A szeptember 11-i támadások után Bush elnök új katonai doktrínát hirdetett. Az Egyesült Államok háborút indíthat, hogy meghiúsítsa az országot közvetlenül fenyegető támadást. Ez volt az alapja Afganisztán, majd Irak lerohanásának. A megtorlás koronaékszereként Oszáma bin Ládennel, az al-Káida terrorszervezet vezetőjével is végeztek.
„Amerikát támadás érte” – súgta az elnök fülébe Andrew Card, a Fehér Ház kabinetfőnöke.
George W. Bush szemmel láthatóan megdöbbent és elsápadt. Kamerák közvetítették éppen találkozóját floridai kisiskolásokkal Sarasotában, amikor bizalmasa megpróbált feltűnés nélkül odahajolni hozzá, és közölte: „Egy második repülőgép csapódott a második toronyba.”
A bejelentéssel életbe lépett az amerikai kormány soha korábban nem alkalmazott műveleti folyamatossági terve, a COOP, amit még az előd, a Clinton-adminisztráció fogadott el.
A COOP-irányelv meghatározta a szövetségi végrehajtó szervek válaszlépéseit nemzeti vészhelyzet esetén. A szeptember 11-i támadások váltották ki a tűzpróbát.
A Secret Service elsődleges feladata az volt, hogy az elnököt visszajuttassa különgépére, az Air Force One-ra.
A Washingtonban tartózkodó alelnököt, Dick Cheney-t egy ügynök egyszerűen kipenderítette az irodájából. Íróasztala mögé lépett, majd a szabályokkal összhangban egyik kezét az alelnök övére, a másikat a vállára tette, és leterelte a Fehér Ház alatt található Elnöki Vészhelyzeti Műveleti Központba, a PEOC-ba.
Az elnöki gép az ország felett körözött, néhányszor landolt. Busht biztonságos katonai létesítményekbe szállították, a többi között a nebraskai Offutt légi bázisra.
Ottani nyilatkozatában megerősítette, hogy az Egyesült Államok háborúban áll, és a titkosszolgálat tiltakozása ellenére visszatér Washingtonba.
A Fehér Ház bunkerként emlegetett, föld alatti vészhelyzeti műveleti központjában Bush találkozott Cheney-vel, Carddal, Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadóval és Carl Truscott különleges ügynökkel, hogy megvitassák Amerika válaszlépéseit.
Röviddel utána megkezdődött a válaszlépések terveinek kidolgozása.
Az elnök szeptember 14-én látogatta meg a földdel egyenlővé tett Ground Zerót, a még mindig füstölgő, óriási törmelékkupacot, amely a World Trade Center két tornyának és az ott elhunyt több ezer embernek a maradványait rejtette. Egy összeroncsolódott tűzoltóautó tetejéről Bush egy megafonon szólt az esetleges túlélők felkutatásán lázasan dolgozó mentőmunkásokhoz. Amikor az egyik munkás szóvá tette, hogy nem hallja az elnököt, Bush az elnöksége talán legemlékezetesebb megjegyzését tette:
Én hallak titeket. A világ többi része is hall titeket. És azok az emberek, akik ezeket az épületeket lerombolták, hamarosan mindannyiunktól hallani fognak.
Bush támogatottsága ezekben a napokban 90 százalékra szökött a szeptember 11. előtti 55 százalékról. Ez a valaha mért legmagasabb támogatottság egy amerikai elnök esetében.
2001 szeptember derekán az amerikaiak több mint háromnegyede, 77 százaléka támogatta az amerikai katonai fellépést, beleértve a szárazföldi erők bevetését is, „hogy kézre kerítsék a terrortámadások felelőseit még akkor is, ha ez az amerikai fegyveres erők több ezer áldozatát követeli”.
A NATO fennállása óta először érvényesítette az 5. cikkelyt, ami lehetővé tette tagjai számára, hogy önvédelemből közösen válaszoljanak.
Október 7-én az Egyesült Államok és a szövetséges katonai erők – a terrortámadások kitervelőinek és támogatóinak a felkutatása ürügyén – lerohanták Afganisztánt. Néhány hónap alatt több ezer fegyverest öltek meg vagy fogtak el. A tálibok és az al-Káida vezetői bujkálni kényszerültek.
