Az Európai Unió intézményei és a piacok is figyelemmel kísérik a hétfő délután kezdődő olaszországi államfőválasztást, amelynek fő kérdése, hogy ha a járvány utáni gazdasági helyreállítással megbízott miniszterelnök, Mario Draghi átül az elnöki palotába, ki vezeti tovább Rómában a kormányt.

Az 1946-ban született olasz köztársaság tizenharmadik államfőjét szokás szerint a parlament, vagyis a római Montecitorio palota alsóházi termében választják meg. A voksolást a képviselőház és a szenátus elnöke közösen vezeti. Az államfő személyéről a szenátus és a képviselőház tagjai, valamint a tartományok három-három küldötte szavaz, kivételt a csak egy küldöttel bíró Valle d’Aosta jelent: összesen 1008-an, az utóbbi órákban elhunyt egyik képviselőt már nem számolva.

A 15 órakor kezdődő szavazást az örökös szenátorok indítják el, majd a szenátorok, a képviselők és a régiók küldöttei voksolnak: egyenként, titkosan szavaznak az ülésteremben felállított urnánál. A járványelőírások miatt egyszerre ötvenen tartózkodhatnak az ülésteremben, így több mint négy órán át tarthat a voksolás. A parlament nem súlyos állapotú koronavírus-fertőzött tagjai az épület mellett felállított sátorban adhatják le szavazatukat.

Államfőnek minden, ötven év feletti, büntetlen előéletű olasz állampolgár megválasztható, ezért fordulhat elő, hogy az urnákba dobott cédulákon gyakran színészek vagy ismert labdarúgók neve is olvasható.

Hivatalos jelöltállítás nélkül kezdődik az elnökválasztás, az utolsó pillanatig zajló politikai egyeztetések és a szavazások folyamán kialakuló többség határozza meg, hogy végül kire összpontosulnak a voksok. Az esélyesek neve természetesen ismert: a hétéves mandátumát letöltött Sergio Mattarella első számú utódjának a miniszterelnök Mario Draghit tartják, aki decemberi évzáró sajtótájékoztatóján jelezte, hogy tavaly februárban megkezdett kormányzati munkáját befejezettnek tekinti, és szívesen átköltözik az államfői palotába.

Draghi előlépése azonban bizonytalanná teszi a 2018-ban megalakult és azóta már a harmadik koalícióval működő kormányt, amelyben a baloldal és a jobboldal feszül egymásnak.

Silvio Berlusconi, a Hajrá Olaszország! (FI) és Matteo Salvini, a Liga vezetője veszélyesnek nevezte az ország számára Draghi távozását a kormány éléről a jelenlegi gazdasági válsághelyzetben. Az Európai Központi Bank (EKB) volt elnökéből lett kormányfő Draghi államfővé választását az előrehozott választásoktól tartó Öt Csillag Mozgalom (M5S), valamint a minél előbbi választásokat sürgető Olasz Testvérek (FdI) sem támogatja. Általános véleménynek számít, hogy könnyebb más elnökjelöltet, mint másik kormányfőt találni Draghi helyére. Alkotmányjogilag is több kérdést vet fel Draghi esetleges megválasztása, mivel személyével az elnöki köztársaság korszaka kezdődhet el.

A La Repubblica című baloldali napilap szerint Mario Draghit a kormány élén Elisabetta Belloni helyettesíthetné, aki pártoktól független karrierdiplomata, jelenleg a titkosszolgálatot irányító állami hivatal vezetője. Az újság megjegyezte: az Európai Unió és a piacok attól tartanak, hogy az olasz politika ismét mocsárba süllyed.

A jobboldali Il Giornale úgy kalkulál, hogy a kereszténydemokrata Pier Ferdinando Casini, a képviselőház volt elnöke lehet az államfő. A Corriere della Sera úgy tudja, hogy a hétfői első fordulóban a jobb- és a baloldal is üres cédulával szavaz, és az államfőválasztás a csütörtöki negyedik fordulótól dől el, de akár a hetedikig is eltarthat. A parlamentnek február negyedikéig van ideje.

Ha Mario Draghit választják meg államfőnek, akkor beiktatása után el kell kezdenie a pártokkal való egyeztetést az új miniszterelnökről és esetleg egy új kormány megalakításáról.

(Borítókép: Mario Draghi 2021. október 31-én. Fotó: Andreas Solaro / AFP)