Több mint százezer döglött halat hagyott maga után a világ második legnagyobb halászhajója, az FV Margiris az Atlanti-óceánon.
A haltetemek 3000 négyzetméteren terülnek el a vízfelszínen a francia partoknál. A halrudacskákból, halolajból és egyéb, haltermékhez használt, puha kék tőkehalból álló tetemtakaró nem úgy tűnik, hogy meghatotta a hajó tulajdonosát, a Parleviliet & Van der Plas holland céget, a nyilvános hajóforgalmi adatok szerint tovább járja a vizeket hajójával.
Az elveszett „zsákmány” annak tudható be, hogy kiszakadt a halászháló. A tulajt képviselő halászszövetség az esetet „ritkának” nevezte.
A Margirishez hasonló halászhajók több mint egy kilométer hosszú hálóval gyűjtik be a táplálékláncban fontos helyet elfoglaló kopoltyúsokat, feldolgozásukat pedig rögtön meg is kezdik a fedélzeti gyárakban. A holland tulajdonú hajó elképesztő mennyiségű zsákmányt tud ejteni, Ausztrália 2012-ben ki is tiltotta a felségvizeiről, ahol évi 18 ezer tonna hal kifogására volt engedélye.
Bár a csütörtökön elvesztett mennyiséget a francia hatóságok levonják a halászható kvótából, más büntetést nem helyeztek kilátásba. A környezetvédők körében nagy felháborodást váltott ki a helyzet:
felhívták a figyelmet a túlhalászás problémájára, ami egyrészt megbontja az ökoszisztémát, és élelem nélkül hagy bizonyos halfajokat, másrészt teljesen kizsákmányolja a föld olyan térségeit, mint Afrika, ahol a halak az emberek mindennapi túlélését jelentik.
Egy kiterjedt környezetvédelmi kutatásból kiderült, hogy az ipari halászat a világ tengereinek legalább 55 százalékát kiaknázza. A leginkább érintett területek az Atlanti-óceán északkeleti (Európa) és a Csendes-óceán északnyugati része (Kína, Japán, Oroszország), valamint néhány, Dél-Amerika és Nyugat-Afrika melletti régió. A kutatásból az is kiderül, hogy a világ 15 legnagyobb halásznemzete közül 11 európai ország.
Az ipari halászat kimondottan nagy befolyással van az olyan, kevésbé fejlett térségekre, mint a nyugat-afrikai régió, ahol a nagyvállalatok mohósága akár emberi életekbe is kerülhet: míg a gigantikus európai és ázsiai halászhajók tonnaszámra halásszák a térségbeli halakat, addig az afrikai halászok tradicionális eljárással kisebb-nagyobb hálókkal vadásznak. Egyes nagyvállalatok odáig elmentek,
hogy kihasználva a Covid–19-járványhelyzetet, begyűjtötték a helyi halászok zsákmányát is, amíg azoknak otthon kellett maradniuk a korlátozások miatt.
Aliou Ba, a Greenpeace Africa óceáni kampányának politikai tanácsadója szerint a nyugat-afrikai hanyatló halállományt jobban kell kezelni, és mindenekelőtt biztosítani kell a régió lakosságának az élelemellátását – különösen most, a közelgő élelmiszer-ellátási bizonytalanság és a biológiai sokféleség csökkenésének idején.
(Guardian)