A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) felmérése szerint a fegyverkereskedelem volumene a 2010-es évekre közel olyan magas lett, mint a hidegháború éveiben. A SIPRI rámutatott, hogy az európai országok 2016-2020-ban 22 százalékkal több fegyvert importáltak mint 2011-2015 között. Bár a nyugati- és dél-európai országok importáltak a legnagyobb mértékben, csúcstechnológiájú fegyverrendszerek importjában a kelet-közép-európai országoknak sem kell szégyenkezniük. Kelet-Közép-Európában 2016-2020 között Lengyelország volt az első számú fegyverimportőr, ellenben Szlovénia egyáltalán nem vásárolt fegyverrendszereket. Figyelemre méltó, hogy Magyarország benne volt a térség első öt fegyverimportőrében.

Bár a kelet-közép-európaiak különböző forrásokból vásároltak be, azonban a SIPRI adatai alapján elmondható, hogy nem meglepő módon az Egyesült Államok exportált a legnagyobb mértékben a térségbe (az összes fegyverexport közel 30 százalékát).

Az európai haderőmodernizációk és a fegyverbeszerzések kiváltó oka volt, hogy a 2010-es évek második felétől a keleti (orosz katonai agresszió a Krím-félszigeten) és déli kihívások (Iszlám Állam, menekültválság) rádöbbentették az országokat, hogy biztonságuk érdekében elengedhetetlen a megfelelő védelmi képességek fenntartása és erősítése. A kelet-közép-európai országok biztonságpercepciója természetesen nem egységes: míg például Magyarország inkább a déli kihívásokra összpontosít, addig Lengyelország egy Oroszországgal szembeni nyílt katonai konfliktusra készül. A romló biztonsági környezetre reagálva a kelet-közép-európai országok haderőmodernizációja az elavult szovjet/orosz gyártmányú haditechnika lecserélésére irányul, tehát a térségben semmiképpen sem beszélhetünk fegyverkezési versenyről. Az már más kérdés, hogy az egyes országok miért  preferálnak egyes beszállítókat másokkal szemben.

A új lengyel haderőmodernizációs terv 2035-ig  524 milliárd złoty (41 ezer milliárd forint vagyis több, mint tízszerese a magyar Zrínyi program összegének) költene új haditechnikai eszközök vagy a meglévők fejlesztésére. Lengyelország a legnagyobb volumenben az Egyesült Államoktól vásárolt fegyvert. 2018-2019-ben 4,75 milliárd dollárért 208 darab csúcstechnológiájú amerikai Patriot légvédelmi rakétát, illetve hozzátartozó indítókat és radarokat, valamint 4,6 milliárd dollárért 32 darab F-35A típusú ötödik generációs többfunkciós vadászgépet vásárolt amerikai vállalatoktól. Ezek voltak az ország eddigi legnagyobb értékű fegyvervásárlásai.

A légvédelmi rakéták vásárlásával együtt a lengyel kormány tíz éves időtartamra szóló offset egyezményeket kötött az amerikai Lockheed Martin és a Raytheon vállalatokkal, amely révén lengyelországi gyártókapacitás jön létre a rakéták karbantartására, a szállítóeszközök és az indítók gyártására, illetve a lengyel légierő F-16-os vadászgépeinek karbantartására. Az F-35-ösök esetében már nem született hasonló megállapodás, mivel a lengyel fél kihátrált a magas költségekre hivatkozva. Ezenfelül Lengyelország az Egyesült Államokból vásárolt még 414 millió dollárért rakétatüzérségi rendszereket (HIMARS), 14 millió dollárért öt használt amerikai C-130-as szállítógépet, 180 millió dollárért négy új Black Hawk helikoptert, továbbá páncéltörő rakétákat, irányított bombákat és harci drónokat. Júliusban a lengyel védelmi minisztérium megerősítette , hogy 250 darab amerikai M1A2 Abrams harckocsit is vásárol, melyek várhatóan már a következő évben megérkeznek. 

