Ha hihetünk a politikai elemzőknek és a pályafutását bemutató portréknak, a szürke 500 árnyalatának mindegyikéről játszi könnyedséggel többet lehet írni, mint az új német kancellárról.
Németország új kancellárja szerdán tette le a hivatali esküjét, kilencedikként a második világháború óta. Ugyanaz a kimért, távolságtartó, élcek és sziporkák nélküli stílus jellemzi, mint hivatali elődjét, Angela Merkelt, inkább könyvelő, mint politikus, de – jegyzi meg a Politico – Németországban pont ez az, ami az emberekben bizalmat ébreszt.
Egy allűrje van csak, amikor végez a mondanivalójával, néha széles mosolyra húzza a száját. Politikai riválisai azt mondják, ez az önelégültség jele, egyiküket, Markus Södert egy vita hevében annyira sikerült felidegesítenie, hogy a bajor tartományi miniszterelnök a fejéhez is vágta, hogy mit csinál, semmi szükség rá, hogy csak üldögéljen egy „hupikék törpikéket idéző” vigyorral az arcán. Olaf Scholznak tetszett párhuzam. Hupikék törpikék? Miért ne. „Kicsik, ravaszak, és mindig nyernek” – vágott vissza.
A párhuzamból annyi biztosan igaz, hogy Németország új kancellárja egyvalamit nagyon tud: túlélni. Olaf Scholz a belga rajzfilmfigurákkal egy időben, 1958-ban született Osnabrückben. Édesanyja és édesapja is a textiliparban dolgozott, ő pedig a család hamburgi költözése után még gimnazistaként, 1975-ben lépett be Németország Szociáldemokrata Pártja, az SPD ifjúsági szervezetébe. Ahhoz, hogy feljebb jusson a ranglétrán, nem volt túl jó ajánlólevél, hogy világnézetileg a párt bal széléhez, a marxista szárnyhoz tartozott. Innen el is kezdett középre húzni, ami annyira jól sikerült, hogy 1982-ben sikerült az ifjúsági szervezet alelnökévé avanzsálnia. Közben ügyvéd és munkajogász lett, 1998-ban azonban indult és meg is választották parlamenti képviselőnek. Ekkor meg is házasodott, párttársát, Britta Ernstet vette feleségül, 2001 májusában pedig már hamburgi belügyi szenátorként tűnt fel. A Hanza-városban fél évvel később rendezték az akkori tartományi választást, és ki is derült, hogy az ifjúkori flört a marxizmussal nem akadály, ha kell, Olaf Scholz fenntartás nélkül merít a populizmus eszköztárából is.
Ez kemény fellépést jelentett a bevándorló drogkereskedők ellen, akik igazoltatáskor többnyire úgy kerülték el az őrizetbe vételt, hogy lenyelték a náluk lévő becsomagolt szert. Emiatt a rendőrök néha hánytatót nyomtak le a torkukon, amiben Olaf Scholz a hamburgi városi orvosi kamara ajánlása ellenére meg is látta a népszerűségszerzési lehetőséget, és a hatóságokért felelős politikai vezető szerepében felhatalmazást arra, hogy a rendőrök használják hánytatót.
Az SPD-n ez sem segített, a párt elveszítette a megméretést, Olaf Scholz pedig a munkahelyét, két hónappal később pedig
egy nigériai férfi meghalt, amikor őrizetbe vétel után a rendőrök arra kényszerítették, hogy vegye be a hánytatót.
A választási kudarc után Olaf Scholz visszatért a pártpolitikához, 2002-ben már az SPD főtitkári tisztségét tölthette be. Egyike volt azoknak, akiknek az akkori szociáldemokrata kancellár, Gerhard Schröder alatt a párttagokkal le kellett nyeletniük a keserű pirulát, az akkori szociáldemokrata kancellár megszorító csomagját. Miniszternek először 2007-ben, Angela Merkel első kormányában kérték fel, a munkaügyi tárcát kapta meg, két évvel később azonban távoznia kellett, amikor a 2009-es parlamenti választás nyomán az SPD nem kapott helyett a Merkel-féle Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezette koalícióban. Át is nyergelt újra a városi politikára, 2011-ben megválasztották Hamburg főpolgármesterének. Hét évig, 2018-ig maradt is a város első embere, ez alatt fejezték be 241 millió euró helyett 866 millió euróból a borzasztó akusztikájúra sikerült koncerthelyszín, az Elbphilharmonie épületét.
