Csütörtök este repül utoljára az Alitalia, 75 év után többé nem emelkedik levegőbe zöld-piros logóval a felületén repülőgép. 

A második világháború után létrejött légitársaság a hatvanas években még a világ harmadik legnagyobb vállalata volt a British Airways és az Air France után, az ezredfordulóra azonban lefelé kezdett ívelni a pályája, az utóbbi négy évben pedig olasz állami segítséggel tudott csak a kifutópályán maradni a nagy múltú társaság.

Az utóbbi húsz évben veszteséges vállalaton az sem segített, hogy a cég dolgozói nem voltak szívbajosak sztrájkolni sem, ezen a héten is több száz járatot töröltek a munkavállalók munkabeszüntetései miatt. 

Az Alitalia egykoron a dolce vita életérzést testesítette meg, de nemcsak olasz és amerikai filmsztárok vették előszeretettel igénybe anno a légitársaság járatait, hanem a katolikus egyház vezetői is. Ferenc pápa is Alitaliával érkezett szeptemberben Budapestre. 

A vállalat csendes halálához lényegében az vezetett, hogy nem tudott alkalmazkodni a légi közlekedés változásaihoz, nem tudott versenyezni a költséghatékony társaságok ajánlataival (pl. Ryanair), de az olasz szárazföldi közlekedéssel sem, a gyorsan fejlődő vasút fokozatosan vált vonzóbbá a belföldi utasok számára. 

A kegyelemdöfést végül a koronavírus-járvány adta meg a már így is veszteséges cégnek, Róma pedig már nem kívánt pénzt fordítani a megmentésére. Az Alitalia eszköztára azonban nem megy a kukába, az olasz állam átvesz 52 repülőgépet, a társaság repülőtéri kikötési lehetőségeit, és beolvasztja a pénteken 720 millió eurós befektetéssel elstartoló állami Italia Trasporto Aereo nemzeti légitársaságba. 

A márka viszont nem kell senkinek, hiába vesztegették relatíve olcsón, 290 millió euróért, még az állam is maximum csak a felét adta volna az összegnek.

És hogy mivel fog repülni ezentúl a pápa? Kiderül a következő útján. 

(WSJ/444)