Lengyelország NATO csatlakozása óta mindig is az Egyesült Államokat tekintette biztonsága sarokkövének, azonban a 2015 óta hatalmon lévő Jog és Igazságosság (PiS) párt által vezetett kormányok nyíltan Amerika-barát politikát folytatnak. Egyes kritikus lengyel szakértők megjegyezték, hogy 2015 után Lengyelország lényegében amerikai szatellitállam lett. A fő fegyverrendszerek amerikai forrásból történő beszerzése egyértelműen az Egyesült Államok iránti stratégiai szintű elköteleződésre utalnak. A politikai szempontok elsődlegességét jól mutatja, hogy a vadászgép beszerzési folyamat során a lengyel kormány nem konzultált sem az európai országokkal, sem a parlamenti ellenzékkel.

Kiemelendő, hogy az Abrams harckocsik vásárlásával Lengyelország lenne az egyedüli európai ország, amely ilyen típusú harckocsikat állít hadrendbe. Bár a 2018-ban javasolt Trump elnök nevével fémjelzett állandó amerikai bázis (Fort Trump) terve úgy tűnik, megbukott , a 2020 augusztusában aláírt lengyel-amerikai védelmi együttműködési szerződés értelmében a lengyel kormány vállalta, hogy évi félmilliárd złoty (39 milliárd forint) ráfordítással katonai infrastrukturális fejlesztéseket hajt végre, amelynek célja, hogy ellássa az országban rotációs alapon állomásozó amerikai csapatokat. Nem meglepő módon Trump elnök nyíltan dicsérte Lengyelországot növekvő védelmi költségvetése miatt, mivel az az amerikai védelmi iparnak is kedvez. Érdekes egybeesés, hogy a 2007-2015 közötti Donald Tusk vezette kormányok ellenben jó viszonyt ápoltak Franciaországgal és Németországgal – utóbbitól több, mint száz Leopard 2-es harckocsit vásároltak.

Az USA iránti politikai elköteleződés tehát határozottan nyomon követhető a lengyel haderőmodernizációban, azonban nem szabad elfelejteni, hogy legalább ennyire meghatározó az ország fenyegetettség észlelése is. A Krím-félsziget 2014-es annexiója óta a lengyel stratégiai gondolkodásban különösen kiemelt szerepe van az orosz fenyegetésnek, ennek megfelelően a jelenlegi nemzeti biztonsági stratégia prioritásnak tekinti a területvédelmi és elrettentési képességek erősítését. Lévén, hogy az Egyesült Államok a világ vezető katonai hatalma és az amerikaiak gyártják a legfejlettebb fegyverrendszereket, lengyel szempontból  érthető az amerikai félbe vetett bizalom. Mindenesetre a lengyel védelempolitika nem szakít teljesen európai partnereivel: tavaly kifejezte szándékát , hogy részt venne a közös német-francia harckocsi fejlesztésben, továbbá ahogy a SIPRI adatai is mutatják Lengyelország az amerikai mellett brit, olasz és német forrásokra is támaszkodik.

Szlovákia fegyverimportjaiban történelmi fordulat következett be: míg az 1990-es és a 2000-es években döntően az orosz, addig a 2010-es évek végén már az amerikai haditechnikára támaszkodott. 2015-ben 261 millió dollárért 9 darab amerikai Black Hawk helikoptert vásárolt, majd idén nyáron további kettő beszerzéséről döntött. A helikopterbeszerzést 50 millió dollárral támogatja az amerikai külügyminisztérium.

Ami ennél is jelentősebb volt, hogy Szlovákia 2018-ban 14 darab amerikai F-16V típusú vadászgépet vett 1,8 milliárd dollárért. A döntésben szintén komoly szerepet játszottak a politikai megfontolások: korábban tárgyalások folytak a svéd kormánnyal Gripenek beszerzéséről, azonban az euroszkeptikus SNS koalíciós párt az amerikai Lockheed Martint preferálta. Szlovák szakértők szerint a Gripenek vásárlása praktikusabb lett volna, tekintve, hogy a cseh és a magyar légierő is Gripeneket használ, de a Pellegrini-kormány végül fontosabbnak ítélte az USA-val való kapcsolat megerősítését. Nem meglepő módon a döntést követően, 2019 februárjában Mike Pompeo első amerikai külügyminiszterként látogatást tett Pozsonyban.

