Az elmúlt hónapokban a nyilvánosságot egyre jobban az Oroszország és Ukrajna közötti háború lehetősége foglalkoztatja, ami akár egy európai konfliktussal is fenyegethet. Oroszország katonai erődemonstrációt tart az ukrán határoknál, és többek között azt követeli, hogy Ukrajna soha ne lehessen a NATO tagja. Ekkor kellene Kijevnek egységet mutatni, de az ország megosztottabb, mint az elmúlt nyolc évben valaha: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök büntetőeljárások sorozatával a legfontosabb politikai ellenfeleit vette célba, köztük elődjét, Petro Porosenkót, akit a hatalom hazaárulással vádol.
Bár a következő elnökválasztások csak 2024-ben várhatóak Ukrajnában, a jelek szerint az ukrán hatalom már most próbál megszabadulni a veszélyesnek tartott politikai ellenfeleitől.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök
2021 elején előbb öt évre felfüggesztette a 112 Ukrajna, a ZIK és a NewsOne csatornák működését, amelyek a legfontosabb, oroszbarát vonalat képviselő politikai ellenfeléhez, Viktor Medvedcsukhoz kapcsolódtak.
Majd 2021 májusában magát Medvedcsukot is háziőrizetbe vették hazaárulás vádjával. A politikus azóta is őrizetben van.
2021 tavaszán a hatóságok az ukrán fővároshoz tartozó több cégben és a város főépítészénél tartottak házkutatásokat. Kijev főpolgármestere, az Udar pártot vezető Vitalij Klicsko politikai nyomásgyakorlással vádolta meg Zelenszkijt, amely szerinte a legrosszabb időket idézi az ország politikájában. Tavaly októberben – több hónap erre való utalást követően – végül az elnök legfontosabb politikai ellenfelét, Petro Porosenkót támadták meg a bíróságon, Medvedcsukhoz hasonlóan szintén hazaárulással vádolva a politikust.
Az ellenfelei elleni politikai üldözések igencsak rossz fényt vetnek Volodimir Zelenszkij ukrán elnökre, párhuzamba állítva ezt a tíz évvel ezelőtti, politikai fordulat előtti eseményekkel. 2011 végén a bíróság koholt vádak alapján hét év börtönre ítélte Viktor Janukovics akkori legfontosabb politikai ellenfelét, Julija Timosenkót. A politikai üldözések demokratikus problémáin túl az időzítéssel lehet most a legnagyobb probléma.
Nem mondhatom, hogy szeretem Zelenszkijt. És biztos vagyok benne, hogy Zelenszkij sem kedvel engem. De ez nem érdekli az ukrán népet. Látni akarják az ukrán egységet, amikor Putyin az ajtónk előtt áll. A magam részéről pedig készen állok ennek demonstrálására
– mondta Porosenko néhány nappal ezelőtt a brit The Timesnak adott nyilatkozatában.
A volt elnök, Petro Porosenko elleni vád a 2014–15-ben történt feketeszén beszerzéséhez kapcsolódik. 2014 közepén az ukrán hatalom a következő kihívással találta magát szembe: az ukrán erőművek nagyjából felét magas minőségű feketeszénnel, antracittal működtették. Az antracit túlnyomórészt donyecki és luhanszki bányákból származott, csakhogy 2014 tavaszán a Moszkva által támogatott szeparatista térhódítás következtében a bányák feletti kontroll elveszett Kijev számára. A donyecki és luhanszki megyék egy részében létrejöttek a senki által el nem ismert, úgynevezett Luhanszki és Donyecki Népköztársaságok, a politikai és gazdasági kapcsolatok pedig teljesen megszakadtak, ráadásul közben háború is dúlt.
A teljes energetikai összeomlással fenyegető helyzetet meg kellett oldani rövid időn belül. Az ukrán energetikai minisztérium végül Dél-Afrikából rendelt egymillió tonna, papíron hasonló minőségű antracitot, amelynek az első szállítmányai 2014 novemberében érkeztek. Ekkor kiderült, hogy a feketeszén nemhogy nem felelt meg az erőművek működtetéséhez szükséges minőségi feltételeknek, de még túl drága is volt, az energetikai miniszter bele is bukott a botrányba. A válságot végül közvetítőcégeken keresztül oldották meg – végső soron a szeparatisták kezén vásárolva feketeszenet több tízmillió euró értékben.