Aztán jött 2017. július 7-8., a G20 hamburgi csúcstalálkozója, amely sikertörténet helyett világméretű pr-katasztrófa lett,
Olaf Scholz egykori szélsőbaloldali eszmetársainak kései utódai jóvoltából, akik törtek-zúztak a városban. A tárgyalásokhoz már az első napon tucatnyi lángba borított autó biztosította a hangulatvilágítást, a zavargásokban 320 rendőr sérült meg, a hatóságok még 2020 januárjában is 3580 ügyet vizsgáltak.
A főpolgármestert rengeteg bírálat érte a rendőri fellépés szervezetlensége miatt, és bocsánatot is kért a hamburgiaktól, de nem azelőtt, hogy megpróbált volna hárítani és egy kicsit szétteríteni a felelősséget. Felemelkedését nem gátolta túlságosan a dolog, egy évvel később nevezték ki alkancellárnak és pénzügyminiszternek a negyedik Merkel-kormányban. Olaf Scholz keményen fogta a pénzt, ami tetszett is a németek, a megfigyelők legalábbis ennek tulajdonították, hogy a népszerűsége gyorsan kilőtt, tíz hét után 5 százalékpontra közelítette meg az éllovas Angela Merkelét.
De a fiskális konzervativizmuson túl az ő érdemének tartják azt is, hogy a német gazdaság karcolásokkal megúszta a koronavírus-járványt, amiben oroszlánrésze volt egy 130 milliárd eurós élénkítő csomagnak.
Olaf Scholz eddigi politikai karrierjére két hatalmas botrány vet árnyékot. Az egyikben a német tőzsde egyik vezető cégéről, az online pénzügyi és banki szolgáltatásokban utazó Wirecardról derült ki, a vezetősége éveken át meghamisította a könyvelést, hogy vonzóbbnak tűnjön a potenciális befektetők előtt. Kétmilliárd euró vált kámforrá, a cég pedig 2020. júniusában le is bukott, csakhogy úgy tűnik, Olaf Scholz már sokkal korábban 2019 februárjában tudott arról, hogy a Wirecarddal valami nincs rendben. Helyettese, Jörg Kukies akkor azt is elismerte, hogy 2019 vége felé kétszer is találkozott a cég vezérigazgatójával, Marcus Braunnal, aki potom ötmillió euró óvadék fejében védekezhetett szabadlábon. Olaf Scholz pénzügyminisztériumában mindössze 17 nappal a 2021. szeptember 26-i parlamenti választás előtt tartottak házkutatást a gyanú miatt, hogy a tárca pénzmosás elleni harcért felelős osztálya kulcsfontosságú bizonyítékokat nem adott át az ügyben indított vizsgálatot vezénylő ügyészeknek. Olaf Scholz azt csinálta, amit mindig,
hárított, azon a monoton, lakonikus hangon, amely miatt a sajtó ráragasztotta a Scholzomat gúnynevet.
Egy, a parlamenti választás előtt mindössze néhány nappal tartott meghallgatáson a azt mondta, hogy semmi rossz nem történt, és amúgy is, ő nem is volt tisztában az egésszel.
(Jörg Kukies, a Goldman Sachs egykori bankára Olaf Scholz legközelebbi munkatársa, ismert háttérember az európai politikában, nemrég a koronavírus-járvány utáni újraélesztésre szánt pénzügyi alap, a jelenlegi árakon 723,8 milliárd eurós Helyreállítási és Ellenálló képességi Eszköz, az RRF kialakításában vállalt kulcsszerepet.)
A másik botrány a CumEx néven futó szerteágazó adócsalási ügy németországi szála, amely még Olaf Scholz hamburgi polgármesteri időszakára nyúlik vissza. Az egész arról szólt, hogy bankok, cégek és pénzügyi befektetők Európa-szerte trükköztek az adóvisszatérítéssel, ami úgy nézett ki, hogy egy-egy cég résztulajdonosai eljátszották, hogy egymásnak adnak részvényeket, azt a látszatot keltve az adóhatóság előtt, hogy egy tulajdonrésznek két tulajdonosa van. Ezután a bank, ahol az ügyletet intézték, mind a két tulajdonosnak kiállította a bizonylatot, hogy a részvények után járó osztalékra befizették az adót, ami soha nem történt meg, de a befektetők visszaigényelhették ezt a soha be nem fizetett adót.
Becslések szerint csak a német államkincstárat károsították meg így 30 milliárd euróval, a játékban pedig benne volt a hamburgi M.M. Warburg & Co. nevű bank is, amelytől a városi adóhatóság behajthatott volna 47 millió eurót, de valamiért hagyta elévülni az ügyet. Ez 2016-2017-ben történt, amikor Olaf Scholz volt Hamburg első embere, de
azt állítja, nem járt közben, hogy az adóhatóság ejtse a követelést.
