As-Salt. Egy jordániai város, amelyet az UNESCO 2021-ben „a tolerancia és a vendégszeretet” városának minősített. Az ott élők úgy érzik magukat, mintha egy nagy család része lenne minden egyes ember. Ezenkívül pedig szívesen fogadják a látogatókat is, hiszen a város évszázadokon át a Közel-Kelet egyik meghatározó kereskedelmi központja volt.
As-Salt városa egykoron egy dombra épült, az évszázadok során pedig Jordánia egyik legfontosabb kereskedelmi városává nőtte ki magát, ugyanis ez volt az összeköttetés a nyugati és keleti sivatagok között. A régió virágzása akkor kezdődött, amikor szíriai és libanoni kereskedők érkeztek a területre, akik alapvetően ugyan a kereskedelemből éltek és a banki élet képviselői voltak, de kezükbe vették a mezőgazdasági termelés irányítását is.
A régió más területeihez képest a szembetűnő jólét bevonzotta a városba a kézműveseket, akik a szerény falusi megjelenést – idővel – virágzó város képére formálták át.
A város jellegzetessége az építészetben jelenik meg főképp, ugyanis nagy középületek jellemzik és kiemelt szerepet kapott a sárga szín is, mivel a környéken sárga mészkövet bányásztak, amelyből aztán az épületek készültek.
A városban 650 jelentősebb történelmi épület található, amelyek nagy része az Európában elterjedt, a XIX. század végén kedvelt szecessziós stílus és a XX. század elején alkalmazott építészeti stílus, a neokoloniál, meghatározó egyvelegeként épült meg.
A városban nem különültek el a vallások, ami a toleranciát fejezi ki a muszlimok és a keresztények között.
A város aranykorát az 1860–1920-as évekre tehetjük.
A város középpontját manapság is a XIX.-XX. századi mészkőépületek különleges együttesei alkotják. Az UNESCO egyik legújabb világörökségi helyszíneként számon tartott városban a minaretek és a templomtornyok osztják meg a látképet; a világörökség védelme felett őrködő szervezet pedig „a tolerancia és a vendégszeretet” városának nevezte a jordániai települést – írja a BBC.
A sárga mészkőépületek igazán fontosak, de aligha az épületek miatt olyan egyedi As-Salt városképe
– mondta el Thaira Arabijat, egy helyi bolttulajdonos, aki az ott élő nőknek tanítja meg a hagyományos kézimunka fortélyait. Majd hozzátette: ami ezt a várost olyan különlegessé teszi, az az emberek, az ő kedvességük. Arabijat boltjában hímzett ruhákkal és kendőkkel találkozhatunk, valamint megtalálható a hagyományos jordániai sál, a shemagh is.
Amíg a várost járta – írja a BBC riportere –, többször kapott meghívást ebédre vagy egy kávéra, esetleg teára. A vendégszeretet és a látogatók iránti nagylelkűség komoly tradíciókra utalnak As-Saltban, ugyanis ez a keresztúton fekvő település évszázadokon át fontos állomása volt a Jeruzsálembe, Damaszkuszba, Bagdadba vagy éppen Mekkába tartó kereskedőknek vagy zarándokoknak,
akiket a helybéliek mindig szívesen kínáltak koszttal és kvártéllyal.
A történelem során a város a jordán régió központjává nőtte ki magát, és eltérő vallású és kulturális hátterű kereskedőket vonzott be. Többen letelepedtek a városban, ahol virágzó negyedeket alapítottak, és a helyi beduin törzsek tagjai itt keveredtek a levantei kereskedőkkel és kézművesekkel.
As-Salt vált a kelet és nyugat, a sivatag és a városi központok közötti találkozási ponttá
– mondta Ajmán Abu Rumman, a helyi Balká kormányzóság volt turisztikai igazgatója (ez egyike a 12 jordán kormányzóságnak). Hozzátette: a város sokszínűsége építészetében tükröződik leginkább.
A keleti stílusok, az európai kulturális hatások és a helyi hagyományok ötvözetének legjobb példája a pazar Abu Jaber-ház – írja a BBC.
Ez az épület is az As-Salttól nem messze bányászott helyi mészkőből épült, olasz freskókkal díszített mennyezettel, szecessziós ablakokkal, díszes oszlopokkal és Szíriából származó kerámiacsempékkel. A ház Abu Jabernek, egy gazdag kereskedőcsalád fejének a tulajdonában volt, aki a XIX. század végén telepedett le a városban. 2009-ben az épületet múzeummá alakították.
Rami Daher jordán építész szerint – aki a város jelölési anyagát készítette a világörökségi listára –
a város nemcsak a történelmi mészkőépületek miatt igazán egyedülálló, hanem mert évszázadok óta megőrizte a vendégszeretet és a tolerancia hagyományait.
Ugyanis az összefüggő lépcsőházak, az udvarrendszerek gyakori egybefüggő hálózata kialakította a többvallású szociális közegben az összetartozás érzését.
Az itt élők még mindig úgy élnek, mintha ugyanannak a családnak lennének a tagjai, nincs köztük megkülönböztetés
– mondta Abu Rumman. „Egy templom szemközt áll egy mecsettel, de ugyanazon a bejáraton osztoznak. A muszlimok és a keresztények részt vesznek egymás ünnepségein. Megosztják szomszédaikkal, amijük van” – tette hozzá.
A város legrégebbi templomán érződik ez a kulturális kiegyensúlyozottság. 1682-ben épült egy barlang köré, ahol állítólag Szent György megjelent egy pásztornak. A templom arabul Al-Khader néven ismert, egy iszlám alak, akit abban a régióban Szent Györggyel azonosítottak.
Keresztények és muszlimok is elmennek oda imádkozni, mindenkit szeretettel várnak
– mondta Sabreen Dababneh, aki a szomszédos ortodox templomban dolgozik. Dababneh szerint éppen ez a vallásköziség teszi kiemelkedővé a város szellemiségét. Hozzátette: a templomőr, aki vele dolgozik, Ali, muszlim. Nincs közöttük különbség, testvérekként élnek.
(Borítókép: As-Salt városa Jordániában. Fotó: Jordan Pix / Getty Images)