Szaúd-Arábia mint a közel-keleti térség meghatározó állama fontos lépést tett hadászati képességeinek növelése érdekében. Legalábbis ez derül ki egy friss elemzésből. A gyorsuló fegyverkezés ténye újra kiélezheti Irán és a szaúdi királyság közötti feszültséget. Fontos kiemelni, hogy Szaúd-Arábia már eddig sem szűkölködött fejlett hadászati eszközökben. A legtöbbet főként az Egyesült Államokból, Franciaországból és az Egyesült Királyságból importálta. Kérdés, hogy a perzsa állam miképp tudja ellensúlyozni a fokozódó szaúdi nyomást.
A Middlebury Institute of International Studies kutatói újabb bizonyítékkal szolgáltak Szaúd-Arábia hadászati képességeinek növeléséről. Ahogy a Foreign Policy írja: a szaúdi királyságot már Kína látja el ballisztikus rakétákkal. A program még 2019-ben kezdődött, azonban sok volt a nyitott kérdés. A szaúdi fegyverkezés gyorsaságát jelzi, hogy 2016 és 2020 között az ország a világ fegyverimportjának 11 százalékát vitte el.
Irán lehetősége most korlátozott éppen az atomprogramjával szembeni szankciók miatt, mivel nincs lehetősége modern nyugati repülőgépek és hadászat eszközök beszerzésére, így okkal érezheti fenyegetve magát.
Teherán lemaradását jól mutatja, hogy globális fegyverimportja ugyanebben az időszakban mindössze 0,3 százalék volt. 2015 és 2020 között Szaúd-Arábia éves katonai kiadásai közel nyolcszorosát tették ki az Iráninak
Fontos hangsúlyozni, hogy a fent említett eltérés nemcsak mennyiségben nyilvánul meg, hanem minőségben is. Míg a szaúdi királyságnak a legmodernebb hadászati eszközei vannak, addig Iránnak jóval elavultabb technikával kell felvennie a versenyt. Az iráni légierő modernizálására tett kísérletek a nyugati szankciók miatt jelentősen korlátozottak. Nemcsak a modern európai vadászgépek hiánya okoz gondot, hanem a fejlett légvédelmi rendszerek beszerzése is.
Az elmúlt években Irán ellen elrendelt szankciók adta lehetőséget jól használta ki Rijád, és amíg az iráni fél az atomalkuból fakadó szankciókkal volt elfoglalva, addig a szaúdiak folyamatosan erősítették a nagy hatótávolságú csapásmérő erőiket. Az Egyesült Államokból 91, az Egyesült Királyságtól pedig 15 vadászgéppel erősítette légierejét, valamint 14 légvédelmi rendszert telepített az országba. Mint ahogy egy vezető katonai elemző fogalmaz, a térség feletti biztonság szavatolása nagy mértékben függ a légierőtől.
Az elemző szerint Irán csak korlátozott mennyiségben tudott importálni föld-levegő rakétákat, és még az amerikai és európai fejlesztésekhez és licencekhez sem tudott hozzájutni. A perzsa államnak mindezek tükrében nem volt más választása, mint hogy régi szövetségeséhez, Oroszországhoz forduljon repülőgépekért és rakétarendszerekért.
a várt csoda elmaradt, és ez még inkább meghozta az étvágyát az Iránnal szemben álló országoknak katonai képességeik fejlesztéséhez, amihez a nyugat minden segítséget meg is adott.
Ráadásul a fegyverkezés ténye csak rontotta Irán – egyébként is gyenge – alkupozícióit a nemzetközi téren.
Iránnak egy aduja van, az pedig nem más, mint a rakétarendszerek kezelése terén elért komoly szakértelem, amivel szemben Rijádnak még jócskán van hova fejlődnie. Ugyanis bármennyire furcsa, az iráni légvédelem kijátszása nemcsak Szaúd-Arábiának okoz gondot, hanem még Izraelnek is. Ezért érthető, hogy a perzsa állam azon katonai szektoraira koncentrál, amelyek kevésbé vannak kitéve a nyugati szankciós politikának.
Az Iránnal szembeni ellenérzések nem új keletűek, gyökerei egészen az iraki–iráni háborúig (1980–1988) nyúlnak vissza, amikor még Szaddám Husszein élvezte a Nyugat támogatását az Iránnal szembeni végeláthatatlan háborúskodás során.
Miközben Bagdad nemegyszer vegyi fegyverrel támadta a perzsa államot és bombázott porig városokat, addig Teherán kénytelen volt az elavult hadászati eszközeire hagyatkozni.
Érdekes, hogy a Szaúd-Arábia és Kína közötti együttműködésből fakadó fegyverkezés ténye kevésbé vált ki olyan ellenérzéseket, mint az évek óta bírált iráni atomprogram. Holott Washington számára jelenleg az első számú fenyegetést mind katonailag, mind gazdaságilag Peking jelenti. Az már csak hab a tortán, hogy az 1987-es Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer alapján Rijádnak korábban megtiltották, hogy ballisztikus rakétákat vásároljon.
A Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer az egyetlen olyan multilaterális fórum, amely a tömegpusztító fegyverek célba juttatására alkalmas rakéták és a velük kapcsolatos technológiák elterjedésének megakadályozásával foglalkozik.
A két ország közötti különbségek terén nem elég pusztán csak a fegyverkezésre koncentrálni. A World Economic League Table 2021 decemberi elemzése alapján Szuaúd-Arábia a világ 19. legerősebb gazdaságával rendelkezik, a Közel-Keleten ezzel a második a rangsorban. Rijád exportjának kilencven százalékát az olajbevételek adják, ami a bruttó hazai termék (GDP) 42 százalékát jelenti. A gazdasági növekedés üteme az idén várhatóan 4,8 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál, a szakértők pedig 2023 és 2036 között átlagosan 2,2 százalékos éves növekedési ütemet prognosztizálnak.
A Világbank globális előrejelzése szerint az iráni gazdaság 2,4 százalékkal fog növekedni 2022-ben, igaz, ehhez az kell, hogy helyreálljon az olajtermelés, és az ipari tevékenység megfelelő mederben induljon meg. A következő évi növekedés üteme 2,2 százalékos lehet.
(via Foreign Policy)
(Borítókép: A belügyminisztériumhoz tartozó szaúdi különleges erők 2010. június 9-én. Fotó: Hamad Olayan / AFP)