A balti köztársaságban hivatalosan is azt tanácsolták az embereknek, hogy szabaduljanak meg kínai gyártmányú mobiltelefonjaiktól.
Az alig 2,8 milliós Litvánia harca a hozzá képest gigászi, 1,4 milliárdos Kínával akkor csúcsosodott ki, amikor a litván főváros egy nem túl feltűnő irodaházába november végén beköltözött Tajvan képviselete. A gyakorlatilag nagykövetségnek megfelelő intézmény megnyitása dühös reakciót váltott ki több mint 6500 kilométerrel keletebbre, Pekingben.
Kína Tajvant szakadár tartománynak tartja, és minden diplomáciai kapcsolatot Tajvannal az egy Kína-politikája elleni támadásnak tekint. Az utóbbi időben fokozódó nyomást gyakorol azokra az országokra, amelyek még kapcsolatban állnak Tajvannal, és az összeköttetés teljes megszakítását várja el tőlük.
Kevés olyan ország maradt a világon, amely Tajvant hivatalos nevén nevezi. Ezek általában kis és gazdaságilag jelentéktelen államok: például a Marshall-szigetek, Guatemala, Szent Lucia és Eswatini, a korábban Szváziföld néven ismert afrikai ország.
A kicsiny Litvánia ugyanakkor uniós tagállam. Ilyen minőségében engedélyezte Tajvannak, hogy 18 év elteltével megnyissa első tényleges nagykövetségét Európában.
Nem ez az első eset, hogy Litvánia ujjat húz Kínával.
Ne vásároljanak kínai okostelefonokat, vagy ha már van ilyenjük, dobják a kukába – ezt javasolta szeptemberben hivatalosan a litván védelmi minisztérium.
A nemzeti kiberbiztonsági hatóság ugyanis megállapította, hogy a telefonok olyan cenzúrázási funkciót tartalmaznak, amely a felhasználó tudta és engedélyes nélkül bármikor aktiválható.
Litvánia azt tervezi, hogy – „biztonsági okokból” – a kínai cégek részvétele nélkül fejleszti 5G távközlési hálózatát. Tavaly, 2020 elején – eddig egyedüliként – kilépett a Kína és számos közép- és kelet-európai ország közötti, úgynevezett 17+1 gazdasági együttműködési fórumból.
Úgy gondoljuk, hogy a demokratikus államokkal kialakított gazdasági kapcsolatok fenntarthatóbbak és tartósabbak, jobban alapulnak a jogállamiság elvén, ezért jobban megfelelnek Litvánia érdekeinek”
– idézte a Deutsche Welle Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter érvelését.
Hogyan merészel egy olyan ország szembeszegülni az egy Kína elvével, amelynek a „népessége kisebb, mint a pekingi Csao-jang kerületé” – írta dühödten a Global Times, a kínai kommunista párt angol nyelvű szócsöve. A szerkesztőségi vélemény szerint Litvánia „csak egy egér, sőt egy bolha egy harcias elefánt lába alatt”.
Az elefánt habozás nélkül visszavágott. November végén Kína gyakorlatilag megszakította diplomáciai kapcsolatait a piciny balti állammal.
Saját nagykövetét véglegesen visszahívta Vilniusból, litván kollégáját pedig persona non gratának, nem kívánatos személynek nyilvánította.
„A hangnem nagyon éles volt a kínai állami médiában” – emlékeztetett a történtekre a nemzetközi és biztonsági kérdésekkel berlini intézet, az SWP balti ügyekkel foglalkozó szakértője. „Litvánia ezt ennek megfelelően érzékelte.” Kai-Olaf Lang szerint azonban Vilnius nem tágított.
A szakértő úgy véli: Vilnius megengedheti magának, hogy az óriással dacoljon, tavaly ugyanis Litvánia exportjának csupán 1,1 százaléka irányult Kínába. A kínai import aránya valamivel magasabb, de elmaradása Lang szerint semmilyen fennakadást nem okoz.
Sok más országgal szemben Litvániának nem kell gazdasági függőség miatt aggódnia a Kínával szembeni külpolitikájában. Ráadásul a litvánok saját történelmük okán különösen szkeptikusak a kommunista rezsimekkel.
Litvánia volt az első ország, amely 1990-ben – a sokkal hatalmasabb és erősebb birodalommal dacolva – elszakadt a Szovjetuniótól, és kinyilvánította függetlenségét. A szabadság, a demokrácia és az emberi jogok olyan értékek, amelyeket a litván politikusok azóta is határozottan képviselnek.
Az irányzat 2020 ősze, a kormányváltás óta Kai-Olaf Lang szerint még hangsúlyosabbá vált. A szomszédos Belaruszban javában tüntettek Lukasenka ellen.
„Sok litvánt a saját szabadságharcukra emlékeztettek a belorusz események” – mondta Lang. Az új jobbközép kormány a koalíciós szerződésben azt is vállalta, hogy „aktívan fellép az emberi jogok és a demokratikus szabadságjogok minden megsértése ellen, és megvédi mindazokat – Belarusttól Tajvanig –, akik a világban a szabadságért harcolnak”.
Az azóta eltelt időszakban Litvánia számos politikailag üldözött disszidensnek nyújtott menedéket, köztük Szvjatlana Cihanouszkaja belorusz ellenzéki vezetőnek.
Humanitárius megfontolásokból nyolcszázöt belorusz állampolgárnak ajánlották fel a litván hatóságok a beutazás lehetőségét tavaly augusztus óta – ezt közölte például a litván belügyminisztérium áprilisban.
Litvánia kapcsolata Pekinggel, Minszkkel és Moszkvával hagyományosan feszült. Az ország nemzetbiztonsági garanciája a szövetség az Egyesült Államokkal, a többi között a NATO-tagság révén.
Miközben Washingtonnak gondjai vannak más európai országok Kínával vagy Oroszországgal szemben folytatott külpolitikájával, a balti szakértő szerint Litvánia „az Egyesült Államok hűséges partnerének bizonyult azzal, hogy megpróbált visszavágni Oroszországnak, ugyanakkor jelezte Washington felé: »ugyanaz az irányvonalunk, amikor Kína megfékezéséről van szó«” – hangoztatta Lang.
Litvánia szigorúbb, közös európai politikát szorgalmaz Kínával szemben.
A litván külügyminiszter az év elején azt mondta: eljött az ideje, hogy a 17+1 formátumot a „sokkal hatékonyabb 27+1” váltsa fel.
Gabrielius Landsbergis egységet követelt a 27 uniós tagállam között a Kínával való kapcsolatok terén. „Az EU akkor a legerősebb, ha mind a 27 tagállam együttesen lép fel az uniós intézményekkel együtt” – mondta.
A Vilnius és Peking közötti feszültség fokozódása némi reagálást váltott ki az unión belül. „Az EU kész szembeszállni mindenfajta politikai nyomással és kényszerítő intézkedéssel, amelyet bármely tagállammal szemben alkalmaznak” – figyelmeztette Pekinget a minap Josep Borrell, az EU külügyi biztosa.
A jelek szerint a tajvani nagykövetség egyelőre nem zár be Vilniusban.
(Borítókép: Vilnius télen, 2019. január 16-án. Fotó: Slawek Staszczuk / Loop Images / Universal Images Group / Getty Images)