Ennek némiképp ellentmond, hogy kiderült, három alkalommal is találkozott személyesen a bank egyik tulajdonosával. Arra, hogy miről tárgyaltak, Olaf Scholz arra már nem emlékszik, de hatalmi visszaélésről szerinte szó sem volt. A bank egy évvel később végül visszafizette a 47 millió eurót.
Bár a CumEx-ügyben 2022 elején Olaf Scholzra vár egy hamburgi bizottsági meghallgatás, amelyre már kancellárként mehet el, senkinek nincsenek illúziói, hogy a vizsgálat milyen eredménnyel zárul majd. Ő olyasvalaki, aki kiválóan ért ahhoz, hogyan hárítsa a felelősséget. Ha valaki bírálja, azonnal eltereli magáról a figyelmet valamivel – fájlalta az egyik vizsgálóbizottsági tag, David Stoop a Politicónak adott szeptemberi nyilatkozatában.
És hogy a két botrány milyen hatást gyakorolt a parlamenti választásra és az azt felvezető kampányra? Egészen pontosan semmilyet. Ha vették is a fáradságot, hogy figyeljenek, a németek inkább csak ásítottak egyet, az SPD pedig a kancellárjelölt Olaf Scholzcal az élen legyőzte Angela Merkel kereszténydemokratáit. Ez nem múlott sokon, 777 136 szavazaton és minden valószínűség szerint azon, hogy a CDU-nak Armin Laschet személyében sikerült egy mindenféle karizma nélküli kancellárjelöltet találnia, aki a kampányban a leginkább azzal vétette észre magát, hogy a háttérben nevetgélt, amikor Frank-Walter Steinmeier államfő egy nyilvános felszólalásban éppen segélyt ígért a hatalmas nyári árvízhullám károsultjainak.
Az SPD győzelmével a CDU ellenzékbe vonulnia, Németországot a pártszínek miatt közlekedésilámpa-koalíció néven aposztrofált koalíció irányítja majd, amelyben az SPD mellett a szabaddemokraták és a Zöldek vesznek részt. Tizenhat miniszteréből nyolcan nők, Nancy Faeser (SPD) személyében a belügyminisztériumot, Annalena Baerbock (ő Zöldek társelnöke) személyében a külügyi tárcát is nő irányítja, Christine Lambrecht (SPD) pedig védelmi miniszter lett.
Ettől függetlenül afelől senkinek ne legyenek kétségei, hogy Európa vezető gazdasági hatalmának első embereként Olaf Scholz mindent saját kézben akar tartani a bel- és a külpolitikában. (Orbán Viktor tart is ettől. Még azelőtt, hogy meghívta volna a V4-Németország jövő évi csúcstalálkozójára, a Bild is közölte a magyar miniszterelnök véleménycikkét a berlini és a budapesti vezetés közötti nézetkülönbségekről.) Egyértelmű jele a befolyásolási szándéknak, annak hogy gazdasági-pénzügyi és Európa-ügyi főtanácsadója a kancellári hivatalban a régi, megbízható ember, Jörg Kukies, lesz. Eddig még nem fordult elő, hogy valakinek a kedvéért összevonják a két posztot.
De kineveztek minisztert közkívánatra is. Olaf Scholz legalábbis részben a Twitteren a #wirwollenKarl hashataggel indokolta, miért Karl Lauterbach (SPD) epidemológusra, a Kölni Egyetemnek a pandémia alatt televíziós sztárra avanzsáló professzorára bízza az egészségügyi minisztérium vezetését. A Scholz-kormány előtt tornyosuló első számú feladatot nyilvánvalóan a koronavírus-járvány legyőzése is jelenti. Egyik eszköze a mindenki számára kötelező oltás lehet, amelyet februárban vezethetik be, amit Olaf Scholz a maga részéről támogat is, azt akarja, hogy csak karácsonyig még 30 millió adag vakcinát adjanak be Németországban.
Ezt a minimálbér emelése követi, ami Olaf Scholznak régi kitartó álma, már munkaügyi miniszterként is sokat beszélt róla, és a jelenlegi 9,60 euró per óráról több lépcsőben 12 euró per órára fogják növelni. Hangzatos ígéretekből sincs hiány, Németország új kancellárja legalábbis a Die Zeitnak azt mondta,
szeretné, ha a 2020-as évek az új kezdet, a legnagyobb ipari modernizálás évei lennének, amely képes megállítani az emberiség okozta éghajlatváltozást.
Ez szép terv. Az irány megvan, ha minden így marad, már csak a közlekedési lámpák kegyén múlik minden.
(Borítókép: Olaf Scholz 2021. december 9-én. Fotó: Steffi Loos / Pool / Reuters)