A választási ígéretek között szó esik kvótákról, nemváltoztatásról és adópolitikáról is, emellett az óvszer is központi szerepet töltött be a chilei kampányban.
A választókat a bűnözés és a migráció vagy az egyenlőtlenségek és a rossz állapotban lévő közszolgáltatások foglalkoztatják jobban? – tette föl a kérdést az Economist a vasárnapi chilei választások előtt. Az elnökválasztás mellett regionális és parlamenti voksolást is aznap tartanak az országban.
A 2019. októberi események kulcsfontosságúak a jelenlegi politikai helyzet megértése szempontjából. Ekkor több mint egymillióan vonultak utcára az egyenlőtlenségek ellen és jobb közszolgáltatásokat követelve.
Legalább 30-an haltak meg a több hétig tartó tüntetések során.
A közvélemény-kutatásokat hónapokig a szélsőbaloldali Gabriel Boric vezette, aki a Kommunista Párttal is szövetkezett. A baloldali előválasztást a szavazatok 60 százalékával nyerte meg júliusban, győzelmi beszédében pedig kijelentette, hogy
ha Chile volt a neoliberalizmus bölcsője, akkor az is lesz a sírja.
Vele szemben a legesélyesebb jelölt a szélsőjobboldali José Antonio Kast, aki az egykori chilei diktátor, Augusto Pinochet alacsony adókra épülő gazdasági modelljét és szociális konzervativizmusát valósítaná meg újból.
„Boric azokat az igényeket képviseli, amelyek életre hívták a tüntetéseket. Ezzel szemben Kast azt reprezentálja, amit két évvel később akarnak az emberek, azaz békét, rendet és biztonságot” – fogalmazott Roberto Izikson, a Cadem közvélemény-kutató vállalat vezérigazgatója.
Október 18-án, a tüntetések második évfordulóján újabb demonstrációt tartottak, amely ismét erőszakba torkollt. Több száz embert tartóztattak le, ketten pedig meghaltak.
A múlt hónapban a kormányzat szükségállapotot hirdetett Chile déli részén a fakitermelő vállalatok elleni gyújtogatásos támadások miatt.
Ez megengedi többek között azt, hogy a hadsereg is föllépjen a zavargások ellen.
A chilei belpolitikában ezenkívül is több esemény borzolta a kedélyeket. Az egyik egy Hermann Göringről szóló megemlékező cikk volt az El Mercurióban, az ország legnagyobb konzervatív lapjában. A cikket a német külügy az elsők között ítélte el.
A másik a Pandora-papírokban is szereplő Sebastián Piñera korrupciós ügyei, amelyek következtében bizalmatlansági indítványt kezdeményeztek a jelenleg is hivatalban lévő elnökkel szemben. Piñerát azzal gyanúsították, hogy fia offshore-vállalatokat használt a Brit Virgin-szigeteken a Dominga bányászati vállalat eladásakor, amely cégnek a család résztulajdonosa.
Az utolsó kifizetést attól tették függővé 2011-ben, hogy a kormány utasítsa el azt a javaslatot, amely a bánya területét természetvédelmi körzetté nyilvánította volna.
A kormány, amely abban az időben szoros együttműködésben volt az első elnöki ciklusát töltő Piñerával, a környezetvédők kérése ellenére elutasította a javaslatot. Piñera elnöki ciklusa jövő márciusban ér véget, és már korábban bejelentette, hogy nem indul újra a választáson.
Amennyiben Boric lesz az utódja, abban az esetben arra számíthatunk, hogy a Pinochet-rezsim által megalkotott közszolgáltatási rendszer, amelyben a magánszolgáltatók nagy szerepet kapnak, teljesen átalakulna. A fiatal, 35 éves politikus elengedné az összes diákhitel-tartozást, megszüntetné a magánnyugdíjpénztárakat, valamint a tömegközlekedést ingyenessé és zöldebbé tenné.
A szélsőbaloldali jelölt azonban itt még nem áll meg az ígéretekkel:
a gyermekek 14 éves kortól megkapnák a jogot arra, hogy megváltoztassák a nemüket a dokumentumaikban, ezenkívül az iskolákat óvszeradagolókkal szerelnék föl.
Boric emellett vállalta, hogy a közszférában lévő munkahelyek legalább egy százaléka lenne fönntartva a transzvesztiták számára, valamint hogy az adókat nyolc százalékponttal emeli az elkövetkező hat évben.
Kast szintén hasonló, populista ígéretekkel kampányol, csak a másik oldalról. Boriccal ellentétben ő csökkentené az adókat, retorikája pedig a nacionalizmust, valamint a joggal és a renddel kapcsolatos megszólalásokat ötvözi. A bevándorlásellenessége mellett Kast katolikus, valamint kilencgyermekes apa, aki
az azonos nemű párok házasságát ellenzi, és megtiltaná az abortuszt,
amely jelenleg is csak néhány kivételes esetben engedélyezett.
Szavazóbázisát nagyrészt az alacsony jövedelműek, valamint az idősebbek adják, de emellett azon dolgozik, hogy a társadalom minden rétegéhez eljusson. Ezért jelen van a TikTokon, valamint szerepelt egy baloldali, homoszexuális influenszer YouTube-videójában is. Az már más kérdés, hogy
az említett adásban vidáman óvszert húzott egy banánra.
A két véglet között ugyanakkor Sebastián Sichel személyében jobbközép, Yasna Provoste által pedig balközép politikát képviselő elnökjelöltet is találunk. Elemzők szerint nagyon sok múlik majd a fiatal szavazókon, akik döntőnek számítottak az alkotmány átírásáról szóló tavalyi referendumon. Ez a korosztály valószínűleg Boricot és Provoste-ot fogja nagy arányban támogatni.
A választásokra érdemes figyelni a magyar–chilei kapcsolatok miatt is.
2020-ban Chile Magyarország ötödik legfontosabb kereskedelmi partnere volt a latin-amerikai térségben.
Chile importja 8 155 200 dollárt, az oda irányuló magyar export pedig 63 871 000 dollárt tett ki. Ez az előző évekhez képest csökkenést jelent, a koronavírus-járvány előtt Chile még a negyedik legfontosabb partnerünk volt a térségben.
Emellett több mint 17 magyar tejipari és húsipari vállalat rendelkezik chilei állat- és növényegészségügyi (SAG) forgalmazási engedéllyel, ráadásul a MOL is jelen van az országban. 2017-ben Working Holiday-megállapodás is létrejött Magyarország és Chile között, ami azt jelenti, hogy a két ország fiataljai (18–35 évesek) 12 hónapig vállalhatnak ideiglenesen munkát a másik államban. A kvóta jelenleg 200 fő évente.
(Borítókép: Gabriel Boric és José Antonio Kast Chilében 2021. november 2-án. Fotó: Marcelo Hernandez / Getty Images)