A perui Taquile-sziget érdekessége, hogy a férfiasságnak ott nem az a fokmérője, hogy milyen tehetséges valaki a vadászatban vagy a halászatban. Sokkal inkább azon múlik egy férfi „értéke”, hogy milyen jól köti a chullo nevű kalapot. A chullo egyébként is kulturális jelentőséggel bír, emellett a férfiak kreativitásáról ad számot, és elárulja azt is, hogy milyen a családi helyzete, mik az álmaik és a terveik, sőt még a férfiak hangulatát is meg lehet állapítani ennek segítségével.
Tényfeltáró riportjában a BBC egy olyan hagyományt és kultúrát mutat be, amely az európai kultúrkör számára izgalmasnak tűnik, ugyanis Taquilén a férfiak olyan kalapokat és sapkákat varrnak, amelyek sokféle impulzust, behatást, érzelmi stációt határoznak meg. Érdekessége még ennek a hagyománynak, hogy a nők gyűjtik össze a kalapokhoz szükséges alapanyagot, amelyet aztán a férfiak dolgoznak fel. Tehát a maszkulinitás nem az alapvetően maszkulin feladatok elvégzésének minőségéből tűnik ki, hanem az elkészített kalap milyenségéből. Érdekes párfogó.
A riportban egy Alejandro Flores Huatta nevű, 67 éves férfit kérdeztek a perui sziget kultúrájáról, aki beszámolt arról, hogy a szigetet 1300 ember lakja, és
a fiúk már gyerekkorukban megtanulnak chullót kötni, nem is akárhogyan, hiszen kötőtűként a kaktusz tüskéit használják.
Egy több mint 500 éves hagyományról beszélhetünk, amelynek a gyökerei az inka, a pukara és a colla civilizációk tradícióihoz nyúlnak vissza. Meghatározó lehetett az inka kultúra, mert leginkább az inka fejdísz hasonlít a taquilei chullóhoz.
A chullo egy, az Andokból származó kalap, sapkaszerű fejfedő, aminek a végén bojt lóg, vagy kétoldalt fülvédője van. Azonban a taquilei chullók és az inka fejdíszek nagyon különbözőek, hiszen az inkák díszes kalapjaikra társadalmi „jelvényeiket” tették rá. Vagyis a szimbolika különböző, a díszítésben azonban találhatók összefüggések.
A sziget öregei – mondja Alejandro – arról beszélnek, hogy 1535 körül, a spanyol hódítással érkeztek meg a chullók, mert hasonló kalapot viseltek, mint amit ők készítenek,
de nem ugyanazokat a mintákat vagy szimbólumokat használták.
Taquile mindig híres volt textíliáiról. A nők gondoskodnak a gyapjat adó juhokról, a férfiak pedig kötnek.
A chullo egyébként a sziget kulturális életének szempontjából valódi kulcsszerepet játszik, ugyanis elárulja a férfi társadalmi szerepét, kreativitását, családi állapotát, álmait és ambícióit, sőt akár a hangulatukat is kifejezhetik vele.
A sziget nagyjából az 1950-es évekig elszigetelve létezett a dél-amerikai kontinens egybefüggő szárazföldjétől, így tudta érintetlenül megőrizni örökségét és hagyományát.
Van egy kecsua mondásuk, amely valamelyest egybecseng a keresztény hit alapelveivel, miszerint „Ama sua, ama llulla, ama qhilla”, ami annyit tesz, mint „Ne lopj, ne hazudj, és ne légy lusta”.
A turizmus az 1970-es években indult hódító útjára, és jelentős bevételi forrást jelentenek mindmáig a látogatók.
A sziget kultúrája nemhiába vált világhírűvé, hiszen a taquilei textilművészet 2005-ben felkerült az UNESCO kulturális örökségeinek listájára.
Alejandro egyike annak a hét embernek, akit textilmesterként tartanak számon, többek között a sziget vezetőjével, Juan Quispe Huattával együtt.
