Az egyre távolabbi uniós tagság egységbe kovácsolhatja az etnikai, kulturális és politikai konfliktusoktól sem mentes balkáni országokat. Szerbia, Észak-Macedónia és Albánia vezetői nemrégiben egy előremutató, háromoldalú gazdasági együttműködésről állapodtak meg.
Július végén Szkopjében, ha nem is történelmű jelentőségű, de gazdaságilag nagyon fontos megállapodás jött létre a szerb elnök, Alekszandar Vucsics, az albán Edi Rama és az észak-macedón Zoran Zaev között. Az Open Balkan névre keresztelt gazdasági megállapodás egy közös piacot hozna létre azokból az országokból, amelyek még nem tagjai az uniónak. A mini-Schengenként aposztrofálható térség, az áruk, személyek szabad mozgását, kereskedelmét, valamint szabad munkaerőmozgást biztosítana a részt vevő országoknak.
A Világbank becslése szerint a megállapodással a résztvevők évi 3,2 milliárd dollárt spórolnának.
Ami a megállapodás lényegi elemeit illeti, a felek három dokumentumot írtak alá; egy megállapodást és két memorandumot. A megállapodás regionális együttműködést irányoz elő, természeti katasztrófák esetén lehetőséget nyújtva a résztvevőknek, hogy nemcsak a megelőzésben, hanem a kölcsönös segítségnyújtásban is szorosan együttműködhessenek.
Edi Rama albán elnök a kezdeményezés kapcsán megjegyezte, hogy később Montenegró és Bosznia-Hercegovina is csatlakozni tud hozzájuk, ám azért nem vártak rájuk a bejelentéssel, mert meg akarták mutatni az uniós rendszer szerinte létező abszurditását, vagyis hogy mindenről egyhangúan kell dönteni, és bárki vétózhat.
A tárgyalásokat beárnyékolta a Bulgáriával előzetesen folytatott nyelvi vita. Szófia ugyanis többször megkérdőjelezte az Észak-Macedóniában beszélt macedón nyelv létjogosultságát.
A 2023-ra megvalósuló projektet nem minden országban fogadták kitörő lelkesedéssel, az észak-macedóniai ellenzéki (VMRO-DPMNE) párt keményen bírálta Zaev kormányfőt a részvételért, mondván, az ország az Európai Unió családjához tartozik, így ezt a lépést egyértelműen diplomáciai kudarcnak tartják. De nemcsak a politikai pártok, hanem egyes üzleti szereplők is aggályukat fejezték ki a megállapodás miatt.
Ebbe a sorba tartozik Gerion Treska albán vállalkozó, aki egy webfejlesztő cég igazgatója. Treska szerint a legnagyobb probléma az üzleti élet egészét átszövő korrupció, az erős bürokrácia és a nemzetközi versenyképesség hiánya, ami távol tartja a külföldi befektetőket a térségtől.
Nina Nikolich, a Startup Macedónia társalapítója a Balkaninsightnak azt mondta, hogy bár nagy a felvevőpiaca a térségnek, mégis azt tanácsolja a cégeknek, hogy globális szinten gondolkodjanak.
Az Open Balkan története 2019-re nyúlik vissza, amikor még a cél az volt, hogy Koszovót, Montenegrót és Bosznia-Hercegovinát is bevonják a közös piacba.
A térség fekete báránya kétségkívül Koszovó, amelyet Szerbia a 2008-as függetlenség kikiáltása óta nem ismer el. belgrád odáig ment, hogy az azóta eltelt időben több fórumon is próbálta megakadályozni Pristina felvételét több nemzetközi szervezetbe.
Érdekes, hogy a délszláv válság vége óta eltelt mintegy húsz évet követően most éppen az az Aleksandar Vucsics állt a kezdeményezés élére, aki egykor Slobodan Milosevic szerb elnök minisztere volt még a kilencvenes években. Koszovó éppen ezért nem derűlátó, mivel az országban még mindig erős az általános szerbellenes hangulat. Ezt támasztja alá Albin Kurti albán ellenzéki politikus megjegyzése is, aki szerint az Open Balkan nemes egyszerűséggel nyitás a korrupcióra, önkényuralomra és a háborús bűnökre. Fontos kiemelni, hogy Albániának az utóbbi időben sikerült jó viszonyt kialakítania Pristinával – amint az olvasható az Európai Bizottság egyik jelentésében.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy Kurti pártjával, a Vetevendosjével, kapva az alkalmon már határokon átívelő befolyást próbál kialakítani azokkal, akik rossz szemmel nézik Edi Rama kormányzását.
Toby Vogel, a Democratization Policy Council berlini agytröszt német elemzője szerint Vucsics és Rama támogatói számára a kezdeményezés nem más, mint reklámfogás, amelynek célja az Európai Unió hozzá nem értésének bemutatása a régióban.
Az elemző úgy látja, hogy Vucsics mostani szerepe sok hasonlóságot mutat Milosevicssel, aki a maga idején szintén a régió vezetőjeként próbálta beállítani magát. Ugyanakkor lényegi stratégiai változás is látható, mivel Vucsics korábban ultranacionalistaként volt jelen a Szerb Radikális Párttal a közéletben, ma már viszont mérsékeltebb hangot üt meg. A Szerb Haladó Párt vezetőjeként nézeteit ma már EU-kompatibilis kommunikációs panelekbe csomagolja, mindezt úgy, hogy közben megtartja a szerb nacionalista narratívát is.
Alekszandar Vucsics számára kapóra jött a koronavírus járvány is, mivel lehetősége nyílt Szerbiát úgy feltüntetni, mint azt az országot, amely sikerrel vette fel a harcot a vírussal a térségben.
Az Észak-Macedóniának és Boszniának küldött vakcinaszállítmányok, illetve oltakozási lehetőségek is ebbe a sorba tartoznak. Mint arról az Index korábban beszámolt, áprilisban Szerbia 48 ezer adag Szputnyik V-oltóanyagot adományozott Észak-Macedóniának. De nem csak a Balkánon tűnt bőkezűnek Belgrád, hiszen korábban százezer adag Pfizert küldött Csehországnak is.