A lap felidézi, hogy Barta Zoltánt 23 évesen rángatták bele egy gazdasági bűncselekménybe, fizetség helyett azonban inkább megölték, majd egy gödörben elásták a magyar határ menti Nagyszarvától húsz kilométerre. Ezt követően mintegy másfél évtizedig hiába kereste a családja, végül egy börtönben ülő elítélt információi alapján megtalálták a maradványait. Ezt követően azonban még 17 hónapba telt, mire a család megkapta a csontjait, így mód nyílt rá, hogy méltóképpen búcsút vehessenek tőle.

Az összes csontját megtalálták és megkaptuk, amikről a DNS-vizsgálattal teljesen biztosan megállapították, hogy tőle származnak. De odaadták még néhány ruhadarabját is. A cipőjének levált a talpa, a pulcsijának pedig már színe sem volt. Amikor rátaláltak, a nyakláncáról azonnal tudtam, hogy a fiam fekszik a gödörben, de azt még mindig nem juttatták vissza hozzánk

– idézte fel az áldozat édesanyja.

A meggyilkolt férfi maradványait egy kis méretű fehér koporsóban a dédszülei sírjában helyezték el. A hamvasztást megtiltották amiatt, hogy ha esetleg újra szükséges lenne egy vizsgálathoz, akkor elő tudják szedni. Zoltán édesanyja azonban közölte, többé nem hagyja, hogy kihantolják. Elmondta:

Borzasztó, amin át kellett mennünk a 2005-ös eltűnése óta. Amikor megcsörrent a telefon, reménykedtünk abban, hogy ő szól majd bele. Borzasztó, amit éreztünk a megtalálásakor, de most is szörnyű érzések kavarognak bennünk. Egy szülőnek ez már túl nagy fájdalom. Sok idő fog még kelleni, hogy le tudjuk zárni magunkban, de a temetés talán valamennyire megnyugvást adhat számunkra.

A dunaszerdahelyi maffia a kilencvenes években gyakorlatilag uralkodott a város felett. Később két részre szakadt a bűnszervezet, a Pápay Tibor- és a Sátor Lajos-féle szárnyra. A belháború következtében az elmúlt években legalább húsz holttestet találtak a nyomozók szerte Dunaszerdahely környékén elásva. Maga Sátor Lajos szintén így járt, őt 2010-ben ölték meg a saját emberei – írja a Blikk.