Ha esetleg bárki is azt hinné, hogy a Black Lives Matter mozgalom 2020. május 25-én keletkezett, a George Floyd halálát követő tiltakozáshullám nyomán, az illető téved: sokkal régebbre nyúlnak vissza a gyökerei. 

2013. július 13-án történt, hogy egy floridai esküdtszék felmentette George Zimmermannt az emberölés vádja alól. A perui állampolgárságú Zimmermann – akinek az ereiben ugyancsak csörgedezik némi fekete vér a dédnagyanyjának köszönhetően – máig tisztázatlan körülmények között lelőtte a 17 éves Trayvon Martint. A fekete srác Zimmermann és több szemtanú elmondása szerint leteperte és fojtogatta a 28 éves férfit, aki önvédelemből használta a pisztolyát. Egy biztos: a haláleset nyomán egy Alicia Garza nevű oaklandi aktivista megjelentette a Facebookon az üzenetet, amelyben szerepelt ez a mondat: Our lives matter, azaz Számít az életünk, a mi életünk is számít. Erre Patrisse Cullors, Garza barátnője a ma már legendásnak számító hashtaggel válaszolt a digitális térben: 

Ezzel a szellem kiszabadult a palackból, még ha csak mérsékelt, visszafogott formában is. Egy New York-i aktivista, bizonyos Opal Tometi mindenesetre megalakított egy digitális hálózatot közösségszervezőkből és antirasszista aktivistákból, és itt már tudatosan használta a BLM szlogent. 

Cullors hamarosan gründolt egy Black Lives Matter Global Network nevű világméretű hálózatot, amelynek a CEO-ja, vagyis ügyvezető igazgatója lett. A hálózat országszerte helyi részlegekkel, ha úgy tetszik, leányvállalatokkal rendelkezett, azaz üzletileg is sikeresnek bizonyult, mivel özönlöttek az adományok, a felajánlások. Konkrétan: csak 2020-ban 90 millió dollár értékben, ahogy a Los Angeles Times írja.

A mozgalom 2014-ben új lendületet kapott, amikor egy fehér rendőr a Missouri állambeli Ferguson városában lelőtt egy Mike Brown nevű fekete férfit. Mindez azonban eltörpült a mellett a felzúdulás mellett, ami két éve George Floyd halálát követte. Mint köztudott, egy fehér rendőr addig térdelt Floyd – aki amúgy börtönviselt bűnöző volt – nyakán, amíg a férfi meg nem fulladt.

Cullorsnak egyre nehezebb volt kézben tartania a terebélyesedő hálózatát. Ezért felbérelt egy Tides Center nevű nonprofit szolgáltatót az adományként beérkező dollármilliók könyvelésének megoldására, de még ez sem volt elég, és kinevezte  magát ügyvezető igazgatónak. 

Sokak szemében ez volt az ősbűn. Hogy lehet az, hogy egy polgárjogi mozgalom élén ügyvezető igazgató áll, mintha az egy profitorientált részvénytársaság lenne?!

Ám Cullors – aki időközben már Kahn-Cullors néven szerepelt, miután házasságot kötött a BLM-mozgalom kanadai főnökével, egy Janaya Khan nevű, nemcsak polgárjogi aktivistaként, hanem profi bokszolóként, sőt, modellként is fungáló nővel – számára nem volt megállás. Kettébontotta mozgalmát egy politikai és egy üzleti szárnyra. 

Ezt már szimpatizánsai sem nézték jó szemmel. 2020 decemberében tíz helyi szervezet – akik BLM10-ként határozzák meg magukat – nyílt levelet publikált, amelyben azt állították, hogy Kahn-Cullors tudtuk nélkül és akaratuk ellenére nevezte ki magát ügyvezető igazgatónak. Ebben a levélben azt is állították, hogy a helyi szervezetek csak elenyésző vagy éppenséggel nulla támogatást kaptak az adományokból, ezzel inszinuálva, hogy az összegeket Kahn-Cullors saját céljaira fordította. 

Négy hónappal később, 2021 áprilisában a New York Post robbantotta a bombát. A bulvárlap tényfeltárónak szánt cikkben azt írta, hogy Kahn-Cullors 2016 óta négy komoly ingatlant vásárolt – hármat Los Angelesben, egyet Atlanta mellett – összesen 3,2 millió dollár, mintegy egymilliárd forint értékben. A cikk említést tett a BLMGN 2020-as bevételeiről, amelyek 90 millió dollárra rúgtak, és feltette a költői kérdést, vajon ebből mennyi vándorolhatott Kahn-Cullors pénztárcájába. 

