A brazíliai Rio de Janeiróban található Megváltó Krisztus szobra (portugálul Cristo Redentor) épp most kilencvenéves. Az 1931. október 12-én felavatott szobor a brazil nagyváros jelképévé vált. Megépítésének terve egészen a XIX. század közepéig nyúlik vissza, amikor még csak azon gondolkodtak, hogy szükség lenne egy hatalmas szobor felállítására. A húszas évekig azonban a gondolattal nem foglalkoztak érdemben, ám 1921-ben a riói katolikus közösség kezdeményezte a megépítését.
A Megváltó Krisztus-szobor ötlete Pedro Maria Boss vincés szerzetes fejéből pattant ki, aki csodálattal tekintett a Corcovado-hegyre. Ez a hegy szolgált volna a szobor felállításának helyszínéül.
A köztársaság kikiáltása után (1889) kettéválasztották az állam és az egyház tevékenységét, így az ötlet – egy időre – feledésbe merült. Azonban 1921-ben mégis előkerült a XIX. században felvetett ötlet, így
a riói katolikus közösség egy Krisztus-szobor felállítását kezdeményezte,
méghozzá az eredetileg is tervezett, 710 méter magas Corcovado-hegy tetején,ugyanis a hegytető jól látható Rio bármelyik pontjáról.
A kezdeményezést követően több szoborterv is nyilvánosságra került. Ezek között volt egy olyan Krisztus-alak, amelyik szimbolikusan egy földgömböt tart kezében.
Végül a választás a ma is ismert alakra esett, amely a karját keresztet formálva széttárja, ezzel utalva a békére. A terveket egy francia szobrász, Paul Landowski (1875–1961) készítette Albert Caquot (1881–1976) mérnök közreműködésével. A kivitelezést pedig egy helyi brazil mérnök, Heitor da Silva Costa (1873–1947) irányította. Ő volt az, aki egyébként a földgömbötlettel rukkolt elő, ám tervét később egy képzőművész társával, Carlos Oswalddal átalakította. Miután a tervet elfogadták, a centenáriumi ünnepségek keretében 1922. április 4-én letették az alapkövet.
A műalkotás a húszas évek egyik legjellemzőbb művészeti irányzatának, az art déco stílusában készült. A szoborral dolgozóknak olyan feladattal kellett szembenézniük, amely aligha tűnik egyszerűnek: olyan statikai megoldást kellett találniuk, amely ellenáll a szokatlan időjárásnak. Az építést a katolikus egyház finanszírozta, főképp adománygyűjtésekből.
A szobrot részletekben készítették el. A tényleges munkálatok 1926-ban kezdődtek, és mintegy ötévnyi megfeszített munka után felépült a harminc méter magas Krisztus-szobor, amelynek karfesztávolsága 28 méter, majdnem annyi, mint maga a szobor magassága. A külső borítást zsírkőből készítették tartóssága, ellenállóképessége és könnyen faragható tulajdonságai miatt.
Az elkészült darabokat a helyszínre szállították, ahol a több ezer darabból álló szobrot összeillesztették.
A nyolc méter magasságú talapzaton álló Krisztus-szobor átadása 1931. október 12-én volt. A rossz időjárási viszonyok miatt a tervek szerint távvezérléssel felkapcsolódó fényeket a munkásoknak kézzel kellett bekapcsolniuk, ám ezzel együtt mindenki éljenzett a szoborátadón.
Három és fél évtizeddel később, 1965-ben VI. Pál pápa (1963–1978) jelenlétében megismételték az avatást. Ezt követően 1980-ban II. János Pál pápa brazíliai látogatása során korszerűsítették a szobor világítóberendezéseit, és megtisztították.
A szobrot később többször restaurálták, újabb korrózióvédelmet, sőt a turisták számára egyre könnyebb, praktikusabb megoldásokat készítettek, hogy segítsék a hegytetőn álló szobor felkeresését. Például lift és mozgólépcső épült, hogy az odalátogatók megspórolják a felfelé vezető 222 lépcsőfokot.
2007-ben a riói Megváltó Krisztus-szobor is felkerült az új világ hét csodájának listájára. 2008-ban villámcsapás érte, ám az ezt követő ráncfelvarrás után rendbe hozták a villámhárítókat is, hogy még nagyobb biztonságban álljon a szobor.
A riói Krisztus-szobor mintájára máshol is megjelentek a Krisztust ábrázoló hatalmas műalkotások.
Kolumbiában például két alkotás is készült, Belalcázarban és Santiago de Caliban. A belalcázari 1954-ben fejezték be. Különlegessége, hogy a 45 méter magas talapzaton álló szobor belsejében lépcsőn fel lehet menni annak tetejére.
Indonéziában, Celebesz szigetén, Manado városában is építettek egy Krisztus-szobrot, Áldást osztó Krisztus néven.
A szobor nagyszerűsége, hogy a harminc méter magas alkotás előredől, így olyan, mintha repülne.
2007-ben készült el, hároméves munka után.
De szobrok épültek Bolíviában, Mexikóváros közelében, valamint a Fülöp-szigeteken, sőt Lengyelországban is.
2019 óta épül a brazíliai Encantadóban a rióinál is nagyobb, a talapzattal együtt 43 méter magas Krisztus-szobor. Az Oltalmazó Krisztus-szoborra áprilisban helyezték fel a fejet.
(Borítókép: A brazíliai Rio de Janeiróban található Megváltó Krisztus szobra 2021. március 24-én. Fotó: Carl de Souza / AFP)