Az amerikai kormány fokozott erőfeszítéseket tett az al-Káida egyéb ügynökeinek és szimpatizánsainak felkutatására szerte a világon. A terrorizmus elleni küzdelem állt az amerikai külpolitika célkeresztjében. Létrehozták a széles jogosultságokkal bíró Belbiztonsági Minisztériumot.
Jóllehet a szeptember 11-i támadások széles körű pusztítást és sok ember halálát okozták, az al-Káida számára stratégiai kudarcot jelentettek. A terrort követően az al-Káida – amely arabul a bázist jelenti – elvesztette a valaha volt legjobb támaszpontjait Afganisztánban.
Bin Láden nagyon rosszul mérte fel a szeptember 11-i támadásokra adott lehetséges amerikai válaszokat.
Arra számított, hogy az Egyesült Államok az 1993-as szomáliai kivonulásához hasonlóan végül visszavonul a Közel-Keletről is, vagy pedig újabb, eredménytelen cirkálórakéta-támadásokat hajt végre, olyanokat, mint amelyek az al-Káida 1998-as, kenyai és tanzániai amerikai nagykövetségek elleni robbantásait követték. Washington egyik forgatókönyvet sem alkalmazta.
Novemberben, mindössze két hónappal a szeptember 11-i támadások után a tálibok elbuktak, és ezzel Afganisztán a NATO-támogatta Egyesült Államok kezére került.
Bush elnök 2002. január 29-i évértékelőjében új doktrínát fogalmazott meg a megelőző háborúról. Ez alapján az Egyesült Államok háborút indíthat, megakadályozandó az ellenfél olyan támadását, amely közvetlenül fenyegeti az országot.
Nem fogok várni az eseményekre, amíg tornyosul a veszély. Nem fogom tétlenül nézni, ahogy a veszély egyre közelebb és közelebb kerül. Az Amerikai Egyesült Államok nem fogja megengedni, hogy a világ legveszedelmesebb rezsimjei a világ legpusztítóbb fegyvereivel fenyegessenek bennünket
– jelentette ki az elnök a törvényhozásban.
Bush a veszélyes rezsimeket a „gonosz tengelyeként” azonosította, majd ide sorolta Iránt, Irakot és Észak-Koreát. Az elnök úgy vélte, hogy Szaddám Huszein iraki rendszerének elpusztítása „demonstrációs hatású”, ami elrettenthetné az al-Káidát vagy bárki mást, aki készen állna megtámadni az Egyesült Államokat.
Noha semmi sem bizonyította, hogy Szaddám Huszein iraki kormánya együttműködött volna az al-Káidával a szeptember 11-i támadásokban, az Egyesült Államok a terrorizmus elleni globális háború tág értelmezésében felkészült az Irak elleni csapásra.
A katonai akciók előestéjén, 2003. március 19-én Bush elnök kiadta a parancsot:
A világ békéje, valamint az iraki nép jóléte és szabadsága érdekében ezennel parancsot adok az Iraki Szabadság-hadművelet végrehajtására. Isten áldja meg a katonákat.
Március 20-án megkezdődött az amerikaiak vezette invázió Irak ellen. Három héten belül az amerikai erők ellenőrzésük alá vonták Bagdadot. A világ minden szegletébe eljutottak azok az emlékezetes képek, amelyeken Szaddám Huszein hatalmas szobrát ledöntik a talapzatról.
2001 decemberében Washington azzal a problémával szembesült, hol helyezze el a terrorizmussal gyanúsított foglyokat. A Guantánamo-öböl melletti támaszpontot jelölték ki. A területet az Egyesült Államok 1903 óta bérli Kubától.
„A kubai Guantánamo-öblöt a legkevésbé rossz helyként jellemezném a lehetőségek közül” – mondta Donald Rumsfeld védelmi miniszter.
Guantánamót azért találták alkalmasnak, mert a fogvatartottakra nem terjednek ki az amerikai törvények, például a fellebbezés joga, ugyanakkor alig 145 km-re van Florida partjaitól, így egyszerű az odaút.
Megannyi ügynök repült oda, hogy vallatással bővebb információkat szerezzen a több száz veszélyes terroristától.
Guantánamón – rövidített változatában a Gitmóban – 2002 januárja óta összesen 779 gyanúsítottak tartottak fogva, akik közül 731-et máshová szállítottak, 39-et továbbra is ott tartanak. A tábor megnyitása óta kilencen haltak meg.