2021-ben az ukrán nemzetbiztonság, az SZBU telefonbeszélgetések felvételeit hozta nyilvánosságra, amelyeken feltételezhetően Viktor Medvedcsuk beszélt Putyin ukrán régióért felelős megbízottjával, Vlagyiszlav Szurkovval, és a kelet-ukrán szeparatisták képviselőivel. A beszélgetésekben Medvedcsukék a szénszállítmányok beszerzési mechanizmusait beszélték át, és többször elhangzott, hogy a „főnök” tud róla, nem fogja akadályozni a szénszállítmányokat. Medvedcsukot közben azzal is vádolják, hogy állami titkokat adott át Moszkvának, többek között az ukrán energetikai szektorra vonatkozó információkat.
Eredetileg a nyomozás alatt azt próbálták volna bizonyítani – párhuzamba hozva a két, merően ellentétes táborba tartozó politikust, hogy Medvedcsuk és Porosenko nyerészkedtek volna a szénszállítmányokon, és személyesen jártak volna jól az ügyletekkel. Azonban rövidesen kiderült, hogy ez nem így van: a ténylegesen kifizetett pénz tényleges, beszállított feketeszénre ment el, amely az ukrán erőművekbe került.
Az SZBU változtatott a stratégián, és végül arra helyezték a hangsúlyt, hogy az antracitért szerzett bevétel közvetlenül a DNR és LNR vezetőinek ment, amiből fegyvereket és felszereléseket tudtak vásárolni az ukrán hadsereggel szemben, és közvetve ez is hozzájárult a szeparatista köztársaságok fenntartásához. Az, hogy a szénhiány valóságos humanitárius katasztrófát okozhatott volna országszerte, nem foglalkoztatta a nyomozókat. Porosenkót még októberben hozták kapcsolatba az üggyel, végül december 17-én próbálták átadni a kihallgatásról szóló értesítőt, amikor a parlament épületéből lépett ki. Ám a politikus csak elhessegette a nyomozókat, és elhajtott az autójával, majd Törökországba repült a családjával.
Porosenkót december végén hívták be ismét a kihallgatásra, majd január 6-án a bíróság a politikus teljes vagyonát is zárolta. A volt elnök azonban nem ijedt meg az ellene indított eljárásoktól, és bejelentette: január 17-én fog hazatérni Ukrajnába. Az időpontválasztás valószínűleg szimbolikus – egy évvel ezelőtt, 2021. január 17-én érkezett vissza Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezető az ellene megkísérelt merénylet után, az orosz hatalom fenyegetései ellenére.
In Kyiv ** people are gathering at the airport awaiting the arrival of opposition leader @poroshenko. President @ZelenskyyUa seems to have the intention to put him under house arrest on charges that are clearly political. It would be hugely damaging to the cohesion of **. pic.twitter.com/JSbLPQF4rW
— Carl Bildt (@carlbildt) January 17, 2022
A repülőtéren Porosenkót hatalmas tömeg fogadta, akik többezres tüntetéseket szerveztek a városban. A repülőtérről a politikus rögtön a bíróságra indult, amely végül elengedte Porosenkót „személyes kötelezettség” garanciái mellett: le kellett adnia az útlevelét, és nem hagyhatja el a kijevi megye területét, de azon belül nincs korlátozva a szabad mozgásában.
Volodimir Zelenszkij a lehető legrosszabb időszakot választotta a politikai csatározásokra, és ezt szemmel láthatóan Moszkva is igyekezett kihasználni: az oroszbarát Viktor Medvedcsuk elleni támadások 2021 elején kezdődtek, majd nem sokra rá orosz katonai csapatok jelentek meg az ukrán határoknál márciusban. Porosenkót 2021 októberében vádolták meg hazaárulással, és néhány héttel később ismét orosz eszkaláció indult. Az orosz feszültségkeltést persze nem az ukrán politikai vezetők ellen indult eljárások inspirálták, de kétségtelenül, más okok mellett hozzájárultak Moszkva taktikai lépéséhez.
