Aki már járt Kínában, annak gyorsan megszokott látvánnyá válhatott az, hogy idős nők tucatjai lepik el a közterületeket, és üvöltő pop, hagyományos vagy forradalmi zenére ropják a táncot legyezőkkel, selyemsálakkal vagy anélkül egy adott koreográfiára.
A hatvanas és hetvenes évek kulturális forradalmából gyökerező hagyományt azonban mára már sokan kifejezetten idegesítőnek találják, pláne, amikor reggel harsan fel a zene egy-egy lakónegyed közparkjában. A szépkorú zajszennyezés ellen különböző megoldásokat fejlesztettek ki,
az egyik egy elektromos fegyver, amely állítólag 50 méterről hatástalanítani tudja az üvöltő hangszórókat.
A kínai e-kereskedelmi Taobao oldalon imádják az eszközt a felhasználók, a vásárlók állítása szerint sikeresen lehet likvidálni táncgyakorlatot végző nagyik zenéjét.
De miért vetemednének a táncellenes emberek arra, hogy távolról szabotálják a csoportos foglalkozást? Nos, a nénik kifejezetten harciasak tudnak lenni, ha valaki megzavarja a programjukat.
Nem mellékes, hogy Kínában mintegy 100 millió táncoló nagyi van.
Csakhogy a csoportos tánc az idős hölgyeknek nem csupán szocializálódási lehetőséget nyújt, de egyben testmozgást biztosít, amit a kormány is támogat. A fiatalabb korosztály azonban már nem olyan megértő azpkkal, akik a kulturális forradalom idején élték fiatalkorukat, és a hagyományos kínai kultúra megsemmisítésére törekvő, ellenforradalmársággal gyanúsított emberek üldözését és nyilvános megalázását végrehajtó, Mao Ce-tung néhai vezető minden szavának engedelmeskedő vörös gárdistákként kaptak kedvet a csoportos, szinkronizált tánchoz.
Ebben az időszakban honosodott meg ugyanis a forradalmi opera és táncművészet, amiben forradalmi dalokra ropják az előadók.
Bővebben a jelenségről az alábbi, Wall Street Journal videójában.
(Guardian/South China Morning Post)