Fogadjon be kétezer migránst az Európai Unió, a maradék ötezret pedig Minszk hazaküldi, hogy véget vessen a lengyel–belarusz határon zajló válságnak – továbbította Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök ajánlatát szóvivője.
Natalija Ejszmont elmondása szerint Lukasenka előző nap megvitatta a javaslatot telefonon Angela Merkel német ügyvezető kancellárral, és a kancellár elfogadta, hogy vitassák meg európai uniós szinten is. Ejszmont így összegezte a javaslatot: „Az Európai Unió humanitárius folyosót alakít ki a kétezer migráns számára, mi pedig vállaljuk, hogy lehetővé tesszük a többi ötezer hazatérését, amennyiben ez lehetséges és ők is így akarják.”
Ejszmont egyébként a belorusz közmédia vezetőjének a felesége.
Egyelőre nem lehet tudni, hogy a javaslatot elfogadná-e az EU, főleg amiatt, hogy az ötezer migráns hazaszállítása feltételesen szerepel az ajánlatban. Az Európai Bizottság korábban leszögezte, hogy nem hajlandó tárgyalni a fehérorosz államfővel, akit nem is ismer el a 2020-as belorusz elnökválasztás győzteseként. Mint emlékezetes, tömeges tüntetések követték a széles körben elcsaltnak tekintett választást, a Lukasenka-rezsim pedig – orosz támogatással a háta mögött – brutálisan leverte az ellenzéki megmozdulásokat és elfojtotta a disszidens hangokat.
Elemzők szerint a belarusz elnök célja az egész válsággal az, hogy az EU ismerje el tárgyalópartnernek, azzal pedig, hogy szóba áll vele, legitimizálja elnökségét. Ha már szóba elegyednek, vissza is vonhatná az EU a Fehéroroszország ellen hozott szankcióit, amivel rábírná Minszket arra, hogy ne zárja el véletlenül a Lengyelországon át Németországban szétágazó Jamal–Európa-gázvezetéket.
Varsó azonban hajthatatlannak tűnik. Merkel telefonbeszélgetésére utalva Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő le is szögezte:
minden, Aljakszandr Lukasenkával folytatott közvetlen tárgyalás a fehérorosz elnök legitimálását szolgálja.
A korábbi ígéreteknek megfelelően csütörtökön megérkezett a lengyel–belorusz határon rekedt iraki migránsok egy csoportját hazaszállító első iraki járat Bagdadba. Beszámolók szerint úgy 430-an döntöttek úgy, hogy jobb otthon, mint a hevenyészett sátortáborban, „a dzsungelben” vagy Minszk utcáin várni, hogy a lengyeleknek megessen a szívük rajtuk.
Az EU-ba igyekvők nagy része észak-iraki kurd, aki arra panaszkodik, hogy az élet kilátástalan Maszúd Barzáni kurdisztáni elnök rendszerében, ugyanis nincs munka, ha nincs párttagság. A lengyel határon készült riportokban is sokan kijelentették: inkább a táborban maradnak, mintsem hogy hazamenjenek. Vélhetően azokat könnyebb meggyőzni a hazatérésről, akik családostul érkeztek Minszkbe, bízva abban, hogy menedéket kapnak az Európai Unióban.
A híradásokból azonban nem derül ki, miért esett meg Bagdad szíve elvándorolt állampolgárain, és miért vállalta, már ha egyáltalán Irak vállalta hazaszállításuk költségeit.
A válasz nagy valószínűséggel az, mint oly sok más esetben is: pénz.
Az EU október közepi jelentésében tudatja, hogy az Iszlám Állam ámokfutása, majd a koronavírus-járvány miatt az egyébként olajban dúskáló közel-keleti ország nemzetközi segítségre szorul, amelyet az Európai Unió meg is ad humanitárius segélyek formájában. Hogy ezek a pénzek aztán hova kerülnek, az kifürkészhetetlen.
A beszámoló nem megy bele részletes számfejtésbe, de leszögezi:
2014 óta az EU több mint 506,5 millió eurót (több mint 1800 milliárd forintot) folyósított csak az ország belső menekültjei számára.
(dw/ec.europa.eu/MTI)