Szembetűnő, hogy 2020-tól a szlovák biztonságpolitika a korábbi évekkel ellentétben jobban összhangba került az amerikai preferenciákkal: egyrészt Szlovákia kizárta a kínai Huawei céget az 5G hálózat kiépítéséből, másrészt az új nemzeti biztonsági stratégia hangsúlyosabban kiemeli az orosz hibridhadviselést, mint biztonsági fenyegetést. Érdemes hozzátenni, hogy Bulgária és Románia szintén F-16-osokat vásárol, igaz az utóbbi Portugáliától szerzi be használtan.

Csehország fegyverimportjai messze elmaradtak a térség többi országától. Annak ellenére, hogy Csehország az Egyesült Államokat tekinti biztonságának fő garantálójának, fegyverimportjaiban szinte egyenlő mértékben támaszkodik Ausztriára, Svédországra, Izraelre és az Egyesült Államokra. Az eddigi legjelentősebb cseh fegyverimportot a 650 millió dollárért USA-ból vásárolt nyolc darab UH-1Y Venom és a négy darab AH-1Z Viper harci helikopterek jelentették.

Talán nem véletlen, hogy az elmúlt évek cseh külpolitikájában állandó bizonytalanság volt: ahogy két szakértő írta , a cseh politikusok érdektelenek a külpolitika iránt, hiányoznak az egyértelmű irányok a transzatlanti kapcsolatokban vagy az Oroszországgal szembeni magatartásban. Mindenesetre Csehország törekszik az orosz haditechnikai függőség csökkentésére. 2020-ban Csehország Magyarországhoz hasonlóan, 2 milliárd euróért szándékozott 210 darab Lynx KF41 gyalogsági harcjárművet vásárolni a német Rheinmetalltól, de a koronavírus okozta gazdasági nehézségek közepette egyelőre elnapolta a döntést. A Lynxek beszerzése márpedig kézenfekvő lenne, tekintve, hogy magas fokú a cseh-német védelmi együttműködés.

Ahogy a három kelet-közép-európai ország esetében láthattuk, a fegyverkereskedelem természete alapvetően különbözik a piaci kereskedelemtől. A fegyverrendszer megvásárlásával az importőr gyakran nem csak eszközt, hanem külpolitikai orientációt is választ, lévén, hogy a védelmi ipari együttműködések, az eszközök karbantartása vagy a katonai doktrínák, sőt a nemzetközi biztonságról alkotott nézetek átvétele révén a fegyverügyletek hosszú távú függőséget alakítanak ki a felek között.

Természetesen a szűkös gazdasági háttér mellett korábban olcsóbb megoldást jelenthetett az orosz haditechnika, ez azonban a jelenlegi biztonsági környezetben már nem lehet reális opció. Jelenleg úgy tűnik, hogy kelet-közép-európaiak többsége (különösen Lengyelország) elsődlegesen az amerikai haditechnikára támaszkodva az Egyesült Államokban látják biztonságuk garanciáját. Kérdés persze, hogy az Egyesült Államok a jövőben mennyire lesz elkötelezett Európa biztonsága iránt. Ahogy Mieczysław Stolarczyk lengyel politológus kritikusan megjegyezte, egy orosz-lengyel konfliktus esetén az amerikai biztonsági garanciák könnyen illuzórikusnak bizonyulhatnak, mivel az USA elsősorban saját érdekeit követi, így kérdéses, hogy Amerika kockáztatna-e háborút Oroszországgal Lengyelország védelmében. A figyelmeztetés nem valóságtól elrugaszkodott: a történelemben a kelet-közép-európai népek felett nem egyszer egyeztek már ki a nagyhatalmak.

  A szerző Speck Gyula  tanársegéd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékén

(Borítókép:  Tartalékos katonák a hadgyakorlati bemutató napon Veszprém megyében Újdörögdön 2021. október 7-én. Fotó: Vasvári Tamás / MTI)