A szigeten élő fiúkat 5-6 éves koruktól kezdve tanítják a kötésre, apáról fiúra száll az örökség. Fontos megérteniük a fiataloknak, hogy ez egy lassú és fáradságos munka, viszont hűen tükrözi a családi hagyományokat.
A kalapok magukért beszélnek a párválasztás szempontjából. Hiszen
a férfiakat társaik választják ki az alapján, hogy képességük szerint milyen chullo került ki a kezük alól, amit akár a kaktusz tüskéjével, esetleg vékony tűvel vagy manapság már a kerékpár küllőjével kötnek.
Utóbbi eszközről Alejandro azt mondta, azért választják a küllőt kötőtűnek, mert vékony, és nem törik el olyan könnyen. A leendő apósok úgy tesztelik leendő vejük chullóját, hogy vizet merítenek bele, és minél távolabbra lehet sétálni vele anélkül, hogy csepegne, annál jobb a kalap minősége. Egy jól kötött chullóval akár 30 méteren át is lehet vizet hordani.
Alejandro 44 évvel ezelőtt ezzel az elképesztő tettel nyűgözte le feleségét, Teodosia Marca Willyt.
Természetesen az após ellenőrzését az egész falunak látnia kellett, ezáltal vált igazán hitelessé a fejfedő.
Egyébként az összes chullo alapvetően egyedi és személyes, az ikonográfia és a színek gyakran ismétlődnek. Például az állatszimbolika, a növények megjelenítése vagy a színek közül a kék igazán jelentős, mert Mama Cocha előtt tiszteleg, vagyis a közeli tó előtt, amely élteti és ellátja a közösséget.
Az az ember nevezhető férfinak, aki nagyon jó chullót köt
– tette hozzá Alejandro.
A kalapok sokszínűsége az ember életének múlásával változik. Mindig új chullo készül, ha az ember összeházasodik vagy elválik, vagy ha más társadalmi szerepet vállal.
Ha valaki mégis azt gondolta, hogy ennyi elég lesz, akkor téved, ugyanis nemcsak a férfiak, hanem a nők is készítenek egy egyedi chumpit, ami egy színes és díszes öv. Ezt az övet a nők esküvőjük napján adják ajándékba vőlegényüknek.
A dolog teljesen személyes és egyedi, hiszen az övbe belefonják a hajukat is a nők. Ezek a chumpik sokszor tükrözik férjük chullóját. Gyakran naptári övnek is nevezik, mert a 12 sor az év 12 hónapját is jelképezi.
A taquilei nők – mint a férfiak fiaiknak – továbbadják lányaiknak ezt a készséget. Még egy praktikus haszna is van az övnek: a mezőgazdaság munkák során szorosan tartja az ember derekát.
Ha a lány igazán jó szövő, akkor sok szimbólumot láthatunk meg a chumpiban. Az övvel elmondhatják a teljes történetüket
– magyarázta Alejandro.
A koronavírus-járvány, mint mindenre, úgy a sziget életére is kihatással volt. A látogatók lassan elmaradoztak, majd el is tűntek, ezzel tulajdonképpen a helyiek elveszítették fő bevételi forrásukat. Szerencséjükre támaszkodhattak az egyébként régóta működő gazdálkodásukra. A járvány szimbóluma, a vírusról ismert kép megjelent a fiatalabb generációk kötésében is, ugyanis
az egyik fiatalember a chullóján szimbólumként megjelenítette.
Alejandro és a többi kötőmester úgy értékelte a pandémia okozta kilátástalanságot, hogy ezáltal kultúrájukhoz és hagyományaikhoz még inkább kötődnek.
Sok ismeretünk van az őseinktől, és segítenem kell a fiatalabb generációnak megérteni, hogy ezt a bölcsességét soha nem szabad elfelejteniük
– emelte ki Alejandro.
(Borítókép: Egy férfi chullo nevű kalapot köt a perui Taquile-szigeten 2019. június 2-án. Fotó: Giovanni Mereghetti / Education Images / Universal Images Group / Getty Images)