Nem nehéz belátni, hogy miért:
Zelenszkij korábbi, 71 százalék körüli népszerűsége a 2019-es megválasztása óta folyamatosan csökken, és mára 19-24 százalékra apadt.
A kormány állandó szakemberhiánnyal küzd, a lakosság nem látja a beígért reformokat, sőt, reformok helyett politikai leszámolásokra kerül sor. Zelenszkij az ígéretei ellenére az orosz–ukrán válsággal sem tudott mit kezdeni, ezért sokan gyengeséggel vádolják.
Zelenszkij számításai ellenére a politikai ellenfelei üldözése nemhogy emelte a népszerűségét, de még inkább elidegenítette tőle a szavazókat: az ukrán polgári társadalom inkább szelektív igazságszolgáltatásnak tartja, miközben az igazi, korrupciós ügyek nem haladtak előre. Az üldözéséből leginkább maga Porosenko tudott profitálni – a politikus a legnehezebb időszakban, 2014 júniusától vette át az ország vezetését. Ez idő alatt meg tudta állítani a Moszkva által támogatott szeparatisták további terjeszkedését, és átszervezte a romokban heverő ukrán hadsereget, bár az elnöksége végére a lakosság belefáradt a konstans háborús retorikájába.
Az ellene indított büntetőeljárások által Porosenko egyszerre három fronton vághat vissza: egyrészt despotizmussal és politikai üldözéssel vádolhatja meg ellenfelét. Másrészt összeköti Zelenszkijt az egyik legnagyobb oligarchával, az elnök korábbi partnerével, Igor Kolomojszkijjal: Porosenko elnöksége idején az oligarcha elvesztette Ukrajna egyik legnagyobb bankját, a PrivatBankot, a bank körüli pénzügyi machinációi miatt, és Porosenko állítása szerint most a hatalomban lévő elnök segítségével bosszulja meg rajta a korábbi sérelmeket.
Harmadrészt a volt államfő éppen a korábbi katonai eredményei és határozottsága miatt jelent jobb alternatívát a hasonlót felmutatni nem képes Zelenszkijjel szemben, és Porosenko erre tudatosan rájátszik. A politikus az orosz veszélyre hivatkozva kérte az ukrán parlamentet, hogy ötvenmilliárd hrivnyára, mintegy másfél milliárd euróra emeljék az ukrán hadsereg költségvetését, ám a felterjesztést végül csak két frakció szavazta le – az oroszbarát „Ellenzéki platform” és Zelenszkij kormánypártja, a „Nép szolgája”.
Belpolitikailag így egyre megosztottabbá válik az ország, miközben a Porosenkóval jó viszonyt ápoló nyugati politikusok az ellene indított büntetőeljárást nem veszik jó néven. A legnagyobb mainstream nyugati lapok az elmúlt hetekben részletesen foglalkoztak az ukrán politikai üldözésekkel – így tett többek között a Foreign Policy, a Bloomberg, az Economist, a New York Times és a The Times. A következtetés ugyanaz:
Zelenszkij személyes bosszújának tartják Porosenko megvádolását.
Mindez nem jó üzenet Ukrajna partnereinek: miközben a nemzetközi közösség az ország ellen indítandó potenciális orosz invázióval, és annak elkerülésével foglalkozik, addig Kijev belpolitikai csatározásokba süllyedt, amivel az ország politikai legitimitását ássák alá.
(Borítókép: A hazaárulással meggyanúsított Petro Porosenko volt ukrán elnök, az ellenzéki Európai Szolidaritás párt vezetője nyilatkozik a sajtó képviselőinek a kijevi Pecserszk kerületi bíróságon tartott meghallgatásán 2022. január 28-án. Fotó:MTI / EPA / Zurab Kurcikidze)