Utasították a prominens Sanghaji Egyetem munkatársait, hogy írják össze a felsőoktatási intézményben tanuló, az LMBTQ-közösséghez tartozó hallgatókat, illetve számoljanak be „elmeállapotukról”.
A direktívát valaki feltöltötte a kínai és nemzetközi közösségi médiára, bár valódiságát a hírt közlő Guardian nem tudta megerősíteni. Mindazonáltal fontos észben tartani, hogy
a Kínai Kibertérvédelmi Hatóság idén ígéretet tett arra, hogy „megtisztítja a kínai internetet a fiatalokra rossz befolyást gyakorolható elemektől a közösségi platformokon”, ezt követően pedig az ország legnagyobb közösségi platformja százával törölte az LMBTQ-közösséghez köthető fiókokat és csoportokat.
A campus-felmérésnek titulált „kérésben” az LMBTQ-közösséghez tartozóként azonosított hallgatóknak nemcsak az „elmeállapotáról”, de politikai beállítottságáról és ismeretségi köréről is részletes beszámolót vártak el a kutatás kezdeményezői.
A brit lap szerint az incidens annak fényében különösen aggasztó, hogy az utóbbi időben a kínai hatóságok célkeresztjébe aktivizmussal foglalkozó, diszkrimináció-ellenes (például feminista) csoportok kerültek a célkeresztjébe.
Kínában amúgy a homoszexualitást sosem üldözték, klasszikus irodalmi művekben is feltűnik a férfiak közti szerelem, az örömfiúk szolgáltatásainak az igénybe vétele, és több császárnak is voltak férfi ágyasai. Mi több, az egyik uralkodó idején melegnegyed is volt a fővárosban. Az sem mellékes, hogy számos, nem pejoratív kifejezés van a meleg és biszexuális emberekre több ezer éves kínai költészetben, a téma igazán csak a kommunista rendszerrel szorult a háttérbe. A reform és nyitást követően a „ne szólj szám, nem fáj fejem” elve honosodott meg a mássághoz való viszonyulásban a sokáig a népességet szabályozó országban.
Mi több, a kínai szlegnben a melegekre a 同志, azaz az elvtárs szót használják.