Sokan latolgatják annak esélyét, hogy mi történik, ha az Ukrajna ügyében kialakult feszültséget Moszkva esetleg katonai fellépéssel igyekezne rövidre zárni.
Négyévente a Földgázpiaci Szállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózatának kötelezően végig kell vennie azokat a lehetséges katasztrófa-forgatókönyveket, amelyekkel esetleg az európai gázellátás szembesülhet. Legutóbbi, tavalyi gyakorlatuk összegzése szerint a műszaki szakemberek által lefuttatott válsághelyzetek szimulálása azt mutatta, hogy az európai gázinfrastruktúra kellően rugalmas ahhoz, hogy biztosítsa az uniós tagállamok gázellátását. Ez még akár megnyugtatóan is hangozhatna, ha nem éppen egy háborús konfliktus felé sodródna Európa.
Mi van akkor, ha Vlagyimir Putyin mégis megtámadja Ukrajnát, ami után a Nyugat soha nem látott komolyságú gazdasági szankciókat rendelne el, mire Putyin válaszul elzárná az összes csővezetéket, amelyeken át orosz gáz érkezik Európába? Az általános vélekedés eddig elképzelhetetlennek tartotta, hogy elzárják az összes gázcsapot, ugyanis az európai földgáz harmada Oroszországból érkezik.
Thane Gustafson az orosz energiarendszerekről írt könyvében, a Klimatban azt mondja, a Szovjetunió még a hidegháború csúcspontján sem vetemedett arra, hogy elzárja a gázcsapokat, és még a 2009-es ukrán földgázvita alkalmával is engedtek át némi gázt az oroszok. A szerző nem tartja kizártnak, hogy Putyin most hozzányúl a gázfegyverhez Ukrajna ügyében, hiszen szovjet elődeivel szemben, akiknek létkérdés volt, hogy dollárhoz jussanak, az orosz elnöknek belefér egy kis energiaválság.
Szakértők úgy számolnak, hogy ha a 2021 utolsó negyedévi gázárakat vesszük alapul, akkor egy teljes leállás a Gazpromnak napi 203–228 millió dolláros bevételkiesést jelentene. Ha egy ilyen lépés nagyjából három hónapig lenne kritikus – hiszen tavasszal a gáz iránti igény általában már csak hatvan százaléka a januárinak –, ez összességében húszmilliárd dolláros veszteséget feltételez.
Ez bizony nagy gyomros lett volna az egykori szovjet gazdaságnak. Oroszország azonban mintegy hatszázmilliárd dolláros tartalékon ül, meg sem érezné.
Ugyanakkor még jól is jöhetne ki ebből az egész helyzetből, hiszen az eddigi kardcsörtetés Ukrajna ügyében is hozzájárult ahhoz, hogy néhány hónap alatt a kőolaj ára a világpiacon hordónként kilencven dollár környékére kúszott fel. Nem szabad elfelejteni, hogy a fosszilis energiahordozók közül olajból sokkal több bevétele van Moszkvának, mint földgázból. Szakértők szerint ha nem lesz fegyveres konfliktus, akkor a Gazprom idén mintegy kilencvenmilliárd dolláros profitot vághat zsebre, szemben például a 2019-es húszmilliárddal.
Ha a Gazprom csak csökkenti a földgázmennyiséget a csőrendszerekben – mint tette 2009-ben Ukrajnában –, akkor a kontinens nagy része minden különösebb gond nélkül átvészeli a tél hátralevő részét. Ha azonban tényleg elzárja a csapokat, az fájdalmasan érintheti Ausztriát, Szlovákiát és részben Olaszországot, ugyanis esetükben a felhasznált gázt szinte teljes egészében az oroszoktól szerzik be, vagy nagyon magas a földgáz aránya az energiafogyasztásukon belül.
Németország kirívó eset. Ők talán a legsérülékenyebbek ezen téren, miután pozitív klímapolitikájuk nyomán becsukják a széntüzelésű erőműveiket, és a fukusimai baleset példáján okulva bezárják az atomerőműket is, így nagyon nagy részben függnek a földgáztól.
A németek Európa legnagyobb gázfogyasztói, ami azt jelenti, hogy energiafogyasztásuk negyedét a földgáz biztosítja, ennek azonban több mint a felét az oroszoktól vásárolják.
Andreas Goldthau, az Erfurti Egyetem energiaterülettel foglalkozó szakértője szerint azért vannak biztató jelek is, hiszen a 2009-es ukrán gázválság óta az európai csővezetékrendszer összekapcsolásával korábban teljesen elszigetelt államok is gázhoz jutnak ma már, illetve születtek olyan versenyjavító döntések, amelyek engedik a földgáz viszontforgalmazását, amit korábban sokfelé tiltottak.