A fogvatartottak közül 12 ember ellen emeltek vádat háborús bűnök elkövetéséért. Tízen még várják a bírósági tárgyalás kezdetét, két vádlottat pedig már elítéltek. Rajtuk kívül 17 fogvatartottat tartanak – háborús törvénykezésre hivatkozva – a rácsok mögött határozatlan ideig. Szabadon bocsátásuk nem javasolt. Tízet szintén hadiállapotra hivatkozva tartanak fogva, de esetükben javasolták, hogy szigorú biztonsági intézkedések mellett szállítsák őket egy másik országba.
Hálid Sejk Mohammed, Oszáma bin Laden jobbkeze már évtizedekkel korábban a hatóságok látókörébe került. Megannyi terrortámadás fűződik a nevéhez, és őt tartják a szeptember 11-i támadások tervezőjének.
Őt 2003. március 1-jén fogta el a pakisztáni titkosszolgálat, vélhetően a CIA különleges részlegének félkatonai ügynökeivel és az amerikai diplomáciai szolgálat biztonsági tisztjeivel közös akcióban. Azóta amerikai őrizetben van, de lengyelországi és romániai börtönökben is fogva tartották. Végül a Gitmóba került.
Az elfogása során lefoglalt számítógépes merevlemez megannyi bizonyítékot tartalmazott bűnösségéről.
A nyomozók a többi között itt találtak információt a 2001. szeptember 11-én eltérített négy repülőgépről, beleértve a kódneveket, a légitársaságot, a járat számát, a célpontot, a pilóta nevét és háttérinformációkat, valamint a gépeltérítők nevét; továbbá három levelet Oszáma bin Ládentől.
A néha igencsak könyörtelen vallatása során 31 bűnrészességet ismert el: egyebek között az 1993-as, World Trade Center elleni első támadást, a szeptember 11-i támadások tervezését, a 2002-es merényleteket Bali szigetén, valamint Daniel Pearl, a Wall Street Journal újságírójának a lefejezését.
Pere – a járvány miatt – eltolódott, és az idén szeptember 7-én folytatták. Sejk Mohammeden kívül még négy vádlott ügyében tartanak meghallgatásokat. A szeptember 11-i támadások szervezésén kívül összeesküvéssel, gyilkosságok elkövetésével, civilek elleni támadással és terrorizmussal vádolják őket. Amennyiben bűnösnek találják őket, akár halálbüntetés is várhat rájuk, amelynek módjáról a védelmi minisztérium döntene.
Oszáma bin Ládent, az al-Káida rettegett vezetőjét a szeptember 11-i terror után csaknem tíz éven át üldözték állhatatosan az amerikaiak.
Végül fejbe lőtték a pakisztáni akcióban. A szaúdi származású terrorista éveken át rejtőzött egy abbottabadi házban.
Egy kis létszámú kommandós alakulat hajtotta végre az akciót. Bin Ladent rövid tűzharc után ölték meg. A bevetés 40 percig tartott. A csapat korábban többször is elpróbálta az egész műveletet.
Barack Obama elnök azt mondta, hogy 2010 augusztusában jelentették neki, hogy feltehetően Oszáma bin Láden nyomára bukkantak. A hírszerzési jelentések szerint egy pakisztáni létesítményben bujkált. Megtervezték az akciót, napokig figyelték a búvóhelyét, majd Obama az előző héten úgy ítélte meg, hogy elegendő hírszerzési információjuk van, ezért engedélyezte a célpont kiiktatását.
Bin Láden halálával a szervezete, az al-Káida is fokozatosan szinte megszűnt létezni, majd új külsőben, új névvel bukkant fel később újra.
A közvélemény inkább megkönnyebbüléssel, mintsem ujjongva reagált bin Láden halálhírére. Egy hónappal később az amerikaiak többsége, 56 százaléka úgy vélte, hogy az amerikai erőket a lehető leghamarabb haza kell hozni Afganisztánból, míg 39 százaléka úgy gondolta: az amerikai erőknek addig kell a megszállt országban maradniuk, amíg a helyzet nem stabilizálódik.
(Borítókép: Egy amerikai tengerészgyalogos hadművelet közben 2009. július 2-án. Fotó: Joe Raedle / Getty Images)