Sokkal több a konfliktusforrás, mint az egyetértési pont a Berlin kormányzati posztjaiért most küzdő pártok között. Múlt vasárnap a szociáldemokraták nyerték a választásokat, második helyen a kereszténydemokraták végeztek, mégis a királycsinálókra figyel a sajtó. A zöldek és a szabad demokraták kulcspozíciókat foglalnak majd el a koalícióban, ami az egész Európai Unióra hatással lesz.
Nyilvánvaló volt, hogy Angela Merkel tizenhat éves kormányzása után új korszak kezdődik Németországban, ennyi bizonytalanságra azonban kevesen számítottak. Vasárnap 1.6 százalék előnnyel nyerte a szövetségi választásokat a Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD). Ezzel kezdetét vették a hosszú koalíciós tárgyalások, melyeken arról is döntenek majd, hogy a szocáldemokraták jelöltje, Olaf Scholz, vagy a második helyre befutó konzervatív Unió (CDU/CSU) által indított Armin Laschet lesz-e a Németország következő kancellárja. Ebbe ráadásul a két nagy pártnak van most kevesebb beleszólása, mint a harmadiknak befutó Zöldeknek, és a negyedik helyen végzett Szabaddemokrata Pártnak (FDP).
A két, kisebb pártra rá is aggatta a német sajtó a királycsináló címkét, különösen miután már a vasárnapi exit poll eredmények közlésekor párbeszédet kezdeményeztek a következő koalícióról.
Mivel a két párt együtt az SPD-val vagy a CDU-val alakítandó koalícióban, ha csak tizedekkel is,de a többséget alkotja a szocialistáknak és adott esetben a konzervatívoknak is komoly kompromisszumokra kell felkészülniük.
Kiss J. László Németország-szakértő szerint a kialakult helyzetet egy hosszú folyamat előzte meg, amelyben az egykor 30-40 százalékos néppártok zsugorodni kezdtek és új politikai pártok jelentek meg a politika színpadon. A nagykoalíciós együttműködésben a CDU közeledett a baloldali fősodorhoz, a két nagy párt között elhalványodtak a különbségek. Közben a széleken erősödtek a radikális pártok, így már csak három párti alapon lehetett létrehozni többséget.
Nem tennék sokat a koalíció jövőjére egy londoni fogadóirodában
– érzékeltette a helyzetre jellemző bizonytalanságot a szakértő. Kiss J. László szerint egy Olaf Scholz által vezetett, úgynevezett jelzőlámpa-koalícióra van a legnagyobb esély: ebben a szociáldemokraták adnák a kancellárt, az SPD-n kívül az FDP és a Zöldek kapnának helyet a kormányban. Ha a Zöldek és az FDP között megállapodás megszületik, úgy a két párt megnövekedett alkuerővel kezdhet tárgyalást. „Az FDP és a Zöldek álláspontja az oktatáspolitika és digitalizáció területen áll közel egymáshoz. A gazdaság szociális-ökológiai, klímavédelmi átalakításának finanszírozásának módjában azonban távol vannak az álláspontok egymástól, de az adóemelés, a bürokrácia csökkentése és a költségvetési fegyelem is vitatott kérdés” – mondta Kiss J. László.
Két ütközőpont lesz különösen izgalmas. Egyrészt a környezetvédelem, a Zöldek kancellárjelöltje, Annalena Baerbock ugyanis már a kampánysorán jelezte, ökológiai kérdésben semmilyen kompromisszumra nem nyitottak. Kiss J. László azonban hozzátette, a Zöldek már 2040-re klímasemlegessé tennék Németországot, míg az FDP esetében a céldátum 2050.
A Zöldek az állami beavatkozásra, a vállalati szféra és a fogyasztók megadóztatására helyeznék a hangsúlyt. Ezzel szemben az FDP az innováció támogatását, piaci ösztönzőmechanizmusokat helyez előtérbe
– folytatta a szakértő.
Kiss J. László szerint bármennyi nehéznek is tűnik, de ebben a kérdésben is lehet kompromisszumra jutni a piaci és állami intézkedések kombinációi alapján. 2017-ben, mikor az úgynevezett Jamaica-koalícióról zajlottak a tárgyalások, a liberálisok álltak fel a tárgyalóasztaltól, a szakértő szerint ezt nem játszhatja el ismét az FDP. „A liberálisok rengeteg szavazót vettek el a kereszténydemokratáktól, egyelőre azonban kérdéses, hogy meg tudják-e őket tartani” – folytatta a szakértő. Az FDP-nek tehát most olyan stratégiát kell választaniuk a tárgyalásokon, hogy közben a kompromisszumok ellenére ne veszítsen sokat arculatából.
A királycsinálók a pénzügyminiszteri tárcáért is fontos harcot vívnak.
Németország és az Európai Unió jövőjét is meghatározza a majdani megállapodás, miközben a két párt eltérő nézeteket képvisel. Míg a liberálisok odafigyelnek a vállalati szféra érdekeire, elzárkóznak az adóemeléstől és a poroszos fiskális politika hívei, a Zöldek adót emelnének, erélyesebben szabályoznák a piacot, miközben a zöldreform érdekében nyitottak a hitelfelvételre.
„Nem véletlenül jegyezte meg Emannuel Macron francia államfő, hogy nem szívesen látná az FDP-t a pénzügyminisztériumi tárca élén” – folytatta Kiss J. László. Angela Merkel ugyanis ideiglenesen engedett a szigorú fiskális politikából, egy Macronnal kötött megállapodás értelmében az EU egésze vált hitelfelvevő és a tagállamok, közöttük a legnagyobb mértékben Németország vállal garanciát a más országot is érintő hitelekért, amely ellentmond Berlin korábban követett stabilitáspolitikájának. Ezzel az EU elmozdulhat a déli államok által annyira óhajtott transzferunió, s ezzel az európai föderáció irányában, jóllehet Merkel ezt a megoldást csak egyszerinek tekintette.
A Zöldek egy kvantumugrást képzelnek el a föderális unió megteremtésében
– folytatta Kiss J. László, a párt a további hitelfelvételből finanszírozná ambiciózus klímacélokat. Ezzel szemben áll az FDP, a párt a hagyományos német szigor mellett érvel, s tartózkodna a közös adósság felhalmozásától.
Vannak más ütközőpontok is. Kiss J. László elmondta, a kampány során minden párt kínosan kerülte a kül- és biztonságpolitikai kérdéseket, ezen a területen is eltér a Zöldek és a liberálisok álláspontja. A Kínával kapcsolatos viszony, a transzatlanti kapcsolatok, a NATO iránti elköteleződés mind vitatott téma, de a szakértő kiemelte a külgazdaságot is: az FDP nyitottabb lenne a fegyverexport szabályozását illetően, míg a Zöldek aligha engednék, hogy autoriter hatalmaknak adjanak el technológiát.
(Borítókép: Kancellárjelöltek a német közszolgálati televízióban 2021. szeptember 26-án Berlinben. Fotó: Michele Tantussi / Getty Images)