Egy belarusz KGB-tiszt is jelen volt a minszki irányítótoronyban a Ryanair-járat májusi földre kényszerítése során – derült ki a napokban publikált hangfelvételről. A légitársaság feltartóztatása után elfogadott európai szankciók közvetlen kiváltó okai lehettek a Minszk által júniustól az Európai Unióra szabadított migrációs válságnak. A legfrissebb adatok szerint még mintegy hétezer menekült tartózkodhat Belarusz nyugati határainál, de Lengyelország és Litvánia kompromisszummentes kiállása és legfőképpen a beköszöntő zord, téli időjárás visszavonulóra kényszeríti Aljakszandr Lukasenka belarusz vezetőt.
Teljes egészében hallható a minszki repülőtér diszpécsere és a május 23-án földre kényszerített Ryanair-járat pilótája közötti beszélgetés a lengyel hatóságok által a napokban publikált felvétel alapján. Az ügyben érintett belarusz légi irányító még nyáron szökött át a határon Varsóba, ám a lengyel fél ezt csak most szerdán hozta nyilvánosságra. A szökött diszpécser szerint az irányítótoronyban egy belarusz nemzetbiztonsági tiszt is tartózkodott az Athénből Vilniusba tartó járat földre kényszerítésekor, aki „egy döntő ponton átvette a kontrollt a légi irányítás felett”.
A beszélgetés angolul zajlik a pilóta és a légi irányító között, de a felvételen jól hallható egy másik hang is, aki oroszul ad utasításokat a diszpécsernek. Az utóbbi értesíti a pilótát, hogy információi szerint bomba van a repülőgépen, majd elhallgat. A vélhetően KGB-munkatárs ekkor rászól, hogy folytassa. A diszpécser ezután javasolja a pilótának, hogy szálljon le Minszkben. A pilóta visszakérdez, hogy honnan származik ez a javaslat, mire az ismeretlen férfi odasúg a légi irányítónak: „A mi ajánlásunk szerint.”
A lengyel főügyészség több hónapig tartó nyomozás után, csütörtökön jelentette be a vizsgálat végeredményét, amely szerint a Ryanair-járaton nem volt bombaveszély, az eset a belarusz KGB szervezett akciója volt. Az Athénből Vilniusba tartó, menetrend szerinti járatot Minszkben kényszerítették le a belarusz hatóságok május 23-án. A repülőt a biztonság kedvéért még egy vadászgép is elkísérte. Utólag kiderült, hogy a leszállást követően a hatóságok azonnal letartóztatták a járaton utazó belarusz ellenzéki bloggert, Raman Prataszevicset. Ezután a járat folytathatta az útját Vilniusba.
A májusi incidens közvetlen kapcsolatban állhatott az Európai Unió belarusz határainál júniustól kialakult menekültválsággal. Brüsszel kitiltotta a belarusz repülőgépeket az európai légtérből, és minden korábbinál keményebb szankciókat vezetett be Aljakszandr Lukasenka belarusz vezető rendszerével szemben. Néhány hétre rá Belarusz szomszédai egy korábban a térségben ismeretlen jelenséggel álltak szemben: a korábbi években a leginkább a Közel-Keletről Európába bejutni próbáló illegális bevándorlók száma évi száz fő alatt maradt, miközben 2021 júniusában egyetlen hónap alatt megközelítette a háromezret. Az, hogy mennyire meglephették Lukasenka nyugati szomszédait a fejlemények, jól mutatja, hogy Litvánia és Lengyelország még folytonos kerítéssel sem rendelkezett Belarusz felé. Varsó és Vilnius a nyár folyamán állt neki az összesen mintegy kilencszáz kilométer hosszú határkerítés kiépítésének.
A menekültválság kiprovokálásával Lukasenka egyszerre három célt követhetett: egyrészt az EU egyik gyenge pontjára, az illegális migrációra tapintva tárgyalóasztalhoz szerette volna kényszeríteni az európai vezetőket és elismertetni a tavalyi elnökválasztás eredményét.
Nincs ugyanis olyan nyugati állam, amely hivatalosan elismerné Lukasenka újabb elnöki ciklusát.
Másrészt Törökország mintájára akár pénzügyi támogatást is remélhetett a menekültek visszatartásával. Harmadrészt a belarusz hatóságok stratégiájában a bosszú is meghatározó szerepet játszhatott: vagyis a szándék, hogy megtorolják Varsón és Vilniuson a belarusz politikai ellenzék és média befogadását és a Lukasenka-ellenes nyilatkozatokat.
Habár a belarusz állami médiában a migrációs téma továbbra is meghatározó szerepet játszik, a menekültválság jól érezhetően a vége felé közeledik. Az állami propaganda jóízűen beszámol az európai szomszédok embertelenségéről, és híradásaikban didergő, síró iraki gyerekeket mutatnak, de a Belaruszban lévő bevándorlók száma napról napra csökken.
