A szentpétervári Ermitázs óriási termeiben járva az egyszeri látogató hangos nyávogásra lehet figyelmes. Az egykori Téli Palota (amely a cári rezidencia volt) hatalmas alagsorában ugyanis körülbelül ötven macska van, akik már-már királyi ellátásban részesülnek. A központi szobában (a „macskák házában”) ételt kapnak a személyzettől, akik gondoskodnak is róluk, emellett az állatorvossal is szinte forródrótos kapcsolatban vannak az Ermitázsnál.

A palotának ugyanakkor van egy különleges szobája, ahol az antiszociális macskák élnek. Ők azok, akik kevesebb kapcsolatot igényelnek fajtársaikkal. Aztán ott vannak, akik a pince folyosóin barangolnak, és ott is pihenik ki a mindennapok fáradalmait.

Ő Maria Haltunen. Bár az állatokat nem engedik be a kiállítótermekbe, és csak ritkán láthatja őket a nagyközönség, Haltunen szerint így is híresek maradtak.

"Ez talán azért van így, mert olyan szelídek, vagy azért, mert a hatalmas múzeum és az aranyos macskák igen furcsa kombinációt alkotnak" – mondja Haltunen, aki egyébként érdekes módon allergiás a macskaszőrre.

Ma az Ermitázs Múzeum öt, a nyilvánosság számára látogatható épületből áll, amelyek középpontjában a Téli Palota áll. A közel háromszáz éves épület a kezdetek óta ad otthont macskáknak. I. Erzsébet cárnő rendeletbe foglalta, hogy a Szentpétervártól nagyjából 1200 kilométerre délkeletre fekvő Kazany városából hozzanak macskákat, hogy egereket fogjanak a palota alagsorában.

A macskák jelenleg a világ egyik legnagyobb múzeumának alagsorában kószálnak, amely mintegy 233 ezer négyzetméter alapterű és több mint hárommillió műalkotással és műtárggyal büszkélkedhet, köztük Rembrandt- és Matisse-festményekkel, valamint ritka ókori görög vázák jelentős gyűjteményével.

Még macskanap is van 

A múzeumban sétálni olyan, mintha orosz cárok nyomában járnánk. A látogatók a címereket bemutató szobán keresztül bejuthatnak a katonai galériába, majd innen érkezhetnek a trónterembe, amely a Romanov-dinasztia központi helye volt.

I. Erzsébet cárnő a barokk stílust preferálta uralkodása utolsó éveiben, 1750 és 1760 körül épült palotában. Édesapja, Nagy Péter, aki megalapította Szentpétervárt, küldetésénék tekintette az ország modernizációját. A felvilágosult abszolutizmus a Nyugat-Európában zajló folyamatokat próbálta lekövetni Közép- és Kelet-Európában. A cár emiatt is hívott vezető olasz építészeket.

Az első műalkotásokat megszerző II. Nagy Katalin uralkodása alatt született meg az Ermitázs-gyűjtemény, valamint a múzeumi macskák legendája is egyre ikonikusabb lett, Katalin pedig állítólag a "galériák őrzőinek" titulálta őket.

Ő építtette meg a Kis Ermitázst (a Téli Palota mellett), amelyet udvari múzeumként hoztak létre, a Téli Palota egyelőre magángaléria maradt. Csak 1852-ben, I. Miklós cár kérésére nyitották meg a nagyközönség előtt.

Az 1990-es évek elején Oroszországban zűrzavaros állapotok uralkodtak. A Szovjetunió 1991-es felbomlása után az ország olyan súlyos gazdasági válsággal szembesült, amely az embereket arra kényszerítette, hogy kidobják az utcára kedvenceiket. A múzeum emiatt úgy döntött, hogy befogadja a kóbor macskák egy részét, növelve az akkoriban az alagsorban élő macskák sokszínűségét.

Sok éven át a múzeum dolgozói szabadidejüket négylábú kollégáik etetésére és gondozására fordították, de ma már a macskák is az adományozók nagylelkűségétől függnek. A múzeum minden évben "macskanapot" rendez,ahol a gyerekek megismerkednek a macskafélékkel és képeket festenek róluk. A palota macskái a mai napig hűségesen végzik egérfogó feladatukat. Még a legidősebb macska is, aki 22 éves.

Az alagsorban macskákkal, fölötte pedig műalkotásokkal teli múzeum a világ minden részéről vonzza a látogatókat. A járvány korai szakaszában az Ermitázs alkotásait csak online lehetett megtekinteni. Mihail Piotrovszkij, az Ermitázs igazgatója azonban úgy véli, hogy az emberek ma már felismerik annak fontosságát, hogy személyesen, teljes pompájában lássák a gyűjteményt.

Úgy gondolom, hogy ez egy nagyszerű és szimbolikus múzeum

– teszi hozzá, megjegyezve, hogy a múzeum évszázadokon át háborúkat és politikai megrázkódtatásokat élt át. Szerinte egyetlen múzeumnak sincs olyan története, mint az Ermitázsnak.

(via CNN)

(Borítókép: Egy macska a szentpétervári Ermitázs Múzeum előtt 2015. október 14-én. Fotó: OLGA MALTSEVA / AFP)