A jelenlegi elnök, Savkat Mirzijojev fölényes győzelmével zárultak a vasárnap megrendezett üzbegisztáni elnökválasztások. Valószínűleg a hírre sokan csak legyintenek, miért fontos Magyarországról nézve Üzbegisztán, pedig nagyon is érdemes odafigyelni rá: az ország hatalmas arany-, urán- és gázkészletekkel rendelkezik, ráadásul Közép-Ázsia lakosságszámot tekintve legnagyobb, közel 35 milliós országa, amely meghatározó szerepet játszik a térség biztonságában és együttműködésében. Mi több, ez az egyik olyan ország, amely útját állja az afganisztáni drogkereskedelemnek és illegális migrációnak.
Üzbegisztán öt évvel ezelőtt a demokratikus nyitást választotta, és azóta nagy sebességgel fejlődik. Az igazi kihívás ugyanakkor öt évvel később, az elnök lehetséges két ciklusának végén várja az országot, amikor kiderül, túl tud-e lépni Üzbegisztán szovjet örökségén. Helyszíni beszámolónk Taskentből.
„Üzbegisztán – a nagy jövő előtt álló állam” – ez volt a fő szlogenje Islom Karimov huszonhét évig tartó elnökségének, amelyet 2016-ban bekövetkezett halála szakított meg. A vezetése alatt represszív autoriter rendszer működött: a politikai ellenzéket üldözték és bebörtönözték, az internetet korlátozták, a sajtót cenzúrázták. Az ország bezárkózott a külföldi partnerek és még a közvetlen szomszédai elől is.
A helyzet gyökeres fordulatot vett a Karimov örökébe lépő Savkat Mirzijojev alatt, aki korábban tizenhárom évig volt az ország kormányfője. Annál meglepőbb lett a változás:
Mirzijojev amnesztiában részesítette a politikai foglyokat, nagyszabású reformokat és sajtószabadságot hirdetett. Az új elnök új szlogenje Új Üzbegisztán lett, hangsúlyozva az országban végbemenő változásokat.
Az épülő felhőkarcolókkal és építési darukkal teletűzdelt üzbég fővárosban nagyon is szembetűnő a fordulat. A legforgalmasabb kereszteződésekben található hatalmas LCD-kijelzőkön politikai kampány látható: az elnökjelöltek pontosan tíz másodpercig, egymást váltva jelennek meg a képernyőn – Mirzijojev is, ahogy a többi jelölt. Üzbegisztán eddigi legszabadabb elnökválasztásán öt jelölt indult, különböző politikai irányokat képviselve. Akad köztük jobboldali nacionalista, szocialista baloldali, egy környezetvédő és egy tudós, illetve egy nő is, ahogy illik. A jelöltek egy héttel a választások előtt az ország első televíziós vitáján is összecsaptak – igaz, személyesen nem voltak jelen, csak a képviselőiket küldték, de első lépésnek ez is megteszi.
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) 289 megfigyelőt küldött az választásokra, ráadásul az üzbég fél meghívására. Ez különösen annak fényében fontos, hogy a szeptemberi orosz parlamenti választásoktól az EBESZ végül távol maradt. A szervezet az elnökválasztások előtt közleményben hangsúlyozta, hogy „a választási törvény reformja folyamatban van. Az eddig elfogadott módosítások összhangban vannak számos korábbi EBESZ-ajánlással.” A választásokon több száz más nemzetközi megfigyelő – UNESCO, Független Államok Közössége (FÁK), Shanghai Együttműködési Szervezet (SCO), Iszlám Konferencia Szervezete (OIC) – és más szervezetek, valamint mintegy 230 külföldi újságíró is jelen van. Üzbegisztán, úgy tűnik, mindent megtesz azért, hogy kivívja a nemzetközi közösség figyelmét.
Persze nem minden olyan idillikus, mint ahogy a hivatalos narratívában elhangzik. Az üzbég alkotmány szerint független politikusok nem indulhatnak a választásokon, elnökjelöltet kizárólag hivatalos párt jelölhet. Bejegyzett politikai pártból azonban csak öt van – a kormány kritikusai szerint mindegyik kormányközeli. Mirzijojev személyét egyik sem kritizálja, és hiába kerestünk volna politikai bírálatokat a televíziós vita során – erről szó sem lehetett. A már említett EBESZ-közlemény erről szűkszavúan megjegyzi, hogy „eddig nem volt jelen közvetlen vagy számottevő verseny a jelöltek között”.
Ugyanakkor az igazság az, hogy az elmúlt évek eredményeinél nehéz nagyobbat mondani: Mirzijojev választási programja szerint elnöksége öt éve alatt 34 százalékkal nőtt az ipari teljesítmény, 24 százalékkal növekedett a gazdaság, az export másfélszeresére, a külföldi befektetések háromszorosra, az átlagfizetések 2,2 szeresre nőttek.
A reformok az élet minden területére átterjedtek – a pénzügyekben néhány éve konvertibilis lett az üzbég nemzeti valuta, és elindult az állami vállalatok privatizációja. Az igazságszolgáltatásban adminisztratív bíróságok jöttek létre a hatósági visszaélésekkel szemben, az oktatásban nyolcvan új felsőoktatási intézmény létesült, közte számos nemzetközi egyetem is.
Jelenleg például Magyarország is tárgyal arról, hogy orvosi egyetemi képzést nyisson Üzbegisztánban.
Az internet az országban immár korlátozások nélkül elérhető, a vízummentes beutazásra jogosult országok lakói pedig majdnem tízszeresére nőttek – kilencről 86 országra.
Az elnök érzi a népet, és komolyan foglalkozik a gondjaikkal, ezért továbbra is az ország legnépszerűbb politikusa marad, aki mindenképpen meg fogja nyerni a választásokat
– mondta az Indexnek Akramjon Nematov, az üzbég elnöki hivatal alatt működő Stratégiai és Regionális Kutatások Kutatóintézetének igazgatóhelyettese. Nematov szerint ezt szolgálta például az elnök azon kezdeményezése, amelyben portált hoztak létre lakossági panaszok, problémák és javaslatok beküldéséhez, amelyeket aztán ténylegesen is teljesítettek.
A választásokat látszólag tényleg komoly érdeklődés kíséri: már vasárnap kora reggel hosszú sorokban várakoznak a szavazók a kijelölt körzetek előtt. A hivatalos adatok szerint a részvételi arány 80,8 százalékos – estig 16,3 millió ember adta le a voksát. A választási helyiségek mintaszerű rendezettségben vannak – a regisztráció az egyik oldalon, megfigyelők a másikon, az átlátszó, lepecsételt szavazóurna közöttük foglal helyett.
A szavazókat a Covid–19-járvány miatt beöltözött egészségügyi dolgozó fogadja, aki megméri a hőmérsékletüket, fertőtlenítőt spriccel a kinyújtott kezekre és kötelez mindenkit a maszk használatra.
Vidéken lehet, hogy más a helyzet, de az egyik nemzetközi megfigyelővel beszélgetve úgy tűnik, hogy a főváros teljesíti a nemzetközi elvárásokat.
Az elnök második ciklusával az eddig megkezdett reformok folytatódhatnak, de a rendszer főpróbája majd 2026-ban érkezik el: az alkotmány csak két elnöki ciklust tesz lehetővé. Így kiderülhet majd, hogy Mirzijojev mennyire gondolta komolyan a reformokat, és sikerül-e kiléptetnie az országot a szovjet örökségből, vagy személyes ambíciói végül maga alá gyűrik a politikai rendszert, ahogy elődje idején történt.
(Borítókép: Anton Bendarjevskiy)