Tavaly év végén szenzációs képet közölt a kínai űrkutatási hivatal a Hold sötét oldalán guruló, Jáde Nyúl–2 nevű holdjáró kamerájából: egy titokzatos, kocka alakú objektum látszódott a távolból, méretét a párizsi Diadalívére saccolták, és felmerült annak a lehetősége, hogy akár egy idegen civilizáció építménye, az Űrodüsszeiában látott obeliszk álldogál magányosan az égitest eddig felfedezetlen részén.
A válaszra azonban, hogy mi rejlik a „holdi kunyhóban”, ez idáig kellett várni, mert a holdjárónak ennyi időbe tellett megtenni a rögös utat.
A megoldás a talányra még a tudóstársadalmat is meglepte, és némileg csalódtak is. A kunyhó ugyanis se nem kocka alakú, se nem Diadalív méretű, és már nem is annyira titokzatos.
Ugyanis egy nagyobb kődarab.
Annyi előny azonban származott a holdjáró útjából, hogy az irányítók új technikákat fedeztek fel arra vonatkozóan, miként lehet gyorsabban, de ugyanúgy biztonságosan kormányozni az űreszközt. Eredetileg két hónap alatt tervezte megtenni azt a 60 métert, amivel elég közel lehetett jutni az űrkunyhóhoz, de végül valamivel több mint 30 nap alatt teljesítette a távot.
(Vice)