Kissinger úgy fogalmazott, hogy bár demokráciát semmiképp sem lehetett volna kiépíteni, az Egyesült Államok annyit elérhetett volna, hogy megfékezi a terrorizmust. A volt külügyér szerint ugyanakkor az amerikaiak szeme előtt alapvetően rossz, elérhetetlen célok lebegtek,
mivel az afgán kérdés úgy jelent meg, mintha csupán az ország teljes ellenőrzése, illetve a végleges távozás között lehetne választani.
A legnagyobb gond az volt, hogy az Egyesült Államok soha nem volt képes elérhető stratégiai célokat kitűzni a misszió során – állítja Kissinger. Szerinte a küldetés jól indult, mivel az invázió sikeresen ment végbe a szeptember 11-i merényletek után. Ezután viszont Amerika hibásan hitte azt, hogy csak akkor lehet megakadályozni a terrorizmus újjáéledését, ha Afganisztánból fejlett, nyugati típusú demokrácia lesz.
Ehhez évtizedek kellettek volna, mert a földrajzi és etnikai-vallási viszonyok ellentmondtak e célkitűzésnek – szögezte le.
Mindeközben a tengerentúli közvélemény is szép lassan elvesztette érdeklődését Afganisztán iránt, és a nyugati országoknak egyre inkább csak koloncot jelentett az ottani jelenlét, amelynek eredményeként végül sem a lázadókat nem sikerült végleg felmorzsolni, sem a helyi kormányzatot nem sikerült megerősíteni, illetve korrupciómentessé, nyugatiassá tenni. Amerikán belül így egyre inkább kérdésessé vált, hogy szükség van-e az afganisztáni jelenlétre.
A közös nevező az erről szóló vitában az lehetett volna, hogy nem kell szétverni a dzsihadistákat, hanem elég visszaszorítani őket – véli Kissinger.