Kim Dzsongun 2011. december 17. óta vezeti Észak-Koreát. Éhínség van, a politikai foglyokat kínozzák és megerőszakolják, nevetni, bőrkabátot hordani mostanában tilos. Az évtizedek óta elnyomás alatt élő észak-koreaiak csak most tanulják meg, milyen is az igazi kőkemény diktatúra.
Elég sokatmondó kép volt, ahogyan az örök ünnepi túlsúllyal küzdő, vad tekintettel maga elé meredő fiatal férfi leszegett fejjel, tetőtől talpig feketében kíséri a hatalmas amerikai Lincoln Continentalt, apja ravatalát. Aznap, 2011. december 28-án a temetési menetnek 40 kilométert kellett megtennie a phenjani mauzóleumig a halott diktátor, Kim Dzsongil koporsójával, a fiatal férfi pedig az akkor 28 vagy 29 éves fia, Kim Dzsongun volt, aki akkor mindössze másodjára jelent meg hivatalos eseményen a nyilvánosság előtt. Mindössze 11 napja, 2011. december 17-én vehette át a hatalmat, a televíziós felvételeken pedig azt is mutatták, hogyan sír.
Kim Dzsongun azóta is, tíz éve Észak-Korea diktátora, a vad tekintet azonban még sokáig nem volt elég, eleinte sokan a legitimitását is megkérdőjelezték kül- és belföldön egyaránt. Victor Chia, a két amerikai exelnök, George W. Bush és Barack Obama Ázsia-ügyi tanácsadója mindössze két nappal később azt írta, Kim Dzsongil halála után a phenjani rezsimnek már csak néhány hete vagy hónapja van az összeomlásig. Két évébe tellett, mire Kim Dzsongun végleg eloszlatta a kételyeket,
a bizonyítás pedig elég kegyetlenre sikerült.
Hogy senki ne értse félre, ki az úr, 2013. december 12-én kivégeztette a nagybátyját, Csang Szongtheket, aki addig afféle régensként őrködött felette. Azóta is vaskézzel irányít, ami többnyire azt jelenti – mondja Duyeon Kim, a Center for a New American Security szakértője –, hogy kötéltáncot jár az észak-koreai elit igényeinek a kielégítése és a nagybátyja kivégzéséhez hasonló húzások között.
A phenjani rezsim így is éppen hogy csak túlél. Egy magas rangú disszidens, az észak-koreai hadseregben ezredesként szolgáló Kim Kukszong nemrég a BBC-nek mesélt arról, hogy Kim Dzsongun és a politikai vezetés mániákusan hajt fel minden lehetőséget, hogy készpénzt szerezzen, nyakig benne van az afrikai és közel-keleti fegyver-, illetve drogügyletekben. Ráadásul amikor Kim Dzsongun hatalomra lépett, Észak-Korea már atomhatalomnak számított, ő az első tíz éve alatt több, összesen négy nukleáris kísérletet rendelt el, mint az apja és a nagyapja, az diktatúra alapítója, Kim Irszen együttvéve, de a phenjani rezsim kifejlesztett olyan interkontinentális ballisztikus rakétát is, amely elvileg képes az Egyesült Államok területének az elérésére.
Ennek a fényében is meglepő, hogy ami a diplomáciát illeti, Kim Dzsongun látszólag elég sok sikert tudhat magáénak. Az első számú közellenségnek kikiáltott Egyesült Államok volt elnökével, Donald Trumppal, és a második számú közellenség Dél-Korea államfőjével, Mun Dzseinnel háromszor-háromszor, a phenjani rezsim fő anyagi támogatójának számító kínai elnökkel öt alkalommal is találkozott. Ehhez az a három phenjani találkozó készítette elő a terepet, amelyről ő győzte meg az amerikai profi kosárlabda egykori csillagát, a lepattanókirály Dennis Rodmant. Állítólag Denis Rodman érdeme, hogy Észak Korea 2014-ben szabadon engedte az amerikai Kenneth Bae-t, de rebesgették azt is, hogy a kosárlabdázó valójában Donald Trump kedvéért égette magát egy kicsit az egész világ előtt Kim Dzsongunnal, akit az első útján, 2013 februárjában életre szóló barátként aposztrofált.
Az egész szépséghibája csak az, hogy a diplomácia eddig talmi dicsőségnél nem jelentett többet a phenjani rezsim számára. Az Egyesült Államok nem enyhített, hanem szigorított az Észak-Korea ellen az atomprogramja miatt életbe léptetett szankciókon, Kim Dzsongunnak semmit nem sikerült végrehajtania az ígért gazdasági reformokból az egészhez pedig díszletként egy olyan ország szolgál, ahol – derül ki a Human Rights Watch jelentéséből – a politikai foglyokat brutális kínzásnak vetik alá, a nőket megerőszakolják és ahol 2021-es ENSZ-becslések szerint a 24 millió ember közül tízmillió élt a fenyegető éhínség árnyékában.
Erre az éhínségre jellemző, hogy kilogramm kukorica többe kerül, mint egyhavi átlagfizetés.
Fél éve maga Kim Dzsongun is beismerte, az élelmiszerhelyzet „feszült” a koronavírus-járvány és az Észak-Koreát sújtó tájfunok miatt (ritka őszinte pillanat volt, de 2021 januárjában kudarcnak nyilvánította az ötéves tervet). Ez pedig csak súlyosbította, hogy Kína pandémia miatt lezárta a határokat, elvágta a köldökzsinórt, amivel a kétoldalú kereskedelem 76 százalékkal esett vissza. És miközben november végi hírek szerint már nincs mit enniük a katonáknak sem, a világ politikai elemzői és titkosszolgálatai azt találgatja, milyen egészségügyi probléma állhat Kim Dzsongun látványos elhízásának, aztán látványos fogyásának a hátterében. Már arról is felröppentek hírek, hogy az észak-koreai diktátor a húgának, Kim Jodzsongnak adja át a hatalmat.
Ennek ellenére nem úgy tűnik, hogy a kommunista vezért túlságosan feszélyezné, ki mit gondol róla. Apja halálának évfordulójára a többi között azzal emlékezett, hogy 11 napra betiltotta a nevetést, egy dél-koreai emberi jogi szervezet pedig disszidensek vallomásai alapján azt állítja, hogy Kim Dzsongun tíz éve alatt hét embert végeztek ki csak azért, mert K-pop videók néztek meg vagy terjesztettek.
(Borítókép: Kim Dzsong Un 2019. április 26-án az oroszországi Vlagyivosztok vasútállomásán készül indulására Észak-Koreába. Fotó: Andrey Rudakov / Bloomberg / Getty Images)