Az év végi ünnepek idején sok szó esik a boldogságról, a boldogságkeresésről. Az alábbiakban ennek egy különös formájáról olvashatnak: a fűevésről.
Fűevő férfiak. Növényevő férfiak. Ízlelgessük csak ezeket a kifejezéseket, vajon mit is jelenthetnek? A vegetáriánusok különös alcsoportját? Jámbor férfiak szektáját? Papucsférjeket?
Nos, egyiket sem. A fogalom Japánból ered, és az eredetije egészen pontosan így hangzik: sósokukei dansi. Olyan férfiakra mondják ezt a szigetországban, akik felhagytak azzal a törekvéssel, hogy valaha is barátnőt, élettársat találjanak maguknak, megházasodni pedig végképp eszük ágában sincs. Vagyis a szókapcsolat mára elrugaszkodott eredeti jelentésétől, a férfiasságukat elvesztett férfiak megnevezésétől.
Egy 2010-ben készült felmérés szerint Japánban a húsz év körüli férfiak 61, a harminc év körüli férfiak hetven százaléka vallotta magát „növényevőnek”, és a japán kormány a kutatás megállapításai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a népesség csökkenéséért részben ez a jelenség felelős – írja az Omiyage World.
Érdekes módon azonban a fűevők nem ellenzik a romantikus kapcsolatot, ám tartózkodó, közömbös, érdektelen magatartást mutatnak a testi vágyak iránt,
és filozófiájuk szerint egyedül élve is helyt lehet állni a társadalomban, vagyis – akárcsak a növényevő állatok esetében – valójában nincs vagy nem feltétlenül van szükségük társra az életben.
Egy japán filozófus, Morioka Masahiro meglátása szerint kedves és szelíd, szerény természetű személyekről van szó, akik nem kötik magukat a hagyományos és konzervatív férfiasság elvárásaihoz, nem keresik mindenáron a kapcsolatban és a házasságban a feleség képét, és nem képesek feldolgozni, hogy mások megbántsák őket, illetve netán ők bántsanak meg másokat.
A férfiak közönye a házasság és az elköteleződés iránt megfigyelhető tendencia más fejlett társadalmakban is, de Japánban azért különösen érdekes, mert a felkelő nap országában tradicionális kép alakult ki a dolgozó férfiakról, akik ha kell, helytállnak a vállalatok felemelkedésében vagy akár a hadseregben is.
Csakhogy a második világháború után Japán gazdasága folyamatosan fejlődött, mígnem a kilencvenes évek elején kipukkant a fejlődő buborék, és a gazdaság egy rövid időre, de hirtelen hanyatlani kezdett. Sokan állítják, hogy ez a visszaesés járult hozzá a növényevő férfiak számának emelkedéséhez, hiszen
a lufi kipukkanása arra késztette a japán férfiakat, hogy hátat fordítsanak a tipikus maszkulin szerepeknek, és egyéb módon biztosítsák életüket és megélhetésüket.
Mindez tehát visszavetette a férfiakat a párkapcsolatok kialakításában, ugyanis Japánban a munka és a házasság egymással együtt járó kötelességek, amelyeket a társadalom női tagjai is elvárnak a férfiaktól, nevesítve azt, hogy a párkapcsolatban a férfi rendelkezzen állandó jövedelemmel, biztos háttérrel, csakhogy a munkanélküliség még nehezebbé tette a férfiak számára a kezdeményezést.
Egy 2011-es japán kutatás szerint a 16–19 év közötti férfiak 36 százaléka nyilatkozta, hogy nem érdekli vagy vonzza őket a szexuális élet, míg ugyanebben a korosztályban a nők 59 százaléka mondta ugyanezt, vagyis az 1985–1991 között született nőknél is megjelent már a „növényevő ideológia”. Az ilyen nők – hasonlóan a férfiakhoz – negatívan viszonyulnak a másik nemmel való kapcsolathoz, és egyenesen riasztónak találják, ha valaki romantikusan közeledik feléjük.
