A boldoggá avatási szentmisét Marcello Semeraro bíboros, a Szentszék Szentek Ügyei Kongregációjának prefektusa mutatta be. Homíliájában kiemelte: Jan Macha valódi hősiességgel tanúskodott a hitről és a szeretetről, ezek jegyében Krisztus királyságáért áldozta fel fiatal életét.

Jan Franciszek Macha (1914-1942) Krakkóban végezte el a papi szemináriumot, 1939-ben Katowicében szentelték pappá. A várost akkor már bekebelezték a hitleri Harmadik Birodalomba, amint az egész sziléziai vajdaságot is, ahol a lengyelek és a németek egymás mellett éltek.

A fiatal pap a Katowice melletti városban, Ruda Slaskában kezdte el szolgálatát. Lelkipásztori tevékenysége során látta, milyen nyomorban él az a számos lengyel család, melynek férfitagjait a hitleristák bebörtönözték vagy kivégezték. A rászorulók megsegítésére elkezdett adományokat gyűjteni, egyúttal lelki támogatást is nyújtott nekik.

A pap jótékonysága hamarosan szervezett formát öltött. Gimnazisták és cserkészek közreműködésével Jan Macha egész titkos hálózatot alakított ki, amely történészek szerint több ezer embert foglalt magában, több mint 1700 segítségnyújtót, valamint a támogatásban részesülőket is.

A pap egy földalatti lapot is kiadott, amely szolidaritásra, egymás támogatására buzdította a lengyeleket.

A németek a szervezkedés nyomára bukkantak, 1941 szeptemberében letartóztatták Macha atyát. 1942 júliusában rögtönítélő bíróság halálra ítélte őt, valamint a vele együttműködő kispapot, Joachim Gürtlert is. Mindkettejüket 1942 december 3-ára virradó éjjel fejezték le a katowicei börtönben. Testüket nem adták ki a családjaiknak. A haláluk előtt őket gyóntató lelkész szerint feltehetőleg az auschwitzi haláltáborban égették el őket, amint ez a politikai foglyok esetében a környéken bevett gyakorlat volt.

Szemtanúk, valamint Macha fennmaradt levelei szerint a börtönben, a kegyetlen kihallgatások során a lelkész nem rogyott meg, lelket öntött rabtársaiba is, sokat imádkozott, és Isten megbocsátását kérte hóhérai számára.

(MTI)