Az elmúlt hetekben a közel-keleti államok már több mint háromezer embert evakuáltak, javarészt iraki állampolgárokat. Varsó becslései szerint ugyanakkor még közel hétezer menekült lehet a belarusz határ mentén.
Az Európai Bizottság adatai szerint ebben az évben közel nyolcezer menekültnek sikerült bejutnia az Európai Unió területére Belaruszból: a legtöbben, 4300 fő Litvániába, mintegy 3200 ember Lengyelországba, valamint több mint négyszázan Lettország területére.
Ugyanakkor több jel mutat rá, hogy a Belarusz által mesterségesen szervezett migrációs válságnak még az év végéig vége lehet. Minszk június óta nem tudta elérni fő céljait: az európai vezetők nem ismerték el Lukasenkát, és hivatalos úton továbbra sem hajlandók tárgyalni vele.
A lengyel és litván kerítés közben felépült, a határokat több mint tízezer kivezényelt katona tartja ellenőrzése alatt. Ezen áttörni vagy további feszültséget generálni lényegében értelmetlen.
Közben pedig megérkezett a tél – éjszaka a decemberi fagyok már a –16 fokot is elérték Belaruszban, a melegebb éghajlatról érkező, olcsó túrasátrakkal felszerelt menekültek pedig nincsenek felkészülve ilyen extrém időjárási viszonyokra. A víz reggelre megfagy – mosakodáshoz vagy főzéshez előbb fel kell olvasztani. A televízióban egy darabig lehet képeket mutogatni a lengyel határőrök vélt vagy valós brutalitásáról, de a Belarusz területén halálra fagyott nőkről és gyerekekről szóló híreket már nehéz megmagyarázni. Ezért a belarusz hatóságok nemrég fűtetlen – de mégis zárt – raktárépületekbe telepítették át az Európai Unióba bejutni próbáló bevándorlókat. Innen nehezebb a határ áttörésének a megszervezése, ráadásul Minszk egyre kevésbé bújhat ki az eddig elkerült felelősség alól .
Végül pedig a helyzet jó alkalmat kínál az arcvesztés nélküli kiszálláshoz Lukasenka számára – hiszen részben már elérte, amit akart. A leköszönő német kancellár, Angela Merkel kétszer is beszélt vele telefonon a migrációs válság rendezése miatt, amivel a belarusz vezető belföldön és Moszkva felé is jól el tudja adni a saját legitimációja helyreállásáról szóló narratívát.
Az Európai Unió december 2-án elfogadott ötödik szankciós csomagja közvetlenül a menekültválságnak szól: ebben tizenhét személy és tizenegy vállalat található, amely kapcsolatba hozható a kialakult helyzettel. Ezek között turisztikai és légi szállítással foglalkozó cégeket, a belarusz külügy és határrendészet munkatársait találjuk. Ezzel együtt Brüsszel eddig összesen 183 személyt és 26 céget és szervezetet sújtott szankciókkal 2020 októbere óta.
Ennél azonban sokkal destruktívabbak lehetnek Lukasenka rendszerére nézve a 2021 augusztusában, az elnökválasztás első évfordulójára bejelentett amerikai, kanadai és nagy-britanniai szankciók. Az augusztus 9-én elfogadott intézkedések a napokban, december 8-án léptek életbe. Ezek 23 fizikai és 21 jogi személy ellen szólnak.
Az amerikai szankciók fő célpontja Belarusz legfontosabb exportvállalata, a világ műtrágyaexport-forgalmának mintegy húsz százalékát bonyolító Belaruskali. A cég a belarusz GDP legalább négy százalékáért felel, és az ellene hozott intézkedések már sokkal komolyabban érinthetik az ország gazdaságát, mint az összes korábbi szankció együttvéve.
De ez még nem minden: az amerikai szankciókat követően Minszknek számolnia kell a másodlagos hatással is: Belarusz közvetlenül nem túl sokat exportál az Egyesült Államokba, de az amerikai szankciók után Washington partnerei kétszer is meggondolják az együttműködést a toxikus helyi állami cégekkel, ahogy Irán esetében is láthatjuk.
A belarusz válaszra sem kellett sokat várni: december 7-én embargót jelentettek be egy sor mezőgazdasági termékkel szemben, amely „diszkriminatív és barátságtalan politikát” folytató országok ellen irányul. Ennek megfelelően Belarusz 2022. január 1-jétől leállítja a többek között tej- és tejtermékek, hús, kolbászok, zöldség és gyümölcs importját az Európai Unió, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Kanada, Norvégia, Svájc, Izland, Albánia, Észak-Macedónia és Montenegró területéről.
A belarusz szankciók azonban inkább visszafelé sülhetnek el, és drasztikus áremelkedést és áruhiányt eredményezhetnek. A 2021 január–szeptembere közötti állami statisztika szerint az ország például a friss gyümölcsöket tekintve 93 százalékban, a halakat és a növényi olajat tekintve 87, illetve 85 százalékban importra szorult
(Borítókép: Menekültek a belarusz–lengyel határon 2021. november 27-én. Fotó: Kacper Pempel / Reuters)