A kancellárt katonai tiszteletadással fogják búcsúztatni a védelmi minisztériumnál. A hivatalos protokoll szerint a távozó kancellárok három dalt kérhetnek, amelyet aztán lejátszik számukra egy katonai zenekar. Korábban Gerhard Schröder and Helmut Kohl általában „mainstream”, konszolidált zeneműveket választották (például a My Wayt Frank Sinatrától vagy Beethoven Örömódáját).

Merkel egyik választása ezzel szemben „A punk királynője” becenéven ismert Nina Hagen Du hast den Farbfilm vergessen című, 1974-es számára esett, amin sokan meglepődtek.

A dal röviden arról szól, hogy egy nő lehordja a barátját amiatt, hogy az a nyaralásukra csak fekete-fehér filmeket hozott magával a színes filmek helyett. A másodlagos jelentése viszont a kommunizmus idején egyértelműen a szocialista rendszer szürke hétköznapjainak kritikája volt (tudni kell azt is, hogy a színes filmek akkor még az egész NDK-ban ritkaságszámba mentek). 

A választást valamelyest érhetővé teszi, hogy ez egy népszerű dal volt Merkel fiatalkorában Kelet-Németországban. Abból a szempontból viszont meglepőnek mondható, hogy a kancellár az utóbbi években kevésbé hangsúlyozta keletnémet identitását. 

Voltak ezenkívül olyan vélemények is, amelyek szerint modernebb kontextusban is lehet értelmezni a választást. Szerintük abból kifolyólag, hogy a dalban végig egy női karakter kritizál egy férfit, azt is bele lehet látni a választásba, hogy Merkel a férfi politikuskollégáinak szúr oda egy kicsit a távozásával. 

A fenti választás mellett talán még inkább meglepő, hogy a kancellár másik két választása közül az egyik egy népszerű, 18. századi eredetű keresztény dal, a Großer Gott, wir loben Dich volt. Ez egyértelműen Merkel keresztény neveltetésére és pártjának, a Kereszténydemokrata Uniónak az értékrendjére utal.

A kancellár végezetül Hildegard Knef sanzonénekestől a Für mich soll’s rote Rosen regnen című dalt választotta, amely leginkább a fiatalkori ambíciókról, „arroganciáról” és a győzni akarásról szól.

(via The Guardian)