A másik lehetőség az LNG, vagyis a cseppfolyósított gáz. Mivel az elmúlt években Európában nagyon sokfelé ruháztak be és építettek LNG-tárolókat, ahol a cseppfolyós gázt földgázzá tudják visszaalakítani, a Citigroup elemzői szerint lenne elég kapacitás a kieső orosz földgáz egy részét ilyen formában pótolni. Számításaik szerint ugyanis a kontinensen ezeknek a tározói kapacitásoknak jó ha a felét használják ki, viszont teljes kihasználtsággal csökkenthető lenne a kitettség. Már csak LNG-t kellene találni. Európa számára az lenne a legjobb, ha megkaparinthatná a nemzetközi eladásra szánt és még le nem kötött LNG-szállítmányokat. Segíthetnek még az amerikaiak is a tartalékaik egy részének felszabadításával, de ez nem oldaná meg Európa igényeit. Katar pedig hosszú távra lekötötte már ezeket a kapacitásait.
Az őszi európai gázárválság idején – október és december között – az árak megháromszorozódtak. Közben a háttérben elindultak az LNG-beszerzések is, és tankerek armadája érkezett Ázsiából európai kikötőkbe. Ennek az lett az eredménye, hogy csökkent abban az időszakban az orosz gázimport. Mivel a kínaiak is keresni akarnak a magas európai földgázárakon, ezért már ők is bejelentkeztek, hogy szállítanának cseppfolyós földgázt. Viszont míg Ázsiából Európába ér a szállítmány, addig egy tanker kétszer is megfordul kontinensünk és Amerika között. Massimo Di Odoardo, a Wood Mackenzie tanácsadócég szakértője úgy kalkulál, hogy egy esetleges orosz lépést követően a kieső rész 15 százalékát simán lehetne pótolni LNG-vel a világpiacról.
További lehetőséget jelent a gáztározókban lévő fűtőanyag maga. A tavalyi kemény tél és a Gazprom vonakodó feltöltési kedve nyomán az európai tározókba kevesebb földgáz került 2021-ben, mint az azt megelőző öt évben átlagosan. Szakértők úgy kalkulálnak, hogy ha ezen a télen nem lesz extrém hideg a továbbiakban, marad elegendő mennyiségű gáz az európai tározókban ahhoz, hogy egy két hónapos orosz gázcsapelzárást túl lehessen élni.
Van még egy csodafegyver. Massimo Di Odoardo hívta fel a figyelmet az eddig kevéssé emlegetett párnagázra. A tározóknál ez az a gázmennyiség, amely biztosítja az optimális ki- és betároláshoz szükséges tárolói nyomást. A szakértő szerint az európai párnagáz tíz százaléka bármikor nyugodtan használható. Ha a törvényhozók a veszélyhelyzetre hivatkozva engedélyezik a használatát, akkor a mennyiség – baj esetén – nagyjából megfelel egyhavi orosz gázszállítmánynak.
Összegezve: ha az oroszok a közeljövőben elzárnák a gázcsapokat, akkor sem fagynánk meg Európában, viszont a pénztárcák komolyan megéreznék. Számítások szerint – az orosz gázcsapelzárások nélkül is – Európa idén mintegy ezer milliárd dollárt fog az energiáért fizetni, éppen a dupláját a 2019-es évi ötszázmilliárd dolláros költésnek.
Iparági elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy egy ilyen durva lépés nyomán a Gazprom kiírja magát a nemzetközi rendszerből. Nemcsak a fogyasztók kártalanítása miatt csökkenhet durván a bevétele, hanem a szerződésszegés miatt büntetésekkel is számolnia kell. Ezt követően hosszú távú európai szerződést egyetlen állam sem akar kötni majd vele, hiszen bizonyította, hogy nem megbízható szállító. Egy ilyen lépés lenullázná az Északi áramlat 2. gázvezetékrendszer beindításának lehetőségét és megerősítené a most még apróban orosz földgázt vásárló kínaiakat abban, hogy hosszú távon az oroszok nem megbízható partnerek. És ahogy Gustafson mondja: „Ha Putyin tönkre akarja tenni a Gazprom európai üzleteit, akkor ezen a téren a gázcsapok elzárásával jobbat nem is léphetne.”
(via Economist.com)
(Borítókép: Jég borította szelepvezérlő kerekek a Gazprom bovanenkovói lelőhelyén 2012. október 23-án. Fotó: Alexander Zemlianichenko Jr. / Bloomberg / Getty Images)