Az első tank prototípusát, amely Little Willie néven vált ismertté, 1915-ben mutatták be. Gyakorlatban használt első típusa egy évvel később a Big Willie nevet kapta. 1916 szeptemberében a somme-i csatában vetették be először élesben.
A tank elődje, a tulajdonképpeni eredeti tervek Leonardo da Vinci reneszánsz polihisztor tervei alapján készültek. Da Vinci úgy képzelte el, mint egy teknősbéka páncélját, ez volt a harckocsi külső, páncélozott felülete. A tankot körbe ágyúkkal szerelték volna fel. A jármű mozgatása azonban sok esetben lehetetlennek bizonyult, mert például a fogaskerekeket nem sikerült pontosan elhelyezni, így megmozdítani sem lehetett. Ami miatt még inkább működésképtelen volt a szerkezet, az a páncélozott jármű óriási súlya volt. Ebből a szempontból a harckocsi
sokkal inkább az ellenség megfélemlítésére szolgált volna, semmint likvidálására.
Da Vinci után nem terveztek hasonló eszközt egészen az első világháborúig. Bár II. Vilmos német császár híres mondása alapján („Mire a falevelek lehullanak, katonáink visszatérnek”) mindenki arra számított, hogy hamar befejeződik a háború, mégsem így lett.
Az eleinte villámháborúnak induló vérengzés néhány hónappal később állóháborúra váltott. Az antant tagjai pedig elszánták magukat, hogy megtörik az állóháborút, ezért megkezdték a Little Willie elkészítését, amely a mai tank prototípusaként született meg. A tervek szerint a tank képes volt áttörni a szögesdróttal védett árokrendszeren, és páncélozottságának köszönhetően biztonságosan megbújhattak mögötte a gyalogos egységek, ezzel könnyen átjutva a frontvonalon.
Bár 1915-ben a tank már tulajdonképpen kész volt, a sok üzemi probléma miatt még nem lehetett bevetni, ezért elkezdték a műszaki problémák kijavítását. Egyébként a neve II. Vilmos császárra utal: a kicsi Vili.
A provokatív név azonban nem sokáig volt használatban, mert hamarosan jött a második prototípus, a Big Willie, amely – egy egész tankosztagot felállítva – 1916. szeptember 15-én debütált a somme-i csatatéren, a Mark I név alatt.
A Big Willie még 1916 elején bemutatkozott, de még nem a csatatéren. A nyár folyamán igyekeztek minél többet bevetni belőle, de a műszaki hibák sora miatt a legtöbb el sem jutott a frontvonalig, így végül
szeptemberben sikerült műszakilag megfelelően működő Mark I-es tankot bevetniük a briteknek, amellyel megtörték az állóháborút, és a háború kimenetele hirtelen fordulatot vett.
A harckocsikból 1917 második felében a cambrai csatában már négyszáz darab Mark IV-es vett részt, és ezzel gyakorlatilag vágóhíddá változott az ütközet, amint arról Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című első világháborús regényében ír. A további finomításoknak köszönhetően 1918-ra a tankok valóban hatékonyan bevethető fegyverekké váltak. A harckocsik továbbfejlesztése pedig az elmúlt száz évben folyamatosan zajlott, és napjainkban is tart.