Az Egyesült Államok, a NATO és Ukrajna is azzal vádolta meg Oroszországot, hogy egy esetleges invázió céljából vonultatta fel katonáit az orosz–ukrán határon. Moszkva arra hivatkozik, hogy a csapaterősítésre a saját területén került sor, a Nyugattól pedig azt követeli, adjon biztonsági garanciákat a NATO keleti bővítésének leállítására. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) Geopolitikai Műhelyének kutatója szerint a Nyugatnak és Oroszországnak is nagy presztízsveszteség lenne, ha engedne a másiknak, mégsem várható azonban, hogy a konfliktus tovább mélyüljön.
Moszkva azt állítja: nem akar háborút, de azt nem hagyja, hogy semmibe vegyék biztonsági érdekeit. Azt követeli, hogy a NATO térjen vissza az Oroszországgal kötött 1997-es alapmegállapodáshoz, Ukrajna pedig soha nem lehet az észak-atlanti szövetség tagja. Washington álláspontja sem kevésbé visszafogott: az Egyesült Államok kész határozott lépéseket tenni a szövetségeseivel, ha állításuk szerint Oroszország tovább támadja Ukrajnát. A merev álláspontok ellenére mindkét fél azt hangoztatja, hogy kész leülni tárgyalni a másikkal.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung hétfői kommentárjában még azt írta, hogy katonai fellépésre a NATO-tagországok jogosultak, Ukrajna csak gazdasági és politikai támogatásra számíthat. „Egy nyugati ország sem kész harcba menni Ukrajnáért, ez a német közvéleményben nem mindenki számára ismert, de a Kreml tisztában van vele” – írta a FAZ.
„Szerződéses kötelezettsége nincs se az Egyesült Államoknak, se a NATO-nak, hogy fegyveresen védje meg Ukrajnát. Egy eszkaláció esetén velük nem lehet tehát számolni” – mondta Vigóczki Máté György, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének kutatója, akit arról kérdeztünk, hogy meddig lenne hajlandó elmenni az Egyesült Államok és a NATO Ukrajna védelmében.
A kutató hozzátette: a segítségnyújtás inkább a védelmi fegyverek szállításában, hírszerzési adatok átadásában, a kiképzésben való részvételben és például olyan kommunikációs eszközök biztosításában merülhet ki, amiket az oroszok nem tudnak annyira zavarni. Emellett a nyugati értelemben vett elrettentést a gazdasági szankciók meglebegtetése adja.
Vigóczki Máté György szerint ezek fontos lépések lehetnek, mert az orosz politikai/gazdasági elit sem egységes, és például a személyekre szabott szankciók mélyíthetik ezt a széthúzást. Ugyanakkor arra is rámutatott: fontos látni, hogy az Egyesült Államok nem a NATO, illetve az észak-atlanti szövetségben sincs egységes álláspont a szankciókról.
Mivel a komoly lépések nagy érvágást jelentenek a NATO tagállamainak, ezért például arra nehezen lehet számítani, hogy nem veszünk több energiahordozót Oroszországtól. De a teljes Nyugatnak számos gazdasági érdeke van az oroszoknál, más, főleg pénzügyi területeken is
– fogalmazott az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója az Indexnek.
Úgy véli, az európai államoknak nagyobb veszteséget jelentene egy valóban súlyos gazdasági szankció Moszkva ellen, ahhoz képest, amit az Egyesült Államok szenvedne el.
A kérdésre, hogy mekkora az esély egy kimondott vagy zárt ajtók mögött született kompromisszumra a Nyugat és Oroszország között, Vigóczki Máté György elmondta: mindkét fél olyan szintű elrettentést próbál meg felépíteni, hogy a háttérben megszülető kompromisszumokból inkább előnyösen jöjjön ki.
Mindkét félnek nagy presztízsveszteség lenne, ha a hazai közönségnek azt kellene előadnia, hogy a másik félnek óriási engedményeket tett. Ahogy növelik a tétet, és ahogy telik az idő, úgy nő az elvárt »nyereség« az általuk folytatott politikából, miközben a diplomácia eszközei fogynak
– fejtette ki a kutató. Ennek ellenére úgy látja: a jelenleg is zajló orosz–ukrán konfliktus „széles körű eszkalációjára alacsony az esély”.
Vigóczki Máté György szerint Ukrajna nemzetközi mozgásterét, szuverenitását, politikai vezetésének cselekvési körét befolyásolja, hogy az ország területi integritása sérült. Ukrajna nemzetközileg elismert határait Oroszország módosította a Krím félsziget 2014-es elszakításával, illetve Kelet-Ukrajnában további területeken nem érvényesül Kijev fennhatósága.
Ilyen körülmények közt Kijev hiába próbál a nyugati együttműködési szervezetekhez csatlakozni, ez sikertelen lesz, amíg helyre nem áll az integritása
– szögezte le a kutató.
Oroszország érdekeiről azt mondta, a Kremlnek két fontos nyugati geopolitikai projektje van: az egyik az Északi Áramlat 2 gázvezeték átadása, a másik a NATO bővítések leállítása. Vigóczki Máté György korábban még úgy vélte, talán van esély arra, hogy az egyik teljesülése esetén Oroszország lemondana a másikról, de ma már inkább azt látja: mindkettőt akarja.
„Oroszországnak sokba került a vezeték kiépítése, és ennek megtérülését leginkább hosszú távú szerződésekkel tudná biztosítani, mielőtt valóban megtörténne az Európai Unió zöld átállása. Biztosan megnőne a vezeték nyugati támogatottsága, ha megbízhatatlan lenne az ukrajnai útvonal. Logikusnak látom, hogy ezzel számol a Kreml is” – összegezte a kutató.
Az Európai Uniót – főleg Németországot – pragmatikusabbnak, megegyezésre hajlamosabbnak látja az Egyesült Államokhoz képest. Vigóczki Máté György szerint azonban Moszkvából inkább azt látják: nem az EU, hanem Washington a fő nyugati szereplő, és végső soron Joe Biden amerikai elnökkel kell tárgyalniuk.
„Oroszország egész biztosan kihasználja az Európia Unión és a NATO-n belüli véleménykülönbségeket a vele szembeni egységes fellépés gyengítésére” – fogalmazott az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója.
(Borítókép: Joe Biden és Vlagyimir Putyin 2021. június 16-án. Fotó: Kremlin Press Office / Anadolu Agency / Getty Images)