Magyarországon évekkel ezelőtt Vass Virág Szoknya-blues című regényében lehetett olvasni a fűevő kifejezést. A könyvben a szerző az egyik férfi karakterét, a huszonéves Barnát címkézte így. Barna a csendes, a kevésbé versengő életet részesítette előnyben, és nem kívánt a hagyományos társadalmi elvárásoknak megfelelően élni, legyen szó nőkről, munkahelyről vagy bármi másról. Nem volt célja, hogy saját háza vagy egzisztenciája legyen, éppen annyit teremtett elő, annyira kapcsolódott be a társadalomba, hogy a szüleinél lakva úgy-ahogy fenntartsa magát. Leginkább számítógépes játékokra költött, gyakran nézett pornót az interneten, tökéletesen elvolt a maga kényelmes virtuális valóságában – írja a Képmás Magazin.
A fűevők közösségének utánajárva az újság megkérdezte Morcsányi Adrienn szexuálpszichológust, hogyan írná körül pontosan az ilyen emberek különös világát.
A fűevők olyan férfiak, akik nem érdeklődnek hús-vér nők iránt, közömbös hozzáállást tanúsítanak a testi vágyakkal kapcsolatban, nem szeretnének párkapcsolatot létesíteni, elköteleződni, vagy elvesztették a férfiasságukat
– magyarázza a szexuálpszichológus, hozzátéve, hogy ez a fajta magatartás nemcsak Japánban, hanem Amerikában, Németországban és az angolszász területen is jelen van már, hiszen napjainkban a modern nők számára gyakran különösen fontos, hogy egy férfi maszkulin, kisportolt legyen, sőt magas végzettséggel és jövedelemmel is rendelkezzen, ám ennek az elvárásnak nagyon sok fiatal férfi képtelen megfelelni.
Ezeknek a fiatal férfiaknak egyszerűen túl sok macerával jár a részvétel akár a párkapcsolatokban, akár a komoly felnőtt életben. Száz évvel ezelőtt pellengérre állította volna azokat a huszonéveseket a társadalom, akik otthon játékgépeznek a gyerekszobában, most meg elfogadott, mi több, támogatott lett. Nem mindenki akarja ezt az élethelyzetet, de sokan belesodródnak, belekényszerülnek
– magyarázza a szakember.
A szexuálpszichológus szerint ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a fűevő férfiak nem aszexuálisok. Bennük is tombolnak a hormonok, csakhogy ők a pornófogyasztásban élik ki magukat.
A fűevőnek mondható nőket viszont nem szokás ezzel a jelzővel illetni, rájuk még mindig a szingli megjelölés használatos.
Ők azok, akik önálló keresettel rendelkeznek, körükben is egyre gyakoribb a pornográf tartalmak élvezete, ám ők interakcióba lépnek hús-vér férfiakkal is, csupán elköteleződni nem szeretnének.
Ha a jelenséget a pandémia szemszögéből nézzük, paradox módon voltaképpen felelős magatartásról beszélhetünk, hiszen manapság az érintés egyenlő lett a koronavírus átadásának veszélyével, és mivel a japánok neveltetésükből fakadóan nem érintik meg egymást túl gyakran, eleve némi védelemben részesülnek a vírus ellen.
Ezt figyelembe véve maga a koronavírus-járvány is felerősíthette a fűevő-magatartást
– állítja Morcsányi Adrienn szexuálpszichológus, aki szerint már Magyarországon is felnőtt egy olyan nemzedék, amelyik másképpen viszonyul a társas kapcsolatokhoz, a házassághoz, és elvétve itthon is megjelentek már olyan csoportosulások, amelyek tagjai nyíltan vállalják, hogy bőven elég az otthonról élvezhető virtuális tér.
De nem kell attól tartani, hogy a magyar férfiak többsége is izoláltan éli majd az életét, már csak azért sem, mert az európai modell kevésbé szigorú, mint a japán: a magyar iskolás fiúk számára nem idegen az érintés, így felnőttként is nyitottabbak a testi kontaktusra, a hús-vér nőkkel való kapcsolat kialakítására
– vélekedik a szakértő.
Zárásként pedig álljon itt egy szavazás a fűevés kérdésköréről.
Mit gondol ön a jelenségről?
(Borítókép: Egy férfi kivilágított karácsonyi díszek mellett sétál el karácsony előtt 2021. december 20-án. Fotó: Adriana Adie / NurPhoto / Getty Images)