A koronavírus előtt Karikó Katalin szélmalomharcot vívott, most azonban már mindenki látnoknak tartja – írja a Washington Post, amely hosszú portrét közölt a Nobel-díjra is esélyesnek tartott magyar tudósról.

Karikó Katalin közel három évtizeddel ezelőtt, 1993-ban ért el áttörést a most a koronavírus-vakcinák miatt elterjedt mRNS-technológiában. A Pennsylvaniai Egyetem orvosi karán dolgozva sikerült elérnie, hogy a hírvivő RNS- (messenger RNS-) molekulák, amelyek a sejteket proteinek legyártására utasítják, mesterségesen előállítva is stabilak maradjanak.

A kutató és kutatótársa, Drew Weissman munkásságát sokáig csak a szűkebb tudományterület művelői ismerték, és egy világjárványnak kellett bekövetkeznie, hogy a tudományos világ elismerje azokat az eredményeket, amelyek korábban túl forradalminak tűntek a megvalósításhoz.

A kutató azonban úgy véli, hogy az évek, amelyek ismertség, pénz és elismerés nélkül teltek, elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy célhoz érjen. Nem azért dolgozott hétvégéken és éjszakákba nyúlóan, hogy elismerést szerezzen. Elsősorban magának és magáért a tudásért dolgozott. Jelenleg Weissmant és őt tartják a kémiai vagy az orvosi Nobel-díj egyik legnagyobb esélyesének. 

Úgy gondolom, Karikó Katalint úgy kellene ünnepelni, mint aki megmentette a világot

– nyilatkozta Jean Bennett, a biokémikus egykori egyetemi munkatársa.

Karikó Katalin végig azt tartotta szem előtt, hogy az adatokra figyeljen, és ne vakítsa el, ha a vizsgálatok az ő elképzeléseit támasztják alá. Ahogy Leonardo da Vinci nyomán fogalmazott: 

a kísérletek sohasem vezetnek tévedéshez, csak az elvárásaink.