„Kölcsönös biztonsági garanciákról” szóló szerződést szeretne Moszkva a NATO-val – de lehetőleg úgy, hogy erről az Észak-atlanti Szerződés Szervezete tagjainak bevonása nélkül, közvetlenül Washingtonnal döntsenek.
A „szerződéstervezetet” pénteken hozta nyilvánosságra az orosz külügyminisztérium. Ennek legfontosabb eleme, hogy Ukrajna soha nem lehet a NATO tagja, és hogy a szervezet soha nem helyezhet el további fegyvereket az 1997 után csatlakozott országokban – így többek között Magyarországon sem. Ukrajna úgy érzi, hogy elárulták, és bár az Egyesült Államok hivatalosan nem menne bele az orosz zsarolásba, az orosz katonai eszkaláció miatt a háttérben mégis komoly egyeztetések történhetnek.
„Ne áruljátok el Ukrajnát” címmel jelent meg december közepén az ukrán külügyminiszter, Dmitro Kuleba véleménycikke az egyik legnagyobb amerikai külpolitikai lapban, a Foreign Affairsben. A cikkében Kuleba annak ad hangot, hogy nem érti, miért is megy bele az Európai Unió és az Egyesült Államok az orosz zsarolásba, és miért hiszik azt, hogy Ukrajna Moszkva által megkövetelt semlegessége – és az erről való döntés Ukrajna feje felett – megoldást jelenthet az orosz eszkalációra.
Az a tény, hogy Putyin egy új ideológiai igazolást keres Ukrajnával kapcsolatban, azt sugallja, hogy valóban valami nagy dolog küszöbén áll: a hidegháború utáni európai biztonsági rend alapvető átírására tesz kísérletet. Válságot teremtve reméli, hogy ezzel tárgyalóasztalhoz ültetheti Joe Biden amerikai elnököt, hogy megoldják azt. Úgy képzeli, hogy egy ilyen találkozón a két vezető új vonalakat húz majd Európa-szerte, új befolyási övezetekre osztva a kontinenst. Moszkva évek óta egy ilyen forgatókönyvről fantáziál
– véli az ukrán külügyminiszter.
A Foreign Affairs-cikk többek között a Joe Biden amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök december 7-én tartott videokonferenciájára utal, és az azt megelőző, október végén elindult orosz katonai mozgósításra.
Az elmúlt hetekben gyakorlatilag élőben követhettük, ahogy
a tavaszi orosz eszkalációhoz hasonlóan egyre több és több egység kerül át az orosz–ukrán határokhoz.
A kiélezett helyzetben Washington és Kijev is orosz katonai intervenciótól tart, azonban ennek nem lenne túl sok értelme a Kreml számára: az esetleges konfliktusra Ukrajna is felkészült, a lehetséges áldozatok száma pedig tízezrekkel lesz mérhető mindkét oldalon. Politikai haszna – a 2014 óta erősen oroszellenes irányba elmozdult, nemzeti érzelmű ukrán lakosság megszállása és pacifikálása – inkább a nullával konvergál. Ráadásul a téli hideg hónapok során katonai szempontból nem túl bölcs dolog háborúzni.
Az orosz lépések hátterében inkább nyomásgyakorlási szándék húzódik – Kijev túl aktívvá vált a nemzetközi térben, amit az augusztusban szervezett és 46 ország részvételével tartott krími platform-csúcstalálkozó sikere is mutatta. Egyre több szó esett az ország NATO csatlakozásáról is – ezt a képet tovább erősítette az amerikai védelmi miniszter októberi kijevi látogatása is.
Moszkva a tavasszal már bevált fegyverhez nyúlt – a katonai mozgósítás általi eszkalációhoz.
A zsarolás most is működött – Joe Biden belement a Vlagyimir Putyinnal folytatott párbeszédbe. A december 7-én tartott találkozó eredménye azonban bőven túlmutat a korábbi kétoldalú egyeztetések és tárgyalások tartalmán, amik valahol az együttműködés és a leszerelési folyamat koordináta-rendszerében mozogtak.