Erre válaszként a BLM Global Network közleményt jelentetett meg, amelyben azt állította, hogy Kahn-Cullors 2013 óta összesen 120 000 dollárt vett fel fizetségként, 2019 óta pedig egyetlen centet sem. A nő bevételei forrásaként önéletrajzi könyvét jelölte meg, ami vezette a New York Times bestseller listáját, továbbá szót ejtett a Warner Brothersszel kötött produkciós szerződéséről is. Kahn-Cullors ezeken kívül tanít egy arizonai főiskolán, van egy művészeti galériája és előadásokat is tart, nyilván nem ingyen. 

Szóval, többé-kevésbé kielégítő vagyonnyilatkozatot tett. 

A legfájdalmasabb övön aluli ütés azonban még hátra volt. Az újságcikkek megjelenése után röviddel Samaria Rice és Lisa Simpson, két fekete anya, akiknek a gyermekeit fehér rendőrök ölték meg, összehívtak egy sajtóértekezletet Kahn-Cullors egyik Los Angeles-i ingatlanja előtt.

Mondjatok le, lépjetek hátra, és fejezzétek be a mozgalmunk kisajátítását! – szólították fel Kahn-Cullorst és társait. – A fekete életek nektek nem számítanak. Nektek csak a zsebetek számít!"

Lisa Simpsonból ömlött a keserűség.

Beléptetek az életünkbe, és úgy tesztek, mintha mindent elkövetnétek értünk, és csak az érdekelne benneteket, hogy a fekete életek számítanak. De miután eltemettük a gyermekeinket, már nem látjuk a nagy B-t, a nagy L-t és a nagy M-et, csak azt látjuk, hogy drága ingatlanokat vásároltok magatoknak.

Hat héttel később Kahn-Cullors lemondott a BLMGN ügyvezető igazgatói posztjáról. Az Associated Pressnek azt mondta, hogy azért mondhatott le, mert már lerakta a mozgalom alapjait, amely most már magától is képes működni.

Az emberek hittek is neki, meg nem is. De inkább nem. Az asszony kimerült volt és félt. Úgy érezte, félreértették, no meg pergőtűz alá került. Működött a karaktergyilkosság.

Mindenki azt hitte, hogy egy robot vagyok, nekem semmi és senki sem árthat, pedig ez nincs így – panaszolta a Los Angeles Times újságírójának. – Én is csak ember vagyok, van egy ötéves gyerekem, családom, gondoskodnom kell a szellemileg sérült bátyámról. Nem bírtam tovább, összeroppantam. Ez nem karaktergyilkosság volt, annál több. Kevésen múlt, hogy nem lett belőle tényleges gyilkosság.

És megkezdte a kármentést. Még mielőtt lemondott volna, négy tagszervezetnek is kiutalt egyenként félmillió dollárt. Továbbá nyilvánosságra hozta a BLMGN könyvelését, amiből kiderült, hogy a nonprofit vállalkozás 60 millió dolláros vagyonnal rendelkezik, amelyből 21,7 millió dolláros támogatást átutalt a tagszervezeteknek és egyéb entitásoknak. A működési költségek pedig 8,4 millió dollárt tettek ki.

Egy biztos: a kezdeti lendület alábbhagyni látszik, a BLM-mozgalom válaszúthoz érkezett. Alicia Garza, a hálózat társalapítója védelmébe veszi Kahn-Cullorst.

Mielőtt egy szervezet vezetője lettem, minden olyan egyszerű volt, könnyű szívvel kritizáltam – mondta a lapnak. – Csak magamért voltam felelős. De ahogy egy szervezet élére kerültem, azonnal egy csomó ember megélhetéséért lettem felelős, és rögtön megváltozott a világlátásom. Szerintem Patrisse is ezekkel a gondokkal küzd.

Lisa Simpson azonban engesztelhetetlen.

Mindenki azt mondja, hogy ez egy nehéz munka, amit ő elvállalt. No de ki kérte meg rá, hogy elvállalja? Melyikünk családja bízta meg azzal, hogy kimenjen az utcára, és a halott gyerekeink ügyét képviselje? Csak annyit kellene csinálnia, hogy a befolyt támogatásokat teljes egészében szétosztja a gyászoló családok között – vallja az asszony.

Kahn-Cullorsnak fél évébe került, mire úgy, ahogy rendbe jött mentálisan. Azt mondja, konkrét halálfélelme volt, és még mindig pocsékul érzi magát.

Sohasem gondoltam volna, hogy a testvéreim, a feketék is ellenem fordulnak. Mit érzek? Haragot, csalódottságot és nagy-nagy szomorúságot.

Hát így van az, amikor még az övéivel is meggyűlik a baja az embernek...

(Borítókép: BLM tüntetés New Yorkban 2020. június 7-én. Fotó: Michael Nigro / Pacific Press / LightRocket / Getty Images)