Putyin ezúttal konkrét vörös vonalakról beszélt – mit szabad és mit nem szabad megtennie a Nyugatnak Oroszország viszonylatában, és Ukrajna felfegyverzése –, még ha csak védelmi fegyverekről is van szó – egy ilyen konkrét, kinyilatkoztatott vörös vonal.
Kiderült az is, hogy az orosz elnök valamiféle szerződést is vizionál a NATO-val,
ami már valóban egy új európai helyzetet – lényegében Európa befolyási zónákra való osztását – jelentené.
Ennek az előzménye valószínűleg az az orosz politikai tudatban mélyen gyökerező legenda, miszerint az Egyesült Államok a kilencvenes évek elején garanciákat adott Gorbacsovnak, hogy a NATO nem fog keletre terjeszkedni, majd a Szovjetunió teljes összeomlásával megszegte azt. Bár egy ilyen megegyezés létezését semmilyen irat nem bizonyítja, Oroszország NATO általi elárulásának a mítosza mélyen befészkelte magát az orosz köztudatba.
Tíz nappal az amerikai–orosz találkozót követően az orosz külügyminisztérium nyilvánosságra hozta azt a tervet, ahogy ők a NATO-val kötendő szerződést elképzelik. A „kölcsönös biztonsági garanciákról” szóló szerződés tervezet többek között kijelenti, hogy „a NATO kötelezi magát arra, hogy soha nem fogja felvenni Ukrajnát a tagjai közé”. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete továbbá lemond arról, hogy bármilyen katonai tevékenységet végezzen Ukrajnában, Kelet-Európában, Transzkaukázuson és Közép-Ázsiában, valamint a NATO és Oroszország nem fognak elhelyezni egymás területét elérő kis és közép-hatótávolságú rakétákat.
Ugyanitt szerepel az is, hogy a NATO soha nem helyezhet el további fegyvereket az 1997 után csatlakozott országokban – vagyis a teljes közép-kelet európai térségben, tehát Magyarországon sem.
A teljes tervezet angol nyelven itt olvasható.
Nyilvánvaló, hogy ez a dokumentum inkább egy ultimátumnak tekinthető, mint valódi kölcsönös szerződésnek, és nem lenne olyan nyugati vezető, aki a nevét és aláírását adná az irathoz.
Mégis, az orosz katonai eszkaláció és a NATO-terjeszkedés ilyen jellegű orosz tematizálása arra kényszeríti a nyugati vezetőket, hogy komolyan vegyék a Moszkva által kinyilvánított vörös vonalakat. A Putyinnal való találkozót követően Joe Biden például megígérte, hogy Washington nem fog katonákat küldeni Ukrajnába, és befagyasztotta a Kijevnek ígért, kétszáz millió dolláros katonai támogatást is. Igaz, ezen a ponton megígérték azt is, hogy az Oroszországgal folytatott tárgyalásokba a NATO-tagországokat is bevonják.
Ezek után lényegében hiábavalónak tűnik Jens Stoltenberg NATO főtitkár és Volodimir Zelenszkij ukrán államfő csütörtöki találkozója. Stoltenberg elmondta, amit hivatalosan el kellett.
A döntést, hogy Ukrajna a NATO tagja lesz-e, kizárólag Ukrajna és a Szövetség harminc tagja fogja meghozni
– mondta a NATO központjában a szövetség főtitkára. Azonban
a háttérben az európai és nyugati körökben már biztosan tárgyalnak az orosz feltételekről és az európai biztonsági garanciákról.
Hivatalos nyilatkozatok és ígéretek ide vagy oda, de úgy tűnik, hogy ezekbe a döntésekbe Ukrajnának lesz a legkevesebb beleszólása.
(Borítókép: Orosz félkatonai csapatok őrködnek egy ukrán katonai bázison 2014. március 11-én Perevevalnéban, Ukrajnában. Fotó: Spencer Platt / Getty Images)